Nem az elvándorlást kell megakadályozni, hanem a hazatérés lehetőségét kell megteremteni

A „Maradni, hazajönni, boldogulni” című találkozón a fiatalok, önkormányzati vezetők, szakemberek, vállalkozói és ifjúsági szereplők közösen keresték a választ arra, milyen feltételeket kell megteremteni ahhoz, hogy a helyben maradás vagy a hazatérés valóban szabad és vonzó döntés lehessen.

A párbeszéden részt vett Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának alelnöke, a Régiók Európai Bizottságának tagja; Bors Béla, Csíkszereda alpolgármestere; Bara László, a Csík Terület Ifjúsági Tanácsa (CSTIT) elnöke és Kászon község alpolgármestere; Pănescu Tiberiu, a Hargita Megyei Munkaerő-foglalkoztatási Ügynökség (AJOFM Harghita) ügyvezető igazgatója; Márk Dezső Sorin, a Patronatul Român Hargita megyei szervezetének elnöke; Koronka Sándor, a Hargita Megyei Sportigazgatóság képviselője; valamint Dr. Gergely Orsolya szociológus, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Csíkszeredai Karának egyetemi docense.

A különböző területekről érkező résztvevők ugyanazt a kérdést vizsgálták más-más nézőpontból: mi kell ahhoz, hogy a fiatalok Hargita megyében is valódi perspektívát lássanak a tanulásban, a munkavállalásban, az önálló életkezdésben és a családalapításban.

A beszélgetés egyik fontos megállapítása az volt, hogy a fiatalok elvándorlását nem lehet önmagában ifjúsági problémaként kezelni. A lakhatás, az első munkahely, a szakmai tapasztalat megszerzése, az átképzés, a közlekedés, a vállalkozási lehetőségek, a közösségi élet és a családalapítás feltételei szorosan összefüggenek. A résztvevők abban is egyetértettek, hogy nem az európai mobilitást kell korlátozni: a külföldi tanulás és munkatapasztalat érték. A cél az, hogy az elmenés ne kényszer legyen, a hazatérésnek legyen valós útja, a helyben maradás pedig ne lemondást jelentsen.

A maradáshoz való jog került a középpontba

Borboly Csaba felszólalásában a maradáshoz való jogot állította a beszélgetés középpontjába. Kiemelte, hogy a lakhatás és a minőségi munkahely meghatározó, de önmagában egyik sem elegendő. A Hargita megyei igényeket időben kell megfogalmazni ahhoz, hogy azok bekerülhessenek a 2028 utáni romániai és európai tervezésbe.

– A mobilitás európai lehetőség, a kényszerű elvándorlás viszont területi egyenlőtlenség. Nem az a cél, hogy azt mondjuk a fiataloknak: ne menjenek el. Azt kell elérnünk, hogy legyen miért hazajönniük, és valódi választási lehetőségük legyen arra is, hogy itthon építsenek jövőt – hangsúlyozta Borboly Csaba.

A megye feladata szerinte nem újabb általános stratégiák kidolgozása, hanem a települések, a fiatalok, a vállalkozások, a civil szervezetek és a kutatói szféra tapasztalatainak összekapcsolása. A következő európai költségvetési időszakra konkrét, helyi tapasztalatból kiinduló és végrehajtható javaslatokkal kell készülni.

Nemcsak munkahely kell, hanem élhető környezet is

Bors Béla, Csíkszereda alpolgármestere arra hívta fel a figyelmet, hogy a fiatalok megtartásához élhető városra van szükség. A megfelelő munkahely mellett számít a lakhatás, a családalapítás környezete, a szabadidő, a közösségi élet és a gyermekek számára biztosított életminőség is. Beszámolt a csíkszeredai lakhatási fejlesztésekről és az ipari terület előkészítéséről, és hangsúlyozta: egy beruházás előkészítése és megvalósítása hosszú folyamat, ezért a következő időszak projektjein már most dolgozni kell.

