Miért mennek el a fiatalok Hargita megyéből, és hogyan lehetne megállítani ezt a folyamatot Alternatívák, ha rövidebb vagy érzelmesebb kell:

Múlt hét csütörtökön Borospatakról Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának alelnöke egy nagyon konkrét problémáról és egy ugyanilyen konkrét megoldásról beszélt. Arról, hogy miért hagyják el a fiatalok Hargita megyét. Megfogalmazása szerint a válasz fájdalmasan egyszerű: azért, mert nem látnak maguk előtt jövőt. Nem azért mennek el, mert ne kötődnének a szülőföldjükhöz, hanem mert nem kapnak irányt, nem látnak olyan utat, amelyen itthon elindulhatnának.

Borboly Csaba hangsúlyozta, hogy léteznek megoldások. Ezek közül az egyik egy állandó turizmus–vendéglátás–szakképzés munkacsoport létrehozása, ahol az iskolák, a vállalkozások és a döntéshozók nem külön-külön, hanem együtt gondolkodnak és tervezik a fiatalok jövőjét. Nem alkalmi projektekben, hanem hosszú távú, kiszámítható rendszerben. Ennek ellenére – mutatott rá – erről alig esik szó. A csönd azonban nem semleges: a csönd lemondást jelent, a csönd a jövő hiánya.

Az alelnök kiemelte, hogy ez a kérdés elsősorban a fiatalokat érinti. Arra bátorította őket, hogy kérdezzenek rá az iskolájukban: van-e valódi, közös szakképzési munkacsoport, ahol a jövőjükről gondolkodnak. Ha a válasz az, hogy „projekt van”, akkor nincs átfogó terv. Ha viszont az hangzik el, hogy „munkacsoport van”, akkor van szándék, van irány, és van remény. Ilyenkor – hangsúlyozta – érdemes megszólalni, kérdezni és visszakérdezni, mert a jövő nem magától épül fel.

Borboly Csaba szerint egy fiatal csak akkor marad egy térségben, ha érti azt a térképet, amely az útját mutatja. Ha látja, merre tart, és tudja, hogy van helye a közösség jövőjében. Mint fogalmazott, a kérdés végső soron mindannyiunkhoz szól: mit teszünk ma azért, hogy Hargita megyében holnap is legyen olyan jövő, amiért érdemes maradni?