A maradás szabadsága közös ügy
Hargita megyei ajánlások születtek a fiatalok életkezdéséről, helyben maradásáról és hazatéréséről Csíkszeredában október 5-én a fiatalok helyben maradásáról, hazatéréséről és életkezdési lehetőségeiről szerveztek párbeszédet. A találkozó legfontosabb üzenete az volt: nem azt kell bizonygatni a fiataloknak, hogy maradjanak, hanem olyan feltételeket kell teremteni, amelyek között a helyben maradás és a hazatérés reális, szabad és vonzó döntés lehet.
A „Maradni, hazajönni, boldogulni” című rendezvény az Európai Unió helyzetéről szóló 2026. évi beszéd, a State of the European Union nyomán szervezett helyi párbeszéd volt. Célja az volt, hogy az európai célkitűzéseket Hargita megye fiataljainak valós élethelyzeteivel kapcsolja össze.
A rendezvény eredményeként megszületett a Hargita Ifjúsági Életpálya Ajánlások 2026 című dokumentum, amelyet Hargita megyei, romániai és európai döntéshozókhoz is továbbítanak.
A közös alapelv világos:
A mobilitás európai lehetőség. A kényszerű elvándorlás területi egyenlőtlenség. A maradáshoz és a hazatéréshez otthon, tudás, munka, elérhető szolgáltatás és befogadó közösség szükséges.
A párbeszéden részt vett Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának alelnöke, a Régiók Európai Bizottságának tagja; Bors Béla, Csíkszereda alpolgármestere; Bara László, a Csík Terület Ifjúsági Tanácsa (CSTIT) elnöke és Kászon község alpolgármestere; Pănescu Tiberiu, a Hargita Megyei Munkaerő-foglalkoztatási Ügynökség (AJOFM Harghita) ügyvezető igazgatója; Márk Dezső Sorin, a Patronatul Român Hargita megyei szervezetének elnöke; Koronka Sándor, a Hargita Megyei Sportigazgatóság képviselője; valamint Dr. Gergely Orsolya szociológus, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Csíkszeredai Karának egyetemi docense.
Valós élethelyzetekből kell kiindulni
A fiatalok hozzászólásaiból egyértelműen kirajzolódott, hogy az életkezdés egyik legnagyobb akadálya az első szakmai tapasztalat megszerzése. Sok pályakezdőtől már az első munkahely esetében is tapasztalatot várnak el, miközben éppen az első állás teremthetné meg ennek lehetőségét.
A résztvevők szerint ezért a fizetett gyakornoki időt, a munkahelyi mentorálást és az első állás megszerzését egymásra épülő folyamatként kellene kezelni.
Szóba került azoknak a fiataloknak a helyzete is, akik megszereznek egy végzettséget, de Hargita megyében nem találnak hozzá megfelelő munkahelyet. Számukra rövid, elérhető és a valós munkáltatói igényekhez igazodó átképzési lehetőségekre lenne szükség. A tanulmányok finanszírozása, egy második szakma megszerzésének lehetősége, valamint az egyszerűbb és jobban elérhető tájékoztatás ugyancsak fontos kérdésként jelent meg.
A személyes történetek azt is megmutatták, hogy a hazatérés nem kizárólag pénzügyi döntés. A család, a párkapcsolat, az anyanyelv, a közösség, a kulturális környezet és az itthoni életforma komoly megtartó erőt jelent. Ezek azonban csak akkor kínálnak valódi alternatívát, ha megfelelő munkahely, lakhatás, közlekedés és szakmai fejlődési lehetőség is társul hozzájuk.
Kevesebb ígéret, több előkészített megoldás
Borboly Csaba hangsúlyozta, hogy Hargita megye feladata a gazdasági és társadalmi fejlődés összehangolása. Szerinte a következő időszakban nem újabb általános stratégiákra, hanem helyi tapasztalatokra épülő és ténylegesen végrehajtható javaslatokra van szükség.
– Nem az elvándorlást kell megbélyegezni. A helyben maradás és a hazatérés szabadságát kell megteremteni. Kevesebb vállalásra, alaposabb előkészítésre és mérhető helyi eredményre van szükség – fogalmazott Borboly Csaba.
Kiemelte: a Hargita megyei igényeket időben kell megfogalmazni ahhoz, hogy azok bekerülhessenek a 2028 utáni romániai és európai tervezésbe. Ehhez a fiatalok, az önkormányzatok, a vállalkozások, az oktatási intézmények, a civil szervezetek és a kutatók tapasztalatait össze kell kapcsolni.
