Pártpolitika versus nemzetpolitika

A realitatea.net honlapon olvastam e tegnapi cikket. A cikket mondataira lebontva lehetne elemezni, a kijelentések valóságtartalmát, megalapozottságát vizsgálni, cáfolni. A cikkben Szász Jenő, a polgári párt elnöke két dolgot állít. Az első állítás arra vonatkozik, hogy ha esik, ha fúj, az RMDSZ talpon van, és stabil, immár 22 éve. Ez helyes felismerés. Ezzel még nem mondott semmi újat. A másik állítása viszont érdekes. Azt mondja, hogy az erdélyi magyar szavazó viselkedése nem racionális, ami az RMDSZ melletti kitartását illeti (a cikkben az szerepel: nesănătos = nem egészséges). Itt téved Szász Jenő.

De nem Szász Jenő az első, aki ebbe a hibába esik. A néppárt is azzal a célzattal jött létre, hogy leváltsa a leválthatatlant, az RMDSZ-t. Fejjel betonfalnak rohanni lehet, de felesleges és fájdalmas. Ám nincs mit ezen csodálkozni. A gyors helyzetfelismerési képességéről híres román politikának is 15-20 évre volt szüksége ahhoz, hogy megfejtse az RMDSZ titkát, nevezetesen azt, hogy az RMDSZ és az erdélyi magyar szavazók közötti kötelék feloldhatatlan. A román pártok napjainkra megértették: az RMDSZ, az erdélyi magyar szavazó nem úgy viszonyul a közügyekhez, mint ők. Ma már nincs olyan releváns szereplő a román közéletben, aki kétségbe vonná az RMDSZ helyét, szerepét. A román politikai elit tudomásul vette, hogy az RMDSZ nemzetpolitikát folytat, egy nemzeti közösséget képvisel, nem pártpolitikai aktor. És úgy látom, lassan Budapesten is kezdik felismerni, hogy az ellenpártocskák indítása nem elősegíti, hanem gátolja az önálló erdélyi magyar politizálást. Gondolom, erősítette ezt a felismerést, hogy június 10-én az erdélyi magyarok közül többen támogatták az USL-t, mint a polgári vagy a néppártot. Ez is azt mutatja, hogy a néppárt és a polgári párt nem az RMDSZ alternatívája, váltópártja. De ez természetes is, mivel az RMDSZ-nek nem lehet váltópártja, mert egy kisebbségi nemzeti közösségnek vagy van, vagy nincs politikai képviselete, de váltópártokról, többpártosdiról beszélni értelmetlen és felesleges. Az RMDSZ-t lehet és kell kritizálni, folyamatosan megújítani, modernizálni. Ez egy dolog, ez zajlik folyamatosan. De egy másik dolog, ha valaki azon dolgozik, hogy szétverje, mert ami a pártpolitikában megengedhető, az a nemzetpolitikában már megbocsáthatatlan bűn.

A választások utáni hetekben egy hosszadalmas cikket írtam, amiben a magyar összefogás létrehozására vonatkozó konkrét javaslataimat fogalmaztam meg, de időközben tudomásomra jutott, hogy a néppárt a június 10-ét követő éjszaka arra esküdött fel elnökségi ülésén, hogy az elkövetkező négy esztendő első számú célkitűzése az RMDSZ-es „kiskirályok”, érthetőbben fogalmazva, RMDSZ-es polgármesterek, megyeitanács-elnökök levadászása (közérthetőbben fogalmazva: lejáratása, feljelentgetése) lesz. Ekkor kénytelen voltam megállapítani, hogy javaslataim még koraiak. A néppárt vezetőinek irracionális, minden valóságot tagadó, a vereséget óriási győzelemként bemutatni akaró magatartása, illetve a mindenre rátevődő államfő-felfüggesztési cirkusz oda vezetett, hogy az erdélyi magyar politika szempontjából két fontos dologra, az RMDSZ önkormányzati választási szereplésének a kiértékelésére, illetve a magyar–magyar tárgyalások megkezdésére a nyár folyamán nem került sor.

Végső soron azt gondolom, ha valami elmarad, annak oka van, például az, hogy még nem érett meg az idő, nem érett meg a felismerés az érintettek részéről, hogy az, ami elmaradt, fontos. De mindennek eljön az ideje, ami késik, nem múlik, tartja a közmondás. A lényeg, hogy a június 10-ei önkormányzati választás fölött nem kellene elsikkadni. Tudom, sokaknak nem volt egy sikertörténet, tudom, sokan felednék június 10-ét, de ettől függetlenül a nép döntött, és a nép szava törvény. És június 10-e fontos nap az erdélyi magyar politikában, mert ekkor, aki számított, az mind mérlegre állt, mindenkinek voltak támogatói, ellenzői. Az erdélyi magyarság tájékoztatása szempontjából meghatározó magyarországi, illetve romániai magyar nyelvű közmédiumok korrektül és szakmailag magas színvonalon tájékoztattak. Volt mindenkivel szimpatizáló és antipatizáló újság, internetes fórum, irodahálózat. Sőt az RMDSZ egy négyéves válságkormányzást követően lépett a porondra. És ne feledjük, szemben 2008-cal, most volt ideje mindenkinek, hogy felkutassa a legjobb jelölteket, megalkossa a lehető legjobb programot, és kihozza magából a maximumot.

