Ez a 278. Heti Értékelőm. Ma arról beszélek, miért nem szabad félni kiállni, amikor a rendszer hibázik.
A feleségem ügyvéd, másfél hónapja együtt nézzük végig az aktákat, a határozatokat, a telekkönyvi kivonatokat, a hivatalos válaszokat. Egy dolog minden dossziéban közös. Ha az emberek nem szólnak, ha nincs nyilvánosság, ha nincs következetes számonkérés, a hibák megmaradnak. A hivatalok pedig lassan elfelejtik, hogy nem önmagukért, hanem az emberekért vannak.
Fenyegetések jöttek. Feljelentés is volt. Sokszor egyszerűbb lenne csendben maradni. De én abban hiszek, hogy a politika ott kezdődik, ahol valaki a félelem ellenére is kiáll, és kimondja: eddig és ne tovább.
Az elmúlt hetekben azt láttam, hogy ha következetesen, nyugodtan, de határozottan kérdezünk, a rendszer reagál. Olyan dokumentumok is előkerülnek, amelyekről addig azt mondták, nincsenek meg. Ezért fontos, hogy ne hátráljunk, és ne engedjük, hogy a félelem döntse el, mi kerülhet napvilágra és mi nem.
Számomra a politika nem pozíciók gyűjtése, hanem felelősségvállalás azokért, akik egyedül nem tudnak ajtót nyitni. Azokért, akiknek a mindennapjait döntések, mulasztások és néha közöny teszi nehezebbé. Én ezért állok itt hétről hétre önök előtt, és ezért vállalom a konfliktusokat is, amikor kell.
Kérem, osszák meg ezt a Heti Értékelőt, írják le a véleményüket, és ha fontosnak tartják, hogy a félelem helyett a kiállás legyen erősebb, írják be kommentben: ÁLLUNK.
Ma esti 278. Heti Értékelőmben arról beszélek, hogy a #nyilvánosság, a #jogbiztonság és a következetes kiállás hogyan tudja megvédeni a közösségünket, mert hiszem, hogy Hargita megye emberei megérdemlik az őszinte, bátor politikát.
