A Székelyföld energiajövője ma dől el, nem 2036-ban
Ma Arnhemből dolgozom. Hollandia keleti sarkából, az Európai Régiók Bizottságának ENVE energiaügyi tanulmányútján. Azért vagyok itt, mert a következő tíz évet most írják meg Brüsszelben, és Székelyföldet benne akarom látni.
Miért fontos ez most, és miért érinti mindannyiunkat
Gondoljunk bele: a házunk tetején megtermelt áramért ma a szolgáltató szinte semmit nem fizet vissza. Zsebpénzt kapunk azért az energiáért, amelyet mi termeltünk meg, a mi befektetésünkkel. Ez nem rendben van. Európa ezt felismerte, és most változtatni akar a szabályokon. A kérdés csak az, hogy mi ott leszünk-e annál az asztalnál, ahol ezeket a szabályokat megírják, vagy évek múlva a morzsákat szedjük fel, amit a nagyvárosok nem akarnak.
Ezért jöttem el.
Mit csinálok itt és hogyan dolgozom párhuzamosan
A Régiók Bizottságának tagjaként és az ENVE Bizottság jelentéstevőjeként nem szemlélőként érkeztem az European New Power Summitre. Módosítókat készítek a folyamatban lévő uniós energiaügyi jelentésekhez, kapcsolatokat építek hasonló helyzetű régiók képviselőivel, és azt a munkát végzem, amelynek eredménye otthon fog megjelenni: napelemes házakban, közösségi energiaszövetkezetekben, fiatal vállalkozókban, akik itthon találnak perspektívát.
Így dolgozom párhuzamosan: ma Arnhemben vagyok, holnap Brüsszelben módosítókat javaslok, holnapután itthon a konkrét megvalósításon dolgozom. Nem elég jelen lenni, cselekedni kell.
A nagy lehetőség: 60 milliárd euró és az energiaátállás
Románia közel 60 milliárd euró uniós forrást kap a következő években. Ez hatalmas összeg. Ennek egyharmada az energiaátállásra érkezik. Ez a pénz mehet megint csak Bukarestbe és a nagyvárosokba. De jöhet Hargita megye szerű régiókba is. Ehhez most kell formálni a szabályokat, most kell jelen lenni Brüsszelben, és most kell otthon cselekedni, nem kivárni.
Mit kérünk Brüsszeltől: konkrétan
Hargita megyében megmutattuk, hogy a zöld átmenet kisléptékben is működik, ha a szabályok egyszerűek. Áramot vittünk hegyvidéki, elszigetelt háztartásokba, csökkentettük a szén-dioxid-kibocsátást, és megmutattuk, hogy egy kis önkormányzat is képes nagyon konkrét zöld és szociális eredményre, ha nem fojtja meg a bürokrácia.
A következő uniós költségvetésben ezért egy konkrét dolgot kérünk: egy külön finanszírozási ablakot 10-50 háztartásos napelemes, hőszivattyús és energiatárolós projektekhez, egyszerű adminisztrációval, bonyolult pályázatok nélkül. Ne csak a nagy ipari zöld beruházások kapjanak pénzt. A LEADER és a Norvég Alap már bebizonyította, hogy a közösségvezérelt kisprojektes támogatás működik. Ugyanezt kérjük az energiaátállásra.
A prosumertől a tulajdonosig: a Székelyföldi Energia Szövetkezet
Ma mindenki a prosumerekről beszél. A prosumer az, aki megtermel és visszaad az áramhálózatba. De ez csak a kezdet. Mi azt mondjuk: nem elég, ha pár lejes jóváírást kapunk a számlán. Tulajdonosok akarunk lenni. Közösen dönteni akarunk az energiánk sorsáról.
Ezért is javasoltam, hogy építsük ki a Székelyföldi Energia Szövetkezetet. Nem egy papíron lévő ötletet, hanem valódi második fokú szövetkezetet, amelybe települések, kistérségek, akár nagyobb egységek is csatlakozhatnak. Ahol a família, az önkormányzat és a kisvállalkozó együtt az erőmű tulajdonosa. Ahol nem a szolgáltató gyakorol kegyelmet, hanem mi vagyunk a játékosok.
Ez nem utópia. Európa most ezt akarja, és most adja hozzá az eszközöket.
Fél éve várok választ otthon
Fél éve teszek konkrét javaslatokat Hargita Megye Tanácsának elnöke felé. Ezek a javaslatok az asztalon vannak. A válasz eddig csend volt. Ez nincs rendben. Nem azért kaptunk felhatalmazást a választóinktól, hogy csak néhány építkezési projekttel foglalkozzunk. Az alkotmány sem azt írja a megyei tanácsok szerepéről. El kell olvasni, és annak szellemében cselekedni.
Annál rosszabb nincs, amikor a „maradjunk kicsik” és a „Pató Pál” gondolkodás uralkodik el egy közösség vezetésében. Hargita megye nem csak 2028-ig lesz. A következő tíz év dönti el, merre tart a magyarság sorsa Erdélyben. Ne aludjuk el.
Az időablak 2026
A döntési ablak most nyitva van. Aki ma nem lép, az 2036-ig magyarázza majd, miért maradt le tíz évre. Az is döntés, ha nem csinálunk semmit, és ez a legdrágább döntés.
Az autonómia ott kezdődik, amikor egy közösség tud magáról gondoskodni. Fiataljainknak munkahelyeket, ötleteket, inspirációt és vállalkozásindítási lehetőséget kell adni. Így tud Székelyföld vonzó lenni: ha vannak vonzó jövőképek és perspektívák. Ma ezért jöttem el.
Megkérem azokat is, akik ma hallgatnak, hogy 2028 után ne kérdezzék: miért maradtunk le. Mert most maradunk le tíz évre, ha nem lépünk. Ezért kell összefogni.
Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának alelnöke, az Európai Régiók Bizottságának tagja, ENVE Bizottság jelentéstevője