Mindenszentek és Halottak napja – a remény ünnepe.

Szombat délben Dr. Darvas-Kozma József esperes-plébánossal beszélgettem arról, miért van az, hogy a szentek fénye ma is beragyogja életünket, és miért nem a gyász, hanem a remény a központja ennek a két napnak.
Ahogy ő is fogalmazott: a Mindenszentek nem a halálról szól, hanem az életről, amely soha nem ér véget.
A szentek nem távoli példák – köztünk élnek, a családjainkban, a közösségeinkben, azokban, akik nap mint nap csendben teszik a jót.
Ezért lehetünk biztosak abban, hogy a hit nem múzeumi darab, hanem élő valóság, ami átvezet a gyászon, megtart a próbákban, és reményt ad minden új naphoz.
A temetőben kigyúló gyertyák nem a veszteség fényei, hanem a továbbélő szeretet lámpásai.
Mert aki hisz, az tudja: az élet nem ér véget a sírnál – csak új alakot ölt.
Ezekben a napokban mindannyian egy nagy, láthatatlan közösség részévé válunk, ahol az élők és elhunytak együtt dicsérik az életet, amelyet Isten adott nekünk.
Ez az élő beszélgetés most is azt mutatta: #HargitaHangja nem csak a közéletben, hanem a hit és a közösség erejében is megszólal.
És mindez azért lehetséges, mert #EmberekEmbereAkireLehetSzámítani – akik hisznek abban, hogy a jóság, a hit és a remény fénye képes beragyogni a legnagyobb sötétséget is.