Bara László a városokhoz közeli települések és a távolabbi hegyvidéki falvak helyzete közötti különbségekre mutatott rá. Vidéken az örökölt ház vagy telek jelentős előny lehet, de önmagában nem elegendő a helyben maradáshoz, ha nincs megfelelő munka, közlekedés, szolgáltatás vagy közösségi élet. Kiemelte azt is, hogy sok fiatal nem a saját érdeklődésének megfelelő pályát választja, hanem azt a megélhetési formát viszi tovább, amely helyben rendelkezésre áll.

Első munkahely, tapasztalat és folyamatos tanulás

Pănescu Tiberiu a munkavállalói elvárások és a helyi gazdaság teljesítőképessége közötti egyensúly fontosságát hangsúlyozta. Mint mondta, a megfelelő jövedelem jogos elvárás, ugyanakkor annak fenntarthatósága a vállalkozások termelékenységétől, piaci lehetőségeitől és fizetőképességétől is függ.

Kiemelte az egész életen át tartó tanulás jelentőségét is. Az iskola és az egyetem alapot ad, de a munkahelyi beilleszkedéshez folyamatos készségfejlesztésre és gyakorlati tudásra van szükség. A mobilitás kérdését sem kizárólag külföldi elvándorlásként kell értelmezni: a megyén belüli ingázás vagy akár az ideiglenes lakhatás is segítheti a fiatalok munkavállalását.

Márk Dezső Sorin a munkáltatói oldal három alapvető elvárását emelte ki: a pontosságot, a nyitottságot és a tanulási készséget. A fiatalnak nem kell minden vállalati folyamatot előre ismernie, de készen kell állnia arra, hogy elsajátítsa a munkahely saját követelményeit. A kisebb vállalkozások esetében külön problémát jelenthet, hogy nehezebben tudják elengedni alkalmazottaikat képzésre, ezért a jövőbeli programoknak nemcsak a képzés költségét, hanem a kieső munkaidőt és a szervezési nehézségeket is figyelembe kellene venniük.

A fiatalokat a fiatalokon keresztül is meg kell szólítani

Koronka Sándor a fiatalok megszólításának nehézségeire hívta fel a figyelmet. A virtuális térben megjelenő életminták sokszor nehezen elérhető elvárásokat teremtenek, miközben a helyi közösségi részvétel és a szakmatanulás társadalmi megbecsülése gyengül.

Az egyik konkrét javaslat az volt, hogy a fiatalokat aktív kortársaikon keresztül is meg kell szólítani. Sok esetben ők hitelesebben érik el azokat, akik intézményi rendezvényeken vagy hagyományos tájékoztatási csatornákon nem jelennek meg.

A hazatérésnél nemcsak a fizetés számít

Dr. Gergely Orsolya arra mutatott rá, hogy a fiatalok elvándorlása nem egységes jelenség, ezért nem is lehet egyetlen megoldással kezelni. Más helyzetben van az, aki néhány hónapot külföldön dolgozik, de életvitelszerűen itthon él, más az, aki egy másik romániai városban tanul, és ismét más az, aki hosszú távon Nyugat-Európában telepedett le.

A diplomás fiatalok elvándorlásában fontos szerepet játszhat a sikertelen első munkaerőpiaci próbálkozás, az innovatív munkakörnyezet hiánya és a rugalmatlan intézményi struktúra. Ugyanakkor a hazatérésben nemcsak a jövedelem számít: a család, a táj, az anyanyelv, a kulturális közeg, a baráti kapcsolatok és a közösségi befogadás Hargita megye komoly erősségei. Ezek azonban csak akkor jelentenek valódi megtartó erőt, ha megfelelő munkával, lakhatással, közlekedéssel, internettel és szolgáltatásokkal társulnak.

Az első tapasztalat megszerzése az egyik legnagyobb akadály

A fiatalok hozzászólásaiból több világos élethelyzet rajzolódott ki. A pályakezdők számára az egyik legnagyobb akadály, hogy már az első munkahely megszerzéséhez is szakmai tapasztalatot kérnek. Így könnyen kialakul az a helyzet, hogy tapasztalat nélkül nincs állás, állás nélkül pedig nincs lehetőség tapasztalatot szerezni.

