Március 19-én “A kő marad!” nevet viselő eseményre kaptam meghívót Bagi Barnától, a Határtalanul a Magyar Fiatalokért Egyesület elnökétől, illetve Zsigmond Barna Páltól, a rendezvény fővédnökétől. Megtisztelő volt részt venni az eseményen, és elmondhatjuk, hiánypótló feladatot vállalt a Határtalanul Egyesület csapata, hiszen képviselik a Kárpát-medencében élő sokszínű fiatalság érdekeit, válaszokat és lehetőségeket kínálnak a változó szükségletekre, továbbá összefogják az ifjúsági szervezeteket.
Hargita Megye Tanácsánál évek óta segítjük az itthon élő és hazatérő fiatalokat, így van ez 2022-es évben is, amikor az európai ifjúság évét éljük. Nem kérdés, hogy kiemelt figyelmet kell kapjon a fiatalok politikában való szerepvállalása is az elkövetkező időszakban, nélkülözhetetlen a fiatal korúak jelenléte és érdekképviselete, véleménynyílvánítása a döntéshozatalban. Ezt szorgalmazza a Régiók Európai Bizottságának nemrég megjelent Young Elected Politician (YEP, A fiatal választott politikusoknak szóló) 2022. évi program is, melynek célja kapcsolatokat kiépíteni más uniós országokból származó fiatal választott politikusokkal képzések, találkozások, tapasztalatcsere útján.
A fiatalok formálják a jövő társadalmát, így az összetartás és összetartozás értékeit kell továbbadjuk nekik. Mi, erdélyi magyarok a történelmünk során is a magyar-magyar együttérzésre tudtunk alapozni, és a jövőben is erre tudunk építkezni. Ezt az együttérzést nem lehet sem pénzben, sem szavazatban mérni. Megfontoltan kell cselekednünk annak érdekében, hogy az összetartás és a béke megmaradjon. Olyan emberekkel akarunk dolgozni, akik partnerként tekintenek ránk. Olyan nemzetben akarunk továbbra is élni, ahol otthon érezzük magunkat, és a jövő generációja is otthon érezheti magát. Az ifjúságnak meg kell ismernie a történelmünket, az őseink nemes tetteit, hiszen az erdélyi magyarok nyomás alatt is példaértékűen kitartottak identitásuk mellett. Azon is kell dolgozzunk, hogy a különböző generációk empatikusan, bizalommal, odafigyelve forduljanak egymás felé, így jöhet létre egy elfogadó megyei közösség, ahol nem egymást botlasztva, hanem egymást segítve, felemelve tudunk haladni előre. Egységes, törhetetlen kőként kell helytállnunk minden helyzetben, főleg az elmúlt hónapok háborús eseményeit illetően. Kárpátaljai ismerőseinknek, barátainknak nagy szükségük van a segítségeinkre. Amíg a háború tart, mindvégig mellettük kell álljunk, segítenünk kell boldogulásuk, hiszen egy az Isten, egy a nemzet; a szolidaritás, az együttérzés és az egymáson való segítés természetes reakció kell legyen.
A vírusidőszak sokat elvett a közösségi életből, a személyes kapcsolatokból, az ifjúsági tevékenységekből. Most, hogy Romániában nemrég enyhültek a szabályozások, bizakodom, hogy újra fellendül az élet, többet láthatjuk majd egymás örömteli arckifejezését, gyakoribbá válnak a személyes találkozások és még inkább tudjuk egymást motiválni az eredményes munkára.
Végezetül Wass Albert “Üzenet haza” c. verséből szeretnék idézni, amelynek aktualitása korunk történéseiben is megmutatkozik:
“Üzenem az erdőnek: ne féljen,
ha csattog is a baltások hada.
Mert erősebb a baltánál a fa
s a vérző csonkból virradó tavaszra
új erdő sarjad győzedelmesen.
S még mindig lesznek fák, mikor a rozsda
a gyilkos vasat rég felfalta már
s a sújtó kéz is szent jóvátétellel
hasznos anyaggá vált a föld alatt…
A víz szalad, a kő marad,
a kő marad.
(…)
Kezet nyújtunk egymásnak és megyünk
és leszünk Egy Cél és Egy Akarat:
a víz szalad, de a kő marad,
a kő marad.”
