255. Heti Értékelő

Karácsony előtt három nappal az ember ösztönösen csendesebbre venné a hangot. De van, amikor épp ilyenkor kell a legtisztábban beszélni: nem indulatból, nem politikai pontokért, hanem azért, mert a közösségünknek joga van érteni, mi történik körülötte – és mire készüljön. A 255. Heti Értékelő ezért most egyszerre volt megemlékezés, számvetés és figyelmeztetés: vita jöhet, de tényekkel és emberséggel.
December 22: a forradalmat nem elég ünnepelni – mérni is kell
December 22-ről sokszor elhangzanak ünnepi mondatok. Én most inkább azt mondom: mérjünk. Mert a forradalom lényege nem a protokoll, hanem az, hogy mi lett a szabadság ígéretéből a hétköznapokban.
Szabadság, méltóság, tisztességes állam, kiszámíthatóság – ezek nem díszszavak. Ezek azok a dolgok, amelyek akkor emberek ezreinek bátorságába kerültek, ma pedig az állam működésében kellene látszódjanak. És ha nem látszanak eléggé, akkor nem az a válasz, hogy hallgatunk, hanem az, hogy kimondjuk: rend és tisztelet kell.
Aki átélte 1989-et, annak emlék. A fiatalabbaknak történelem. Nekünk viszont mindkettő: emlék és feladat. Ezért is kértem: osszák meg, ki hogyan élte meg a diktatúra éveit és az utána jövő időszakot – mert a közös emlékezet nélkül könnyű megint ugyanazokba a hibákba belesétálni.
Megélhetés 2026-ban: a terhek nem a statisztikában, hanem a pénztárcában fájnak
A szabadság ott kezdődik, hogy nem félelemből élünk, hanem kiszámíthatóan. És most jön az a rész, ami a legtöbb családot nem eszmében, hanem a hónap végén érinti: a terhek.
A sajtóban megjelent információk szerint 2026-tól több adó is nő vagy szigorodik: szó van az osztalékadó emeléséről, a jövedéki adókról, és a helyi adók – köztük az ingatlanadó – jelentősebb emelésének lehetőségéről is. Ezek nem elvont tételek: vállalkozók, ingatlantulajdonosok, fuvarozók, családok mind érzik majd.
Ugyanebben a csomagban szerepel minimálbér-emelésről szóló információ is – ami fontos az alacsony keresetűeknek –, és közben kiadáscsökkentésekről, például támogatások és működési keretek csökkentéséről is lehet hallani. A kérdés az: hogyan lesz ebből valódi igazságosság, nem pedig újabb kiszámíthatatlanság?
Én azt kérem: ne januárban lepődjünk meg. Most kell beszélni róla, most kell tisztázni, kit hogyan érint, és mit lehet helyben jól csinálni, hogy a központi döntések ne a közösségeket büntessék.
Brüsszel: nem a füst a lényeg, hanem az ok – a hibás döntéseknek itthon ára van
A múlt héten Brüsszelben ott voltam, amikor európai gazdák tüntettek. A látvány erős volt, a helyzet feszült, de a lényeg nem ez: hanem az ok. A gazdák attól tartanak, hogy egy új szabadkereskedelmi megállapodás lenyomja az európai termelők árait, és a versenyképességet a leggyengébb láncszemek – a családi gazdaságok – fizetik meg.
Ha Brüsszelben hibás döntés születik, annak itthon ára van. Ezért kell nekünk ott is beszélni, érvelni, és a régióink érdekeit képviselni: ne papíron legyen védelem és ellenőrzés, hanem a valóságban is.
Gyergyóditró: nem politika a távolból – kilométerek, idő, emberélet
A hét egyik legfájdalmasabb ügye a gyergyóditrói kórház helyzete. Néma, gyertyafényes felvonulás volt a plébániától a kórházig – tiltakozás és imádság egyszerre. Amikor egy közösség így áll ki, az nem „hír”: az segélykiáltás.
A működés felfüggesztése mögött bérleti és felújítási megállapodási gondok állnak, és közben betegek kerülnek bizonytalanságba. Ilyenkor nem egymásra mutogatás kell, hanem vállalható kompromisszum: olyan megoldás, amit minden fél el tud fogadni, mert az egészségügy nem lehet alku tárgya.
Nemzeti kisebbségek napja: nem kiváltságot kérünk, hanem tisztelettel betartott törvényt
December 18-a a nemzeti kisebbségek napja. Ez nemcsak jelképes dátum: arról szól, hogy megmaradunk magyarnak a szülőföldünkön, miközben felelősséget vállalunk Romániáért is.
A kisebbségi jogok nem csak jogszabályi sorok. Az a mindennapi valóság, hogy lehet-e anyanyelven ügyet intézni, van-e magyar oktatás, megfér-e a kulturális önkifejezés, tisztelik-e a jelképeinket. És igen: a jogok betartása nem szívesség, hanem vállalt állami kötelezettség.
Székelyföld nem elszigetelődni akar. Saját arcát, nyelvét és hagyományát megőrizve akar együttműködni – dolgozni, tanulni, építeni itt, itthon.
Karácsony előtt: a jótett nem kampány, hanem figyelem
Az ünnepek közelednek. Ilyenkor könnyű nagy szavakat mondani – de a közösséget az tartja meg, hogy figyelünk egymásra. Nem csak ünnepkor, de most különösen. Néha egy apró segítség, egy kedves szó, egy gesztus.
A végére egy felemelő: innen is lehet nagyot menni
Jó látni, amikor székely tehetség kap országos figyelmet: a Csillag születik tehetségkutatót Kristóf Rebeka és édesapja, Kristóf Béla nyerték. Az ilyen történetek emlékeztetnek: van értelme dolgozni a tehetségen, és van mire büszkének lenni.
Köszönet a közösségnek – és egy kérés a végén
A Heti Értékelő azért él, mert van kivel beszélni. A számok mögött emberek vannak: Facebookon elértük a 141 446 követőt, és több felületen is nő a közösség. Köszönöm, hogy hétről hétre meg tudjuk beszélni a témákat, és ki tudjuk mondani azt is, amit mások elkerülnének.
És akkor a végére a kérdés, amit most is felteszek:
Mit kívánsz Székelyföldnek 2026-ra egy mondatban: tisztességet, kiszámíthatóságot, tiszteletet – vagy mást?