A szavazói támogatás bizalmi kérdés

„Az RMDSZ háta mögött egy erős, tenni akaró, szülőföldjén megmaradni kívánó magyar közösség áll” – az alábbi tömör és világos megállapítás van Kelemen Hunor szövetségi elnök tegnapi közleményében. Ez a lényeg, és ez az, ami bizakodásra adhat okot a jövőt illetően.

Úgy látom, május 25-én az erdélyi magyarság egységes politikai érdekvédelmi szervezete a felemelkedő szakaszába érkezett, amit oly rég vártunk mindannyian. Az okokat és körülményeket szükségtelen lenne sorolni, azokat mindenki ismeri, a lényeg az, hogy lényegét tekintve magyar összefogás, Kárpát-medencei magyar összefogás valósult meg május 25-én. És hogy ez az összefogás megvalósulhatott, az elsődlegesen három politikus érdeme: Orbán Viktor miniszterelnök úré, Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes úré és szövetségi elnökünké, Kelemen Hunoré. Nekünk, önkormányzatisoknak, beleértve az RMDSZ-es és MPP-s önkormányzatisokat, RMDSZ-es honatyáknak, a jelölteknek, a főtitkársági és területi szervezeti kampánystáboknak, nem maradt más feladatunk, mint húzni, akár az igásló. Ezen erőfeszítéseinkben segítségünkre voltak történelmi egyházaink, közbirtokosságaink és mindenki, aki segíti munkánkat, amikor arra szükség van.

A választásokat követő éjszaka megjelent facebook-bejegyzésem kapcsán kialakult egy polémia köztem és Kovács Péter főtitkár között, és az alábbiakban részletezném azokat az indokaimat, amelyek alapján kifejtem, nem tartom helyénvalónak, ha a választások napján olyan publikus RMDSZ-es központi kampánystábi felhívások jelennek meg a nyilvánosság előtt, amelyek valamiféle tragédiát vizionálnak. Nem jó, nem helyes ez a gyakorlat, mert nem mozgósítja, legfeljebb sérti, frusztrálja a választókat, illetve a mozgósításban érintett helyi, területi kampánycsapatokat. Belső, nem nyilvános csatornákon természetesen lehet és kell célzottan kommunikálnia, utasítania, kérnie, követelnie a központi kampánystábnak, de az olyan megállapítások, hogy Székelyföld lemaradt, sértőek, különösen azokra nézve, akik jól teljesítenek.

Nem akarok részletekbe bocsátkozni, de felhívnám Kovács Péter figyelmét arra, hogy az RMDSZ tekintetében választásról választásra a sikertelenségünkben érdekelt romániai politikai erők, bukaresti sajtóelemzők mindig előre elsiratnak bennünket, bukásunkat vizionálják azzal a célzattal, hogy hátha tényleg ez az általuk várva várt pillanat egyszer csak bekövetkezik. Ha egy bukaresti politikus krokodilkönnyeket ejt értünk a választás napján, sőt azt megelőzően, az a kárunkat akarja, ez számomra világos. Ismerve az erdélyi magyar szavazók részvételi szokásait, tehát hogy mikor szoktak elmenni szavazni, a központi kampánystáb közleményének, felhívásának kiadása pillanatában egyértelmű volt, hogy nincs semmi veszve, legalábbis a Székelyföld részét képező Hargita megyében a megszokott mederben halad a mozgósítás, és az is világos volt, hogy nagyon szép eredményt fogunk elérni. Tehát mindazokat, akik jó hangulatban, a várható siker által motiválva végezték munkájukat, és látták, hogy jól haladnak a dolgok, mellbe vágta a „Székelyföld lemaradt” típusú megalapozatlan szlogen. E szlogen kapcsán azért szólaltam meg a választás éjszakáján, mert azt láttam, hogy ha nem szólalok meg, egyfelől ez benne marad a köztudatban, ami igazságtalanság a jól teljesítő székelyföldi településeket illetően, másfelől meg úgy gondoltam, hogy mint területi RMDSZ-elnök és önkormányzati politikus némi sovány vigaszt nyújthatok azoknak, akiket e megalapozatlan kijelentés bántott, ugyanis a központi kampánystáb megfeledkezett arról, hogy az urnazárást követően, a részvételi eredmények ismeretében ezen kijelentését visszavonja, megalapozatlanságáért elnézést kérjen azoktól, akiket ezzel megsértett. Hétvégén választás volt, lesznek még újabb választások, és ahhoz, hogy a soron következő voksolás alkalmával is szavazóink, polgármesterink, önkénteseink segítségét, önzetlen hozzáállását kérhessem, nekem kötelességem volt e témában megszólalni. Ha valakit ezzel megsértettem, elnézést kérek, de ez a lényegen nem változtat, és most is azt gondolom, helyesen cselekedtem.

Ami pedig a választási eredményeket illeti, megyére, területi szervezetre, településre lebontva bízom benne, hogy a Főtitkárság minél hamarabb elkészíti azt a kimutatását, amelyből kiderül, hogy hány magyarból hány szavazott az RMDSZ-re, mert ez az a mutató, ami alapján értékelni lehet a helyzetet. Ezt most kell megtenni, mert az események még frissek, és az a korrekt, ha ott, ahol jól dolgoztak, ezt nyilvánvalóvá tesszük, és ahol kevésbé dolgoztak jól, ott megvizsgáljuk, mi az, ami a sikertelen szerepléshez vezetett, biztosítva annak lehetőségét, hogy a jó példákat megismerve a soron következő választáson a kevésbé sikeresek is jobban szerepelhessenek. Konkrét példaként említeném Gyergyószéket, amelyről az RMDSZ-en belül korábban az terjedt el, hogy gyengébben teljesít Hargita megyén belül, mint Csík vagy Udvarhely. Május 25-e rácáfolt erre, Gyergyószék, ha egy hajszálnyival is, de megelőzte Csíkot és Udvarhelyt, és ennek Csíkban is és Udvarhelyen is örülünk, mert Gyergyó sikere a mi sikerünk is és az erdélyi magyarság sikere is.

A szavazói támogatás bizalmi kérdés. Ezt megszerezni, megőrizni, növelni nagyon összetett munka, és ha olyan magatartást látok, amely ha jóindulattól vezérelve is, de káros az RMDSZ Hargita megyei területi szervezeteinek vonatkozásában, a jövőben sem fogom véka alá rejteni a véleményemet, sőt ha kell, tudok cifrábban is fogalmazni. De megismétlem: a lényeg az, hogy sikeres volt az RMDSZ május 25-én, és az elkövetett hibákat azért kell kibeszélni, akár nyilvánosan is, hogy a jövőben ezek bekövetkeztét elkerüljük.