A Székelyföld energiajövője ma dől el, nem 2036-ban – Borboly Csaba

A Székelyföld energiajövője ma dől el, nem 2036-ban

Ma Arnhemből dolgozom. Hollandia keleti sarkából, az Európai Régiók Bizottságának ENVE energiaügyi tanulmányútján. Azért vagyok itt, mert a következő tíz évet most írják meg Brüsszelben, és Székelyföldet benne akarom látni.

Miért fontos ez most, és miért érinti mindannyiunkat

Gondoljunk bele: a házunk tetején megtermelt áramért ma a szolgáltató szinte semmit nem fizet vissza. Zsebpénzt kapunk azért az energiáért, amelyet mi termeltünk meg, a mi befektetésünkkel. Ez nem rendben van. Európa ezt felismerte, és most változtatni akar a szabályokon. A kérdés csak az, hogy mi ott leszünk-e annál az asztalnál, ahol ezeket a szabályokat megírják, vagy évek múlva a morzsákat szedjük fel, amit a nagyvárosok nem akarnak.

Ezért jöttem el.

Mit csinálok itt és hogyan dolgozom párhuzamosan

A Régiók Bizottságának tagjaként és az ENVE Bizottság jelentéstevőjeként nem szemlélőként érkeztem az European New Power Summitre. Módosítókat készítek a folyamatban lévő uniós energiaügyi jelentésekhez, kapcsolatokat építek hasonló helyzetű régiók képviselőivel, és azt a munkát végzem, amelynek eredménye otthon fog megjelenni: napelemes házakban, közösségi energiaszövetkezetekben, fiatal vállalkozókban, akik itthon találnak perspektívát.

Így dolgozom párhuzamosan: ma Arnhemben vagyok, holnap Brüsszelben módosítókat javaslok, holnapután itthon a konkrét megvalósításon dolgozom. Nem elég jelen lenni, cselekedni kell.

A nagy lehetőség: 60 milliárd euró és az energiaátállás

Románia közel 60 milliárd euró uniós forrást kap a következő években. Ez hatalmas összeg. Ennek egyharmada az energiaátállásra érkezik. Ez a pénz mehet megint csak Bukarestbe és a nagyvárosokba. De jöhet Hargita megye szerű régiókba is. Ehhez most kell formálni a szabályokat, most kell jelen lenni Brüsszelben, és most kell otthon cselekedni, nem kivárni.

Mit kérünk Brüsszeltől: konkrétan

Hargita megyében megmutattuk, hogy a zöld átmenet kisléptékben is működik, ha a szabályok egyszerűek. Áramot vittünk hegyvidéki, elszigetelt háztartásokba, csökkentettük a szén-dioxid-kibocsátást, és megmutattuk, hogy egy kis önkormányzat is képes nagyon konkrét zöld és szociális eredményre, ha nem fojtja meg a bürokrácia.

A következő uniós költségvetésben ezért egy konkrét dolgot kérünk: egy külön finanszírozási ablakot 10-50 háztartásos napelemes, hőszivattyús és energiatárolós projektekhez, egyszerű adminisztrációval, bonyolult pályázatok nélkül. Ne csak a nagy ipari zöld beruházások kapjanak pénzt. A LEADER és a Norvég Alap már bebizonyította, hogy a közösségvezérelt kisprojektes támogatás működik. Ugyanezt kérjük az energiaátállásra.

A prosumertől a tulajdonosig: a Székelyföldi Energia Szövetkezet

Ma mindenki a prosumerekről beszél. A prosumer az, aki megtermel és visszaad az áramhálózatba. De ez csak a kezdet. Mi azt mondjuk: nem elég, ha pár lejes jóváírást kapunk a számlán. Tulajdonosok akarunk lenni. Közösen dönteni akarunk az energiánk sorsáról.

Ezért is javasoltam, hogy építsük ki a Székelyföldi Energia Szövetkezetet. Nem egy papíron lévő ötletet, hanem valódi második fokú szövetkezetet, amelybe települések, kistérségek, akár nagyobb egységek is csatlakozhatnak. Ahol a família, az önkormányzat és a kisvállalkozó együtt az erőmű tulajdonosa. Ahol nem a szolgáltató gyakorol kegyelmet, hanem mi vagyunk a játékosok.

Ez nem utópia. Európa most ezt akarja, és most adja hozzá az eszközöket.

Fél éve várok választ otthon

Fél éve teszek konkrét javaslatokat Hargita Megye Tanácsának elnöke felé. Ezek a javaslatok az asztalon vannak. A válasz eddig csend volt. Ez nincs rendben. Nem azért kaptunk felhatalmazást a választóinktól, hogy csak néhány építkezési projekttel foglalkozzunk. Az alkotmány sem azt írja a megyei tanácsok szerepéről. El kell olvasni, és annak szellemében cselekedni.

Annál rosszabb nincs, amikor a „maradjunk kicsik” és a „Pató Pál” gondolkodás uralkodik el egy közösség vezetésében. Hargita megye nem csak 2028-ig lesz. A következő tíz év dönti el, merre tart a magyarság sorsa Erdélyben. Ne aludjuk el.

Az időablak 2026

A döntési ablak most nyitva van. Aki ma nem lép, az 2036-ig magyarázza majd, miért maradt le tíz évre. Az is döntés, ha nem csinálunk semmit, és ez a legdrágább döntés.

Az autonómia ott kezdődik, amikor egy közösség tud magáról gondoskodni. Fiataljainknak munkahelyeket, ötleteket, inspirációt és vállalkozásindítási lehetőséget kell adni. Így tud Székelyföld vonzó lenni: ha vannak vonzó jövőképek és perspektívák. Ma ezért jöttem el.

Megkérem azokat is, akik ma hallgatnak, hogy 2028 után ne kérdezzék: miért maradtunk le. Mert most maradunk le tíz évre, ha nem lépünk. Ezért kell összefogni.

Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának alelnöke, az Európai Régiók Bizottságának tagja, ENVE Bizottság jelentéstevője

Válaszolj

E-mail címed nem kerül nyilvánosságra.