A résztvevők ezért azt javasolták, hogy a jövőbeli programok a fizetett gyakornoki időt, a munkahelyi mentorálást és az első munkahelyet egymásra épülő folyamatként kezeljék.

Szintén fontos kérdésként jelent meg az átképzés. Több fiatal olyan szakot végez el, amelyhez Hargita megyében nincs megfelelő munkáltató, mások pedig csak a képzés befejezése után érzékelik, hogy más pályát választanának. Ilyen esetekben nem feltétlenül újabb teljes egyetemi képzésre van szükség, hanem rövidebb, a munkáltatói igényekhez igazodó szakmai, digitális vagy vállalkozási képzésre.

Nem mindenhol ugyanaz a probléma

A párbeszédből világosan kiderült, hogy Hargita megyén belül is jelentős különbségek vannak. Más problémával találkozik egy csíkszeredai fiatal, mint egy városkörnyéki településen, Kászonban vagy Gyimesben élő.

Vidéken sok esetben rendelkezésre áll ház, telek vagy családi gazdaság, de hiányzik a választott szakmához illeszkedő munka, a megfelelő közlekedés, szolgáltatás vagy piac. A megyén belüli mobilitás szintén gyenge pont: a lakóhely és a munkahely közötti megfelelő kapcsolat hiánya akkor is elvándorlást okozhat, ha a megyében egyébként rendelkezésre állna megfelelő állás.

Három konkrét lépés következhet

A párbeszéd eredményeként három fő továbblépési irány körvonalazódott.

Elsőként rövid, bizonyítékokon alapuló helyzetképet kell készíteni arról, hogy Hargita megye fiataljai hol ütköznek a legnagyobb akadályokba az első munkahely, a lakhatás, a közlekedés, a képzés vagy a szolgáltatások területén.

Második lépésként egyetlen megvalósítható megyei mintabeavatkozás előkészítését javasolták. Az „Első tapasztalat Hargita” munkacímű kezdeményezés egy folyamatban kapcsolná össze a rövid, munkáltatói igényekhez igazodó képzést, a fizetett szakmai tapasztalatot, a munkahelyi mentorálást, valamint szükség esetén az utazási vagy ideiglenes lakhatási segítséget. A kezdeményezés egyelőre nem támogatási ígéret, először a célcsoportot, a munkáltatói keresletet, a működtetési modellt és a finanszírozási lehetőségeket kell tisztázni.

Harmadik lépésként az elfogadott javaslatokból országos és európai képviseleti csomag készülhet. A román kormány felé azt kérnék, hogy a vidéki és hegyvidéki fiatalok életkezdése külön jelenjen meg a következő Nemzeti és Regionális Partnerségi Tervben. Európai szinten pedig azt kell képviselni, hogy a 2028–2034 közötti uniós költségvetési időszakban a vidéki, hegyvidéki és kisebbségi térségek sajátos helyzetét is vegyék figyelembe, a helyi és regionális szereplőket pedig ténylegesen vonják be a tervezésbe.

– A fiatalok nem újabb programneveket kérnek. Első lehetőséget, kiszámítható életkezdést, tanulási és pályamódosítási esélyt, elérhető lakhatást, működő közlekedést és olyan közösséget szeretnének, amelyben a tudásuknak és a kezdeményezésüknek helye van. Hargita megye erőssége a család, az anyanyelv, a közösség, a kulturális kötődés és az emberléptékű élet. A következő időszak feladata, hogy ezek mellé valós gazdasági és szolgáltatási lehetőségeket is teremtsünk – fogalmazott Borboly Csaba.

A találkozó egyik legfontosabb következtetése így foglalható össze: nem az elvándorlást kell megbélyegezni. A helyben maradás és a hazatérés szabadságát kell megteremteni.