Egy szó mint száz, a június 10-i eredményt kell bázisául tekinteni minden olyan vitának, ami a magyar összefogásról szól. Aki június 10-ét bagatellizálja, el akarja rejteni, nem akar az akkori eredményekről tudomást venni, arra nem tudok mást mondani, mint azt, hogy semmibe veszi a népakaratot. Június 10-én az erdélyi magyar emberek döntöttek, és akit köztisztségre méltónak és alkalmasnak tartottak, azt oda is juttatták szavazataikkal. Voltak sikerrel újrázó polgári párti polgármesterek, de voltak csúfosan bukók is. Őket újonnan induló RMDSZ-es jelöltek váltották. Az RMDSZ jelöltjei többségében győztek, de voltak itt is bukások. Az történt, ami szokott a helyhatósági választásokon: akiről úgy gondolták az emberek, hogy nem odavaló, azt leváltották, akivel meg voltak elégedve, annak az indulását magas szavazati aránnyal honorálták. A lényeg az, hogy június 10-én az erdélyi magyar közösség megválasztott több mint 2000 helyi/megyei tanácsost és több mint 200 polgármestert. December 9-én pedig sor kerül szenátoraink és képviselőink megválasztására is. Tehát december 9-ével lezárul a választások sorozata. Hogy kinek van támogatottsága, és az mekkora, erről december 9-én világos képet kapunk. E dátumot követően én indokoltnak tartanám akár megyei, akár országos szinten magyar–magyar fórumok létrehozását a valós legitimitással, szavazói támogatással rendelkező, megválasztott önkormányzati és parlamenti tisztségviselők részvételével. E fórumokon mindenki egyforma lenne, mindenki mögött ott lenne egy falu, egy megye, egy választókerület támogatottsága. Valós támogatottságú, legitimációjú emberek beszélgetnének nemzeti közösségünk valós problémáiról a politikai egység megteremtése céljával. A december 9-ét követő hetek-hónapok utolsó esélyt jelentenek az RMDSZ-en kívüli erőknek arra, hogy a nemzeti közösségünket érintő döntések vonatkozásában a kritikusi szerepből átléphessenek a döntéshozói szerepbe, az RMDSZ-nek pedig arra, hogy őket integrálja. Ha jól tudom, jövő évben kongresszust tart az RMDSZ, ahol minden bizonnyal sor kerül az alapszabály módosítására is. Racionális döntés lenne ott például, ha az általam említett magyar–magyar fórumok eredményeként és a magyar összefogás nyitányaként kongresszusi küldötti tagságot nyerne, alanyi jogon, minden egyes magyar polgármester. De ez csak egy javaslat. Számos más hasonló ötlet kidolgozható akár a platformok, akár más RMDSZ-es fórumok, testületek vonatkozásában.

Egy dolog azért szerintem világos kell hogy legyen mindenki számára. Az elmúlt 22 évben választásról választásra az erdélyi magyar közösség folyamatosan bizalmat szavazott az RMDSZ-nek jóban-rosszban. Tehát arról beszélni, tárgyalni, hogy az RMDSZ helyett hozzunk létre valami újat, egyszerűen értelmetlen. Jó lenne tehát, ha Szász Jenő fenti nyilatkozatában foglalt felismerést tovább bontanák a néppárt és a polgári párt vezetői akár külön, akár közösen, és rájönnének arra, hogy ha nem adják fel azokat a magyar összefogással kapcsolatos elképzeléseiket, amelyeket az RMDSZ szétverésére alapoznak, akkor nem tesznek egyebet, mint azt, hogy azoknak az RMDSZ-es politikusoknak a malmára hajtják a vizet, akik haszonélvezői a jelenlegi megosztottságnak, és úgy kívánják a magyar összefogást, mint üveges a hanyatt esést.

A polgári párt elnöke szerintem elindult e felismerés mentén, és jó lenne, ha pártján belül általánossá válna ez a felismerés, és, mondjuk, az őszi parlamenti kampányban nem indítanának jelölteket az RMDSZ-es jelöltek ellenében, illetve polgármestereik támogatnák jelöltjeink kampányát. Tudom, furcsán hangzik, sőt lesz, aki azt mondja, hogy cinikus, amit állítok. Pedig szerintem nem az. Amint már írtam, a közéleti folyamatokat lehet a régi beidegződések szerint elemezni, tervezni, alakítani, de felesleges, mert akkor marad minden a régiben. Ha patthelyzet alakul ki, akkor azt valahogy ki kell mozdítani, például olyan gesztusokkal, amelyeket említettem. Az elmúlt négy esztendőben az erdélyi magyar politikában az RMDSZ nemhogy teret veszített, hanem teret nyert. És az elkövetkező négy esztendőben ez a folyamat folytatódni fog, mert ez a dolgok logikája. Olyan világban élünk, ahol aki erősebb, az még erősebb lesz, aki meg gyenge, az még jobban legyengül. Ezért én azt mondom, hogy sokkal jobban jár a néppárt, valamint a polgári párt, ha most bejön az RMDSZ-be a június 10-én kialakult erőviszonyok alapján, mint ha vár négy évet. Az RMDSZ – bár sokan ezt tagadják – egy folyamatos mozgásban levő, megújuló szervezet. Néppárttal, polgári párttal vagy nélkülük e folyamat folytatódni fog. Ha közösen folytathatnánk, még sikeresebb lenne. E két párt tagsága, választott tisztségviselői, ha kimaradnak ebből a folyamatból, azzal csak veszíteni fognak, és ezzel mi, RMDSZ-es politikusok is veszíteni fogunk. Van itt mindenkinek hely, van feladat mindenki számára. Aki ezt nem akarja elismerni, aki ezt cáfolja, vár a csodára, arra nem tudok mást mondani, mint azt, hogy jobban bízik egy valamikori zöldasztalnál, budapesti vagy tudom is én, milyen nyomásra kialkudott pártalkuban, mint saját magában. Pedig hát láthatjuk, olyan időket élünk, amikor a zöldasztalos pártalkuk ideje lejárt. Hogy kiből lesz, ki marad választott tisztségviselő, arról a szavazók döntenek, nem más.