Bors Béla az élhető város, a lakhatás és a megfelelő közösségi környezet jelentőségére hívta fel a figyelmet. Mint hangsúlyozta, a munkahely mellett a családalapítás feltételei, a szolgáltatások és a szabadidős lehetőségek is befolyásolják a fiatalok döntéseit, a szükséges beruházások előkészítését pedig már jóval a következő finanszírozási időszak előtt el kell kezdeni.
Bara László a vidéki és hegyvidéki települések sajátos helyzetéről beszélt. Rámutatott: sok fiatal számára ugyan rendelkezésre áll örökölt ház, telek vagy családi gazdaság, de hiányzik a tudásának és érdeklődésének megfelelő munkahely, a megfelelő közlekedés vagy a szükséges szolgáltatás.
Pănescu Tiberiu a munkavállalói elvárások és a helyi gazdaság teljesítőképessége közötti egyensúlyt, az egész életen át tartó tanulást és a megyén belüli mobilitás jelentőségét emelte ki.
Márk Dezső Sorin szerint a munkáltatók a pályakezdőktől elsősorban pontosságot, nyitottságot és tanulási készséget várnak. Koronka Sándor a fiatalok megszólításának nehézségeire, a kortársak közötti hiteles kommunikáció fontosságára, a szakmák társadalmi megbecsülésére és a vállalkozásindítást nehezítő bürokráciára hívta fel a figyelmet.
Dr. Gergely Orsolya arra mutatott rá, hogy nincs egyetlen elvándorlási élethelyzet, ezért egyetlen megoldás sem lehet minden fiatal számára megfelelő. Más támogatásra van szüksége annak, aki időszakosan dolgozik külföldön, másnak, aki egy romániai nagyvárosban tanul, és másnak annak, aki már külföldön alapított családot. A párválasztás, a gyermekvállalás és a közösségi kötődés ezért a hazatérés időzítésében is meghatározó lehet.
Három döntési szinten viszik tovább az ajánlásokat
A rendezvényen elfogadott ajánlások helyi és megyei, romániai, valamint európai szinten fogalmaznak meg konkrét feladatokat.
Helyi és megyei szinten rövid, bizonyítékokra épülő helyzetkép elkészítését javasolják arról, hogy a fiatalok hol ütköznek a legnagyobb akadályokba a munkavállalás, a képzés, a lakhatás, a közlekedés és a szolgáltatások területén. Erre építve egyetlen, jól előkészített megyei mintabeavatkozást készítenének elő.
Romániai szinten azt kérik, hogy a következő Nemzeti és Regionális Partnerségi Terv külön foglalkozzon a vidéki, hegyvidéki és periférikus térségek fiataljainak életkezdésével. A képzést, az első szakmai tapasztalatot, a mobilitást, a lakhatást és a helyi munkáltatói igényeket összehangolt rendszerben kell kezelni.
Európai szinten pedig azt javasolják, hogy a 2028–2034 közötti költségvetési tervezésben a maradáshoz való jog gyakorlati szempontként jelenjen meg. A támogatások eredményét ne csupán a lehívott összegek vagy a programok résztvevőinek száma alapján értékeljék, hanem azt is vizsgálják, hogy a fiatalok tartós munkahelyhez jutottak-e, képesek voltak-e önálló életet kezdeni, illetve megmaradt-e számukra a hazatérés reális lehetősége.
Borboly Csaba szerint a mostani párbeszéd akkor ér valamit, ha konkrét folytatása lesz.
– A fiatalok nem újabb programneveket kérnek. Kiszámítható életkezdést, első lehetőséget, tanulási és pályamódosítási esélyt, elérhető lakhatást és működő közlekedést szeretnének. Hargita megye erőssége a család, az anyanyelv, a közösség és az emberléptékű élet. Ezek mellé kell valódi gazdasági és szakmai lehetőségeket teremtenünk – fogalmazott az alelnök.
A rendezvény egyik legfontosabb következtetése szerint nem az elvándorlást kell megakadályozni, hanem a helyben maradás és a hazatérés szabadságát kell megteremteni.
Hargita Megye Tanácsa köszönetet mondott mindazoknak a fiataloknak, akik személyes tapasztalataikkal és kérdéseikkel hozzájárultak a párbeszédhez, valamint a meghívott szakmai résztvevőknek a közös gondolkodásért és szakmai hozzájárulásukért.