Székelyudvarhelyen kimondtam, amit muszáj volt: a Mercosur és a mi gazdáink Brüsszelből látom a veszélyt. Itthon megmondom egyenesen.

Székelyföldi Gazdaszervezetek Egyesületének éves fórumán Székelyudvarhelyen szólaltam fel. Nem elvont kereskedelempolitikáról beszéltem. Azokról a gazdákról beszéltem akik most döntik el hogy megtartsák-e a marháikat, a méhcsaládjaikat, a juhaikat. Mert az EU–Mercosur megállapodás február 27-étől ideiglenesen él és ez nem a jövő kérdése. Ez a mai valóság.
Mit jelent ez pontosan?
Az egyezmény 99 000 tonna kedvezményes vámú marhahúst és 45 000 tonna vámmentes mézet enged be évente Dél-Amerikából. Papíron „csak az EU termelés 1-2 százaléka” mondják sokan. De ez a logika elfedi a valódi mechanizmust.
A vágóhidak és a diszkontok a legolcsóbb elérhető forráshoz igazítják az áraikat. Ha megjelenik az olcsóbb dél-amerikai marhahús a piacon a felvásárló azt mondja a hargitai gazdának: ennyit ér a te marháid is. Egy hegyvidéki gazda pedig 30-45 százalékkal magasabb termelési költséggel dolgozik mint a síkvidéki. A dél-amerikaiakkal szemben ez a különbség három-négyszerese. Ez nem verseny. Ez kivéreztetés.
Elhibázott és elrontott döntés
A tagországok részéről Románia brüsszeli nagykövete igennel szavazott erre az egyezményre, miközben a saját agrárminisztere visszaküldte aláíratatlanul a memorandumot, a külügyminiszter mégis igennel szavazott Brüsszelben. Ez az az állam amelyiktől a gazdáink védelmet várnak. Egy állam amely nem tud koordinálni önmagán belül sem.
Én a Régiók Bizottságának tagjaként naponta látom Brüsszelből mi az amit egy szervezett állam meg tud csinálni és mi az amit Románia nem. Franciaország és Írország adatokkal az asztalon harcolta le a védelmi küszöböt. Románia adatok nélkül. Így nem lehet védelmet kérni.
A védzáradék létezik és elméletben 5 százalékos küszöbön aktiválható. De csak adattal. Ha nincs valós idejű árfigyelő rendszer nincs küszöb és ha nincs küszöb nincs védelem. Románia ma nem rendelkezik ezzel a rendszerrel.
Amit ma az asztalnál kimondtam
Az éves fórumon négy hozzászólásban mondtam el az álláspontomat. Megmondtam miért rossz ez az egyezmény a székelyföldi gazdáknak. Megmondtam miért támogatom hogy az Európai Parlament az Európai Unió Bíróságához forduljon felülvizsgálatért. Megmondtam mit kell most itthon tennünk: petíció, gazdafórum, szervezett adatgyűjtés. És fogjunk össze és kérjük a román kormánytól addig is amíg a bírósági eljárás zajlik: valós idejű monitoring, hegyvidéki kompenzációs allokáció és Hargita-specifikus hatástanulmány.
A trojka amire szükségünk van
Egyedül nem lehet. Ehhez hármas erő kell egyszerre.
Románia kormánya és parlamentje amelynek érdeke hogy a gazdák ne legyenek vesztesek.
Az Európai Parlament ahol a ratifikáció még nem történt meg. Egy erős CoR-álláspont is esetleg sokat nyomhat a latban.
És mellettünk Magyarország felelős kormánya amely szintén ellene szavazott ennek az egyezménynek a Tanácsban és amely tudja mit jelent hegyi gazdának lenni a Kárpát-medencében. Jakab István, a MAGOSZ elnöke ma szintén jelen volt Székelyudvarhelyen és ez fontos jelzés.
Most kell dönteni
A gazdáink nem tudnak várni. A marháról és a méhcsaládokról nem lehet majd dönteni, hanem most kell. Aki ma felszámolja az állatállományát mert nem lát perspektívát azt nem lehet visszahozni két év múlva egy kompenzációs csomaggal.
Ezért szólok. Ezért vagyok jelen a gazdák fórumain. Ezért dolgozom Brüsszelben és itthon egyszerre.
Mert a legelőkért és a méhcsaládokért csak együtt tudunk kiállni.