284. Heti Értékelő

Ezen a héten két világ ütközött egymással Hargita megyében. Az egyik oldalon egy tábor, amely csak papíron létezett, és most szerdán bejelentették: elmarad a Homoród-fürdőn. A másik oldalon 163 ezer ember, aki hetek, hónapok, évek óta ott van velem – és ezen a héten megint közel ezerrel többen csatlakoztak. Ez nem véletlen szám. Ez egy válasz arra a kérdésre, hogy mit ér a valódi munka a látszattal szemben.

Amikor egy tábor csak bejelentés szintjén létezik, és aztán elmarad, azt sokan próbálják vádaskodással, magyarázkodással eltussolni. Én nem ebbe az irányba figyelek. Engem az érdekel, hogy tíz év alatt hányszor álltam ki, hányszor válaszoltam, hányszor voltam jelen – és hogy ez miért fordítja felém egyre többek bizalmát. A válasz egyszerű: mert a hiteles munka megtart embereket, a kirakat nem.

Egy javaslat, ami 1,5 millió eurót hozott volna – és amit eltussoltak

A hét legfájóbb pontja nem a Homoród-fürdői tábor. Az igazi probléma egy megyei tanácsi határozat-tervezet, amelyet én terjesztettem elő EU-s finanszírozásra. A tétje: 1,5 millió euró bevonása a megyébe, amivel közel félszáz táborhelyet lehetett volna létesíteni. Gyerekeknek, fiataloknak, közösségeknek.

Ez a tervezet nem került napirendre. Egyszerűen lekerült.

Ki kell mondanom, mi ennek az oka: a szándék az, hogy szétkenjék, elhúzzák, mindent megtegyenek azért, hogy a kicsinyes önzés jegyében inkább ne legyen semmi – csak annak legyen igaza, aki megbízatást kapott a megye vezetésére. Ez nem felelős közéleti magatartás. Amíg egyesek három budiról beszélnek és kifogásokat keresnek, addig félszáz táborhely és másfél millió euró úszott el.

Ezt nem fogom elfelejteni, és nem fogom szó nélkül hagyni. Már tavaly tavasszal jeleztem, hogy a megyei döntéshozásban törvénytelenségek zajlanak – tanácsi határozatok, egyezségek, cserebekérek, magánosítások, amelyek törvényen kívül állnak. Most beindultak az eljárások. Aki azt hitte, hogy a megbízatás személyes tulajdon, hamarosan szembesül azzal, hogy nem az.

Várható következmény: az érintett eljárások előbb-utóbb napvilágra hozzák a felelősséget, és a közvélemény nyomása alatt a napirendre nem került határozatot újra elő kell venni – vagy politikai árat kell fizetni az elmulasztásáért.

A medve-ügy: Brüsszelben lépés történt, otthon félrevezetés zajlik

A héten fontos előrehaladás történt a medve-ügyben Brüsszelben. Az Európai Bíróság előtt megtámadták a farkas védettségi szintjének csökkentését – lehet, hogy ezt a bíróság meg is semmisíti, de mi nem hátrálunk meg. Komoly szakmai és procedurális munka zajlik azért, hogy a medve védettségi szintjét is csökkenteni lehessen.

Itthon viszont mást látunk: folyamatosan visszahivatkoznak a tusnádfürdői esetre, mintha egy kutya és egy villanypásztor megoldaná Románia egész medveproblémáját. Ez nem igaz, és tudatos félrevezetés. A tusnádfürdői konkrét, helyi problémára én hoztam megoldást és finanszírozást – ezt most próbálják egy egész országra általánosítani.

Ami még rosszabb: beindultak a provokátorok, akik megfélemlítik azokat, akik igazat mondanak erről a témáról.

Várható következmény: amíg a hazai közbeszédet a leegyszerűsítő narratíva uralja, a brüsszeli szakmai munka eredményei nehezebben érnek célba – ezért kulcskérdés, hogy a tényalapú érvek nyilvánosan is helyet kapjanak.

Öntisztulás: nem csak a politikusoknak kell szembenézni önmagukkal

Az erdélyi magyar közéletben egyre láthatóbb a kiábrándultság. Nem csak a politikusok egyik része vált öncélúvá – a rendszer egésze. Az udvarhelyi városi tanácsból való lemondások csak az első jelek. Valószínűleg nem az utolsók.

A közpénzek elszámolásánál sokan azt hiszik, hogy utólag bármit be lehet írni egy jelentésbe, ha van rá pénz. De a beszélgetések, levelezések, e-mailek nyomot hagynak – és ezek előbb-utóbb napvilágra kerülnek.

Minden szervezetnek – az RMDSZ-nek is – képesnek kell lennie az önelemzésre. Ott, ahol nincs valódi párbeszéd a lakossággal, ahol hiányzik a befogadás és a támogatás, ott időben kell cserélni. Nem a választások előtti utolsó napokban.

Várható következmény: ha a szervezetek nem lépnek most, a bizalomvesztés felgyorsul, és a 2028-as választásokra már nem lesz idő a hiteltelenné vált szereplők leváltására.

100 nap Budapesten, és a kérdés, amit fel kell tenni a Tiszának

Lassan eltelik 100 nap az új magyarországi kormányzás alatt. A határon túli magyarságról ez idő alatt csak egy dolgot hallottunk: ellenőrzés. Átvilágítás fentről, lentről, oldalról.

Ennek most vége kell legyen. Az RMDSZ nem klasszikus politikai párt – ez társadalomszervezés, önigazgatás, autonómia-gyakorlás. Ezt próbálta felülírni Orbán Viktor már 2008-ban is, és akkor nem sikerült neki. Javaslom a Tiszának: ne ismételje meg ugyanezt a hibát.

Holnap kezdődik Tusnádfürdő, immár 35. alkalommal. Szombaton Orbán Viktor tart előadást. A Fidesz 40 százalékos eredménye nem jelenti a világ végét – de az igazi kérdés az, hogy tudunk-e párbeszédet folytatni egymással. Tusnádfürdő ma is a legnagyobb fórum erre.

Várható következmény: a Tisza és az RMDSZ közötti viszony alakulása közvetlen hatással lesz arra, mekkora politikai súlyt tud az erdélyi magyarság megőrizni Budapesten a következő ciklusban.

Dolgozom tovább. Nem állok meg.

Ez a hét megmutatta: van, aki dolgozik, és van, aki kifogást keres. Van, aki elszámol, és van, aki eltussol. Én azok mellett állok, akik dolgoznak – és ezt fogom folytatni jövő héten is.