Ne várjuk a sült galambot!

A 2012-es választási évet megelőző időszakban – mivel a PDL nem állt túl jól megyei tanácsi elnökök terén – kitalálták, hogy egy felelősségvállalási törvénnyel szüntessék meg a jelenlegi megyéket, és a fejlesztési régiók helyett hozzanak létre új, úgymond nagymegyéket. A cél egyértelmű volt: a PNL-s, PSD-s, illetve az akkor még négy RMDSZ-es megyeitanács-elnök(ök) leléptetése a színről, hogy a kormány a jól bevált Dâmbovița-parti módon, a „velem vagy, kapsz pénzt, nem vagy velem, nem kapsz pénzt” alapon „ügykezelésbe” vehesse a városok és falvak polgármestereit, helyi tanácsait. Akkor az RMDSZ-nek megvolt a kellő súlya a kormányban, nélküle nem volt kormányzati többség, ezért meg tudta akadályozni ezt a aberráns elképzelést. Belegondolni is rossz abba, mi lett volna egyik napról a másikra a megyék megszüntetését követően, ugyanis a központi régió helyén létrejövő nagy megyének minden bizonnyal Brassó lett volna a központja (az állampolgárok felesleges utaztatása, közigazgatási posztok megszűnése ezrével stb…).

Valami hasonló zajlik most is. Megint van egy pártpolitikai szándék, és annak alárendelve faragnak egy törvényen, csak most a PSD teszi azt, amit néhány évvel korábban a PDL akart. Ezért helyes, hogy ezt a gyakorlatot nem támogatja az RMDSZ, és parlamenti frakcióink nem fogják megszavazni a parlamentben a sürgősségi kormányrendeletet. Ugyanakkor látni kell, hogy van egy különbség a két helyzet között: 2011-ben az RMDSZ meg tudta akadályozni, most nem tudja, mert kicsi a frakciónk, és nélkülünk is megvan a kormányzati többség.

Tehát nincs új a nap alatt, zajlik az élet a Dâmbovița partján. Mikor az egyik oldal, mikor a másik oldal folyamatosan ássa alá mindazt a maradék bizalmat, ami még az állampolgárok körében a politikával szemben megvan.

Egyébként, amint már korábban megírtam, az a törvényi rendelkezés, hogy egy párt visszahívhatja megválasztott helyi/megyei tanácsosát, szerintem egyenértékű a politikai jobbágyság intézményesítésével, és az is vicces, hogy egy közvetlenül megválasztott polgármesternek, megyeelnöknek le kell mondania a mandátumáról, ha lemond párttagságáról. Amikor ezt a törvényt elfogadta az akkori kormánykoalíció, 2006-ban, Traian Băsescu államelnök visszaküldte a parlamentnek, mert, gondolom, szétnézett az európai jogrendekben, és látta, sehol a világon nincs ilyen szabályozás. De hát a román demokrácia eredeti demokrácia, Ion Iliescu megmondta ezt már a 90-es évek elején.

Én azt mondom, az, hogy választási évben, két hónappal a választások előtt kerül sor e törvénymódosításra, nem helyénvaló, nem korrekt, ám az az ennél is nagyobb probléma, hogy csak 45 napra függesztik fel a törvényi rendelkezést. Szerintem nem 45 napra kellene felfüggeszteni, hanem el kellene törölni véglegesen.

Ez viszont önmagában nem elég.

Azt kell látni, hogy a jelenlegi romániai pártokrácia napról napra éli fel tartalékait. Ami a minimum, amit még tenni kellene, hogy a jelenlegi, új pártok megjelenését totálisan ellehetetlenítő párttörvényt is módosítsák, és helyi választásokon, mind települési, mind megyei szinten tegyék lehetővé civilszervezetek, tehát egyesületek számára is a listaállítást és polgármester-jelölést. Falvakban, kisvárosokban (várossá átkeresztelt falvak) szerintem nincs igazán helye a pártpolitikának, az emberek nem párthovatartozás miatt szavaznak egyik vagy másik jelöltre.

Természetesen még számos más dolgot is tenni kellene, például megszüntetni a pártalapú forráselosztási gyakorlatot, mert annak a magyarlakta megyék mindig, RMDSZ-es kormányzati szerepvállalástól függetlenül, vesztesei voltak, hasonlóan az erdélyi megyék többségéhez.

Tehát bőven akad tennivaló, mert a romániai pártrendszerben egyre nagyobb a verseny hiánya, a kontraszelekció, az emberek elfordulnak a politikától, így az folyamatosan veszít hiteléből. Tudom, sokan félnek a versenytől az RMDSZ-ben is, pedig szerintem attól nem kell félni. 2008-ban, amikor egy magyar versenypárt volt, 60 ezer szavazattal lettem megyeelnök, 2012-ben pedig, amikor már két versenypárt volt, 92 500 szavazattal. Ha egy politikai szervezet egészséges, a versenytárs megléte olyan, mint a vitamin, még nagyobb teljesítményre serkent.

A romániai politikában jelenleg a probléma az, hogy akik most politikai visszaélést kiáltanak (PDL), amikor tehették, pontosan azt csinálták, mint amit most a PSD, tehát a hiteltelenség általános. Jól mutatta ezt az a tény, hogy tegnap a PNL–PDL teljes vezérkarának, államfőjelöltjének felvonulása mellett is 250-en gyűltek össze a kétmilliós Bukarestben tüntetni a PSD-s sürgősségi kormányrendelet ellen. Osszuk el a 250-et kétmillióval, és kijön, hogy mennyi a hitelesség. Zéró.

Mindettől függetlenül kiváló elnökválasztási téma lehetne a román politikai rendszer reformja, mert ez a problémák gyökere, és azt kell látnunk, hogy nekünk egy dologra van szükségünk: tiszta, világos és átlátható játékszabályokra a jogállamiság, a forráselosztás és minden más terén. A jelenlegi román pártrendszeren belül egy olyan szereplő van, aki e kérdésekről hitelesen tud beszélni, és az az RMDSZ. Politikai karrierem 14-15 évvel ezelőtt azzal indult, hogy egy csíkszéki előválasztáson ötödik lettem, így felkerültem a megyei tanácsosi listára. Négy év múlva több mint 20 ezer szavazattal, előválasztáson első lettem Csíkszéken, így lettem megyei tanácsi alelnök. Nem rakott oda senki engem, az emberek bizalma volt, ami döntött ebben a kérdésben. És ez nemcsak az én esetemben volt így, hanem nagyon sok más RMDSZ-es politikustársam esetén is, a nulláról indultunk és szép lassan haladtunk felfelé.

Ha egyenlők a feltételek, látható, Székelyföld megállja a helyét. Uniós, tehát nem bukaresti felügyelet alá tartoznak a gazdatámogatásos programok és nézzük meg, ki az első? Hargita megye. És ott van a nyomában Maros és Kovászna is. És még számos más példát említhetnék, ahol a balkáni jog- és hatalomgyakorlás nem nehezedik rá a viszonyokra, ott kiválóan helytállnak a magyarlakta térségek.

Ezért ismétlem folyamatosan, bízzunk a magunk erejében, fogjuk meg az eke szarvát, és azt a munkát amelyet más helyettünk amúgy sem végez el, végezzük el. Nem kell itt sem ordibálni, sem siránkozni, nem kell a sült galambot sem várni, mert még repülő/berepülő sült galambot nem látott senki.