Helyi tapasztalatok európai szinten: Hargita megye hozzájárulása a fogyatékosságügyi stratégiához
Hargita megyei javaslatok az EU fogyatékosságügyi stratégiájához
Az Európai Unió jelenleg a fogyatékossággal élő személyek jogainak megerősített stratégiáján dolgozik. Nagy megtiszteltetés számunkra, hogy lehetőséget kaptunk arra, hogy Hargita megye helyi tapasztalatait és javaslatait megosszuk az Európai Régiók Bizottsága (SEDEC) illetékes kollégáival. A válaszokat helyi civil szervezetekkel, szakemberekkel és fogyatékossággal élő személyekkel közösen gyűjtöttük össze, akik nap mint nap szembesülnek azokkal a gyakorlati akadályokkal, amelyek még mindig korlátozzák a teljes értékű társadalmi részvételt.
A legnagyobb hiányosság: az akadálymentesség még mindig nem alap
A Hargita megyei visszajelzések szerint az akadálymentesség sok területen továbbra is hiányos, széttöredezett vagy teljesen hiányzik. Ma is előfordul, hogy EU-s forrásból megvalósuló beruházások nem felelnek meg az akadálymentességi követelményeknek, és a megyében még mindig vannak olyan iskolák és kórházi egységek, ahol a kerekesszéket használó személyek nem tudják igénybe venni a mosdókat vagy a szociális helyiségeket. A fizikai akadályok mellett legalább ilyen súlyos gond az akadálymentesítés szemléleti hiánya is: sokan még mindig sajnálatra épülő narratíván keresztül tekintenek a fogyatékossággal élő személyekre, ami kirekesztéshez, közönyhöz és a valódi befogadás hiányához vezet. Éppen ezért az akadálymentességnek nemcsak építészeti értelemben kell alapfeltételnek lennie, hanem digitális, kommunikációs és társadalmi (attitűdbeli) szinten is.
Hargita megye sajátosságai
A helyi szereplők több olyan tényezőt is kiemeltek, amelyek külön figyelmet igényelnek Hargita megyében. A vidéki térségekben élő fogyatékossággal élő személyek gyakran elszigetelődnek, mivel kevés az elérhető szolgáltatás, és nagyon korlátozottak az akadálymentes közlekedési lehetőségek. Továbbra is előfordul, hogy iskolákban és kórházi részlegeken nincs megoldva az alapvető akadálymentes használat, például a kerekesszékes személyek számára nem hozzáférhetők a mosdók. A helyi támogató szolgáltatások, mint a személyi asszisztencia vagy a mobil segítő csapatok, sok esetben nem állnak rendelkezésre megfelelő kapacitással. Fontos helyi sajátosság a térség kétnyelvű jellege is: az akadálymentes kommunikációnak mindkét helyi nyelven biztosítottnak kellene lennie, azonban ez nem minden esetben valósul meg. Emellett a digitális ügyintézés sokszor nem hozzáférhető, így a mindennapi adminisztratív folyamatok is akadályt jelenthetnek.
Mit javaslunk az EU számára?
A helyi javaslatok egyik legfontosabb eleme, hogy az akadálymentességnek az Európai Unió által finanszírozott beruházások esetében szigorú, nem alku tárgya feltételnek kell lennie. A válaszadók szerint nem elfogadható, hogy közpénzből újuljanak meg vagy épüljenek olyan intézmények és szolgáltatások, amelyek eleve kizárják a fogyatékossággal élő személyek egy részét. Éppen ezért szükség van a követelmények szigorúbb ellenőrzésére és arra is, hogy legyenek következményei annak, ha egy újonnan megvalósított fejlesztés nem felel meg az akadálymentességi előírásoknak. Emellett elengedhetetlenek az egyértelmű minimumszabványok mind a fizikai, mind a digitális akadálymentesség területén, különösen az online szolgáltatásoknál.
A javaslatok hangsúlyozzák a szemléletformálás és a képzések fontosságát is: a befogadásnak a mindennapi gyakorlat részévé kell válnia, ezért szükséges a tanárok, hivatalnokok, egészségügyi dolgozók és ügyfélszolgálati munkatársak kötelező képzése. Az oktatás területén a válaszadók valódi befogadó rendszert kérnek, amelyben az iskolai infrastruktúra és a digitális eszközök is akadálymentesek, a pedagógusok rendelkeznek a szükséges módszertani tudással, és megfelelő segítő, támogató szolgáltatások állnak rendelkezésre ahhoz, hogy a fogyatékossággal élő gyermekek ténylegesen a többségi oktatásban tanulhassanak. Ugyanez a szemlélet szükséges a felnőttképzés, az átképzés és a szakmai tanulás területén is, ahol hozzáférhető tananyagokra, vizsgákra és gyakorlati helyszínekre van szükség.
