A világ átalakul, Hargita megyének fel kell készülnie, hogy fiataljaink itthon boldogulhassanak

Erről szólt a Régiók Európai Bizottságának mai vitája is, amelyen a Skills for the Future – A jövő készségei című jelentés kapcsán szólaltam fel. A vita egyik központi kérdése az volt: hogyan tudjuk úgy felkészíteni az embereket, az oktatást, a vállalkozásokat és a térségeket a változásokra, hogy senki és egyetlen régió se maradjon le.

Számunkra ez nem elméleti európai téma. Ez Hargita megye jövőjének egyik legfontosabb kérdése.

Ma sok vállalkozás nem talál megfelelően képzett munkatársat. Közben sok fiatal azért megy el a megyéből, mert nem lát itthon kiszámítható megélhetést, versenyképes fizetést, szakmai fejlődési lehetőséget vagy hosszú távú életpályát. Ez a két probléma összefügg: ha elmennek a fiatalok és a szakemberek, gyengülnek a helyi vállalkozások és a közszolgáltatások; ha kevés a magasabb hozzáadott értékű munkahely, a bérek sem tudnak megfelelően emelkedni; ha pedig nincs jövőkép, még többen keresnek lehetőséget máshol.

A fiatalok elvándorlása ezért nem csupán munkaerőpiaci kérdés. Területi felzárkózási kérdés is. Egy nagyvárosban a szakemberhiány lassabb növekedést jelenthet. Egy hegyvidéki vagy vidéki településen azonban egyetlen hiányzó tanár, orvos, mérnök, szakoktató vagy vállalkozó is komoly következményekkel járhat: gyengülhet az iskola, a rendelő, a helyi gazdaság és végső soron maga a közösség.

A mai európai vita során azt hangsúlyoztam, hogy a készségfejlesztés nem állhat meg az iskolapadnál, és nem lehet kizárólag az egyén felelőssége. A munkavállalóknak, a vállalkozásoknak, az oktatási intézményeknek, az önkormányzatoknak, az államnak és az európai intézményeknek közös feladata, hogy időben felismerjék a változásokat, és valódi választ adjanak rájuk.

A mesterséges intelligencia korában nem kell mindenkiből programozót vagy AI-szakértőt képezni. De mindenkinek szüksége van olyan alapvető tudásra, amely segít megérteni az új technológiák lehetőségeit és korlátait, felismerni a kockázatokat, kritikusan értékelni az eredményeket, és felelősen használni a digitális eszközöket. Ugyanilyen fontos a nyelvtudás, a matematika, a természettudományos alapok, a digitális készség, a kreativitás, az együttműködés és a józan ítélőképesség.

A jövőre való felkészülés azonban nemcsak az oktatásról szól. Arról is szól, hogy a térségek képesek-e összehangolni az iskolák, a szakképzés, az egyetemek, a vállalkozások, a munkaügyi intézmények, az önkormányzatok és a fiatalok tudását, tapasztalatait és erőforrásait.

Ezért kezdeményeztem Dobos Melinda megyei menedzsernél, hogy induljon el egy összehangolt megyei intézkedési csomag. A cél nem egy újabb, polcon maradó stratégia, hanem a már elfogadott célok végrehajtása, világos felelősökkel, határidőkkel, mérhető eredményekkel és rendszeres nyilvános beszámolóval.

A kezdeményezés három, egymástól elválaszthatatlan területre épül.

Első: a fiatalok itthon tartása és hazatérésük segítése. Tudnunk kell, miért mennek el a fiatalok, mi tartaná őket itthon, és milyen feltételek mellett térnének haza. Nem elég felméréseket készíteni: egységesen látnunk kell a munkalehetőségeket, a szakmai gyakorlatokat, a képzéseket, a lakhatási lehetőségeket, a vállalkozásindítási támogatásokat és a hazatérést segítő szolgáltatásokat is.

Második: minőségi munkahelyek és korszerű készségek. Szükség van egy Hargita megyei munkaerőpiaci és készségfigyelő rendszerre, amely nemcsak azt mutatja meg, milyen szakemberek hiányoznak ma, hanem azt is, mely foglalkozások alakulnak át, milyen készségekre lesz szükség néhány év múlva, és hol kell időben változtatni a képzéseken. Az adat akkor ér valamit, ha döntést változtat meg: ha egy iskola elindít egy szükséges képzést, ha egy vállalkozás megtalálja a megfelelő szakembert, vagy ha egy fiatal itthon talál lehetőséget.

Harmadik: magasabb helyi hozzáadott érték és magasabb bérek. Nem maradhatunk tartósan az olcsó munkaerőre és az alacsony feldolgozottságú helyi erőforrásokra épülő gazdasági pályán. A cél az, hogy több tudás, feldolgozás, innováció és vállalkozói együttműködés maradjon helyben. Ehhez támogatni kell azokat a kis- és középvállalkozásokat, amelyek új technológiával, fejlesztéssel, kutatással, új termékkel vagy új piaccal képesek jobb fizetésű munkahelyeket teremteni.

A javaslatom szerint létre kell hozni a Hargita Megyei Készség és Minőségi Munkahely Partnerséget. Ennek nem egy belső hivatali egyeztetésnek kell lennie, hanem valódi közös munkának. Helyet kell kapnia benne a megyei tanácsnak, a települési önkormányzatoknak, az iskoláknak, a szakképző intézményeknek, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemnek, a vállalkozásoknak, a munkaügyi intézményeknek, a munkavállalók képviselőinek, a kutatóknak, a civil szervezeteknek és maguknak a fiataloknak is.

Az európai jelentés világosan kimondja: a jövő készségpolitikájának területi szemléletűnek kell lennie. Nem lehet minden régiót ugyanazzal a módszerrel kezelni. A vidéki, hegyvidéki, távoli vagy népességfogyással küzdő térségeknek sajátos nehézségeik vannak: kevesebb képzési lehetőség, hosszabb utazási idő, gyengébb hozzáférés a szakértelemhez, valamint erősebb elvándorlási nyomás. Ezért a helyi és regionális önkormányzatokat már a tervezés kezdetén be kell vonni, megfelelő adatokkal, eszközökkel és finanszírozással.

Az infrastruktúra fejlesztése továbbra is fontos: utakra, korszerű középületekre és jobb szolgáltatásokra szükség van. De egy új út önmagában nem mondja meg egy fiatalnak, milyen szakmát tanuljon. Egy felújított épület önmagában nem teremt magasabb fizetésű munkahelyet. A fiatalok itthon maradásához együtt kell javítani a munka, a bérek, a lakhatás, az oktatás, a közlekedés, a családi szolgáltatások, a kulturális élet és a szakmai fejlődés feltételeit.

A világ változik. Nekünk nem megvárnunk kell a változást, hanem fel kell készülnünk rá. Hargita megye akkor tudja megtartani és hazahívni a fiataljait, ha a jövő munkahelyeit, a szükséges tudást és a fejlődés irányát közösen tervezzük meg. A cél világos: olyan megye, ahol a fiatalok nem kényszerből mennek el, hanem valódi lehetőségként választhatják az itthon maradást, a hazatérést, a családalapítást és a helyi jövő építését.