Nem elég a pénz: humánkapacitás nélkül az EU-s fejlesztés lassú és drága – győri előadásból Hagita megyei tanulságok

A konferencia fókusza a technológia és a jogtudomány találkozása volt (inter- és multidiszciplináris megközelítések), a programban pedig a mesterséges intelligencia szabályozása is megjelent – például az AI Act megközelítése a plenáris ülésen.

Borboly Csaba a „Közigazgatási és pénzügyi jog 2.” szekcióban adott elő, és azt a gondolatot fejtette ki, hogy a digitális oktatás nem „eszközbeszerzési kérdés”, hanem versenyképességi és térségfejlesztési ügy.

Az elemzésnek akkor van értelme, ha alkalmazzuk

Az előadás kiindulópontja egy világos kutatási kérdés volt: miért ennyire eltérő a digitális oktatási fejlesztések hatékonysága a közép-kelet-európai régiók között 2007–2025 között, miközben az egy főre jutó kohéziós források nagyságrendje sokszor hasonló?

A bemutatott válasz lényege: elsősorban nem a pénz mennyisége dönt, hanem az, hogy van-e elég képzett ember és működő tudásrendszer, amely ezt a pénzt értelmes, hosszú távon hatékony beruházássá tudja formálni. Kiemelten számít a területfejlesztési és IKT-képzettség regionális jelenléte.

És itt jön a gyakorlati mondat, amit mindannyian ismerünk:
ha egy projekt átlagban plusz két évet csúszik, nemcsak drágább lesz – elmegy az ára és az értéke, és a társadalmi eredmény sem lesz akkora, mint akkor lett volna, ha időben elkészül.

Hargita megyei realitás: eszköz van – rendszer kell

A Hagita megyei tapasztalatok különösen illeszkednek ehhez a logikához. Az elmúlt időszakban – a megyei fejlesztési irányok mentén – jelentős eszközállomány (bútorzat, informatikai eszközök) került az iskolákba. Borboly Csaba szerint a valódi kérdés most az: ki tudjuk-e ezeket használni?

Mert ha:

• a pedagógusok nincsenek megfelelően felkészítve,
• nincs korszerű és hozzáférhető digitális tartalmi környezet,
• és nincs olyan támogató hálózat, ami segíti az iskolákat a mindennapi alkalmazásban,

akkor az eszközök nem eredményt, csak „töredéksikert” hoznak – és az EU-s pénzekből nem lesz áttörés.

Ezért merül fel konkrét lépésként: a Hargita Megye Tanácsa mellett korábban működő digitális oktatás munkacsoport újraindítása – nem adminisztratív formalitásként, hanem gyakorlati, mérhető feladatokkal (tanárképzés, tartalom, módszertan, pilotok, iskolai mentorálás).

2028 után: Brüsszelből is ösztönözni kell a szakemberképzést

Az előadás egy fontos, 2028 utáni üzenetet is hordozott: Romániát – és általában a térséget – sokszor „kívülről” kell rásegíteni arra, hogy a fejlesztések ne csak „méter aszfaltban és köbméter betonban” legyenek mérhetők, hanem jóllétben, méltóságban, bevonásban és valódi életminőségben is.

A bemutatott anyag szerint a jelenlegi kohéziós keretben a szabályok rögzítik a forráslehívás előfeltételeit, de nem kötelező a humántőke-kapacitás előzetes felmérése – vagyis előállhat a „vakrepülés” helyzete: pénz van, de nincs elég helyi szakember a projektek vezetésére és adaptálására.

Ezzel összhangban egy 2028 utáni javaslat is megjelenik: új, tematikus „enabling condition” bevezetése a digitális oktatásnál, amely a régiós felkészültséget (kapacitást) is mérné, és ahol ez nem adott, ott először kapacitásépítést indítana.

„Szakma + döntés” – a térséget a csapatmunka viszi, nem az egyszemélyes „mindentudás”

A győri szakmai közegben (kutatók, egyetemi tanárok) folytatott beszélgetések egyik tanulsága az volt, hogy a jó döntések ritkán születnek „csuklóból”.
A mindent egyszemélyben eldönteni akaró politikai működés visszafogja a térséget – ezzel szemben a fejlődés ott indul meg, ahol:

• van elemzés,
• van szakmai vita,
• és van bátorság a döntéshez.

A cél, hogy a „kicsiben, könyvelőként gondolkodó” logikát felváltsa a nagyobb lépték, mert a fiataljainkat így lehet valóban felemelni: olyan tudással és készségekkel, amelyekből lesz jobb munkahely, sikeres beruházás, és megtartó erő Hargita megyében.

Mit jelent ez a következő hónapokban Hargita megyében?

Borboly Csaba szerint a következő lépéseket érdemes közösen végigvinni (iskolák–tanárok–szülők–IT-szakma–fenntartók):

1. Digitális oktatás munkacsoport újraindítása a Megyei Tanács mellett – világos mandátummal és határidőkkel.
2. Gyors helyzetkép: hol vannak eszközök, hol van képzés, hol van tartalomhiány (iskolánként, térségenként).
3. Tanári felkészítés + mentorálás (nem „egy képzés”, hanem folyamatos támogatás).
4. Tartalmi környezet: gyakorlati digitális tananyagok, módszertani csomagok, megosztható jó példák.
5. Pilotok (kisebb, gyorsan mérhető programok), majd skálázás a megye egészére.