294. Heti Értékelő

Múlt héten a bizalomról beszéltem. Azóta sem láttam elég olyan döntést, amely visszaépítette volna azt. Túl sok a politikai számítás, túl sok a bizonytalanság, és túl kevés a közös munka.

Sokan mintha már nem az ország jövőjét akarnák megtervezni, hanem csak a következő szavazást vagy választást szeretnék túlélni.

A politikai túlélés azonban nem lehet kormányprogram. A hatalom nem arra való, hogy bármi áron megtartsuk, hanem arra, hogy szolgáljunk vele.

Tizennégy év tanulsága

Pontosan tudom, milyen ára van annak, amikor a tisztességes politikai versenyt felváltja a megfélemlítés.

Tizennégy éven át éltem együtt egy büntetőeljárás terhével. A bizonytalanságot nemcsak én, hanem a családom, a munkatársaim és a bennem bízó emberek is viselték.

A végén jogerős felmentő ítélet született. Feketén-fehéren kimondták, hogy nem történt bűncselekmény.

A saját életemben tapasztaltam meg, mennyire veszélyes, amikor valaki feljelentéssel, karaktergyilkossággal vagy a börtön fenyegetésével próbálja helyettesíteni a munkát és az emberek bizalmát.

Aki tisztességes versenyben nem tudja megszerezni az emberek támogatását, az megfélemlítéssel sem győzhet hosszú távon.

A politikai ellenfelet választáson kell legyőzni: érvekkel, eredményekkel és elvégzett munkával. Az igazságszolgáltatás sehol nem válhat politikai leszámolás eszközévé.

Az igazság végül kiderülhet, de az elveszített éveket senki nem adja vissza.

Más utat kell járnunk

Románia nehéz politikai helyzetben van. Az emberek érzik a bizonytalanságot, és azt kérdezik: ki foglalkozik közben az árakkal, a munkahelyekkel, az önkormányzatokkal, a falvak jövőjével és a fiatalok itthon maradásával?

Erre a politikának nem erőből, hanem szerénységgel, alázattal és munkával kell válaszolnia.

Mi, magyarok nem engedhetjük meg magunknak, hogy egymást felőröljük. Ha minden eltérő véleményt árulásnak nevezünk, és a belső vitát megfélemlítéssé változtatjuk, az egész közösséget gyengítjük.

Nem elég magyarul beszélni. Magyar közösségi érdekben kell cselekedni.

Az önálló gondolat nem árulás. A kritika nem támadás, ha a javítás szándéka vezeti. Erős közösséget azok építenek, akik képesek nyíltan vitatkozni, majd együtt dolgozni a közös döntés végrehajtásáért.

A gyenge politikus fél az önálló véleménytől. Az erős vezető meghallgatja, mérlegeli, és ha jó, beépíti a közös munkába.

A valóság nem vár

Miközben Bukarestben politikai alkuk zajlanak, Hargita megyében sürgős problémákkal élnek együtt az emberek.

Az év eleje és szeptember 22. között 466 alkalommal jeleztek medvét lakott területen vagy annak közelében a 112-es segélyhívón. Az előző év azonos időszakában 226 ilyen bejelentést jegyeztek fel. Ez nem 466 különböző medvét jelent, de világosan mutatja a veszélyérzet növekedését.

A számok mögött családok vannak. Szülők, akik féltik gyermekeiket. Gazdák, akik egyetlen éjszaka alatt elveszíthetik munkájuk eredményét. Idős emberek, akik sötétedés után nem mernek kilépni az udvarra.

A természetvédelem nem jelentheti a falusi ember magára hagyását.

Brüsszelben ezért konkrét adatokat, emberi történeteket és a Hargita megyei valóságot képviselem. A természetet meg kell védenünk, de az emberi életet, a vidéki megélhetést és falvaink biztonságát is.

A fiatalokat meg kell hallgatni

Az iskolai egyenruha kérdése is megmutatta, mi történik, amikor az érintetteket nem vonják be időben. A szenátus elfogadta a törvénytervezetet, de a végső döntés a képviselőházé. A diákszervezetek tiltakozással jelezték, hogy beleszólást kérnek az őket érintő döntésbe.

Az RMDSZ álláspontja világos: ne legyen minden iskolára rákényszerített országos kötelezettség. Az adott iskola közössége dönthessen a diákok, a szülők és a pedagógusok bevonásával.

Azt is tisztázni kell, ki fizeti az egyenruhát. Egy intézkedés sem jelenthet újabb terhet a szerényebb jövedelmű családoknak.

Nem elég azt mondani, hogy a fiatalok jelentik a jövőt. Meg is kell hallgatni őket.

Hazahozható lehetőségek

Fontos hét áll előttem. Brüsszelben és Bukarestben olyan tárgyalásokon veszek részt, amelyek Hargita megye következő éveit is érinthetik.

Képviselem a medveügyet, az emberi élet időben történő védelmét, valamint azt, hogy az európai források a kisebb vidéki szövetkezetekhez, egyesületekhez és szociális vállalkozásokhoz is eljussanak.

Bukarestben a 2028 és 2034 közötti európai pénzügyi időszakról tárgyalunk. Most kell elérnünk, hogy a vidéki, hegyvidéki és kisebb települések ne maradjanak a következő uniós költségvetés peremén.

Az európai jelenlét számomra nem utazás és nem fénykép, hanem munka, kapcsolatépítés és hazahozható lehetőség.

Bizalomból kell építkeznünk

Keményen fogalmazok, de nem haragot akarok kelteni. Változást akarok.

A közéletnek vissza kell térnie a szolgálathoz. A politikusnak el kell fogadnia, hogy nem minden kritika ellenséges támadás. A vezetőnek meg kell hallgatnia az embereket, és vállalnia kell a felelősséget.

Tizennégy év után megtanultam, hogy az igazság késhet, de nem tűnik el. Azt is megtanultam, hogy keserűségből nem lehet közösséget építeni.

Nem bosszút akarok, hanem tisztességesebb közéletet.

Olyan magyar közösséget akarok, ahol nem egymás félreszorítása, hanem az elvégzett munka dönti el, ki kap bizalmat. Olyan Romániát, ahol az igazságszolgáltatás nem válhat politikai fegyverré. Olyan Európát, ahol a szabályok elérnek a falvakig, és az emberi élet védelme nem marad papíron.

Nem félelemből, hanem bizalomból kell közösséget építenünk. Nem egymás ellen, hanem a közös jövőért kell dolgoznunk.

Ehhez szerénység, alázat és bölcsesség kell. Olyan vezetők kellenek, akik nemcsak megszerezni akarják az emberek bizalmát, hanem naponta meg is dolgoznak érte.

Én ezen az úton dolgozom tovább.