Az egészségügyben a helyi szereplők szerint alapvető cél, hogy a rendelők, kórházak és diagnosztikai központok valóban hozzáférhetők legyenek, és az ellátás során biztosított legyen a kommunikáció akadálymentessége is, például jelnyelvi segítséggel vagy könnyen érthető tájékoztatással. Külön figyelmet kell fordítani az akadálymentes sürgősségi protokollok kidolgozására, a rehabilitációs ellátás elérhetőségére, valamint arra, hogy a területi különbségek ne jelentsenek hátrányt a fogyatékossággal élő személyek számára.
A közlekedés és a lakhatás területén az akadálymentes járművek és megállók mellett szükséges az új épületek és lakónegyedek szigorú ellenőrzése, valamint az önálló életvitelt segítő lakhatási támogatások fejlesztése. A válaszadók kiemelik a támogatott és védett lakhatási formák jelentőségét is, beleértve azokat a „respiro” típusú szolgáltatásokat, amelyek 24 órás ellátást tudnak biztosítani, amikor a családoknak átmenetileg tehermentesítésre van szükségük. Ezekben a szolgáltatásokban a megfelelően képzett személyzet biztosítása alapfeltétel, és hosszú távon egy erősebb, hozzáférhetőbb gondozási rendszer kiépítésére van szükség, amely a közösségi megoldásokat részesíti előnyben az intézményi elhelyezéssel szemben.
A munkaerőpiacon a válaszadók szerint biztosítani kell a munkahelyek fizikai, digitális és kommunikációs akadálymentességét, a méltányos alkalmazkodást, valamint a rugalmas foglalkoztatási lehetőségeket. Fontos, hogy a fogyatékossággal élő személyek kompetenciái láthatóvá váljanak, és hogy olyan képzések, átképzések és programok induljanak, amelyek valóban piacképes tudást és szakmát adnak. Ehhez szükségesek a munkáltatók számára elérhető ösztönzők, mentorálási és foglalkoztatási programok, valamint a diszkrimináció elleni fellépés erősítése.
A sport, a kultúra és a szabadidő területén szintén alapelv kell legyen a teljes akadálymentesség. A válaszadók szerint a sportlétesítményeknek, kulturális intézményeknek és közösségi rendezvényeknek nemcsak bejárhatóvá kell válniuk, hanem használhatóvá is, ideértve az öltözőket, mosdókat, belső közlekedést, jegyvásárlást és megfelelő ülőhelyeket is. Ugyanilyen fontosak az akadálymentes parkok, játszóterek és közösségi terek, valamint a parasport programok támogatása. A mindennapi élet színterein – éttermekben, kávézókban, boltokban, bevásárlóközpontokban, gyógyszertárakban – szintén szükség van akadálymentesítésre, valamint olyan ügyfélszolgálati kultúrára, amelyben a dolgozók felkészülten és tisztelettel tudnak segíteni.
A helyi önkormányzatok szerepe kulcsfontosságú
A megkérdezettek szerint a helyi és megyei hatóságoknak kiemelt szerepük van abban, hogy az akadálymentesség ne csak papíron létezzen, hanem a mindennapokban is valóság legyen. Fontos feladatuk az akadálymentességi szabályok folyamatos ellenőrzése és betartatása, hogy ne jöjjenek létre új akadályok, és a meglévők fokozatosan megszűnjenek. Emellett elengedhetetlen a partnerségek építése a civil szervezetekkel és az érdekképviseletekkel, valamint az, hogy a fogyatékossággal élő személyek közvetlenül részt vehessenek a döntések előkészítésében. A helyi hatóságoknak példát kell mutatniuk azzal is, hogy saját intézményeik, szolgáltatásaik és rendezvényeik teljes mértékben hozzáférhetők, és a helyi tervezésben következetesen megjelenik a fogyatékossággal élő személyek szempontja. A javaslatok szerint a helyi és megyei önkormányzatoknak támogatniuk kell azokat a szolgáltatásokat, projekteket és kezdeményezéseket is, amelyek az önállóságot és a társadalmi részvételt erősítik, és adott esetben adókedvezményekkel vagy más helyi előnyökkel is segíthetik a fogyatékossággal élő személyeket.
Egy közös cél: egy hozzáférhetőbb és igazságosabb Európa
Hargita megyében azt szeretnénk, hogy a fogyatékossággal élő személyek jogai ne csupán elméleti elvek legyenek, hanem a mindennapi életben is érezhető valósággá váljanak. A helyi javaslataink azt a célt szolgálják, hogy az Európai Unió stratégiája a következő időszakban még erősebben támogassa az akadálymentességet, a befogadó szolgáltatásokat és a valódi esélyegyenlőséget, városban és falun egyaránt.
