Összefogással segítettük egy fiatal család újrakezdését

Egy fiatal édesapa, Tankó Levente és párja olyan élethelyzetből próbálták újrakezdeni mindennapjaikat, amelyben sokan talán már feladták volna. Egy hete az utcára kerültek, mégis abban gondolkodtak, hogyan tudnak itt, a szülőföldön, tisztességes munkával és közösségi összefogással biztonságos otthont teremteni két kisgyermeküknek, Hannának és Barninak.

Számomra megbecsülendő volt, hogy miközben sokan ilyenkor a könnyebb utat választották volna, és inkább külföldön próbáltak volna szerencsét, ők a helyben maradásban, a kitartásban és a munkában hittek. Levente nem menekülni akart a nehézségek elől, hanem kézbe vette a sorsát: állattartással és állatgondozással szeretett volna olyan megélhetést teremteni, amely biztos alapot adhat családjának.

Tiszteletre méltónak tartottam, hogy ebben a nehéz helyzetben sem keserűségből, hanem reményből építkeztek. Ezért arra kértem a gazdákat, különösen a szarvasmarhatartókat, hogy bizalommal forduljanak Leventéhez, és fontolják meg, hogy rábízzák állataikat. Ezzel nemcsak egy megbízható, gondos embert választhattak, hanem egy fiatal család újrakezdését is segíthették.

A történet számomra azért is volt elgondolkodtató, mert ismét emlékeztetett arra, mennyire fontos az, hogy egy közösség figyeljen a nehéz helyzetbe került családokra. Úgy láttam, most különösen nagy szükség volt arra, hogy a faluközösség, Csíkszentgyörgy és Bankfalva lakói egymásra figyeljenek, és ne engedjék, hogy bárki magára maradjon a bajban.

Arra kértem mindazokat, akik tehették, hogy segítsenek abban is, hogy az a szerény épület, amelyben most újrakezdték életüket, valódi családi otthonná válhasson. Minden felajánlás, minden bútordarab, minden használati eszköz és minden támogatás azt üzente, hogy ebben a közösségben a szolidaritás nem üres szó, hanem mindennapi cselekvés.

Jó volt látnom, hogy a szomszédság apraja-nagyja már most is mellettük állt, jelen volt, segített és bátorított. Ez számomra azt is bizonyította, hogy aki Leventére bízza állatait, az jó kezekbe adja azokat: olyan emberre, akit közössége már most a megbízhatóság és a becsület emberének ismert.

Arra is felhívtam a gazdák figyelmét, hogy döntéseik során ne csak a számokat nézzék, hanem az emberi sorsot is lássák a háttérben. Levente ajánlata szerint tíz marha fölött 450 lej, tíz marha alatt 500 lej volt a tartásdíj, a legelő biztosított volt, a körülmények adottak, a gondoskodást pedig vállalta. Minden egyes rábízott állat egyben egy fiatal család talpra állását is segíthette.

Hiszem, hogy ilyen helyzetekben nem elég együttérezni: oda is kell állnunk egymás mellé tettekkel. Ezért arra kértem a közösséget, hogy segítsük Tankó Leventééket, álljanak melléjük az állattartók az állataikkal, a falu pedig a mindennapi újrakezdéshez szükséges támogatással. Így mutathattuk meg igazán, hogy ebben a közösségben a remény, az összefogás és az emberi méltóság erősebb minden nehézségnél.