Átment a javaslatom: a tengeri fejlődésnek a belső régiókhoz is el kell jutnia

A politika nem ér véget velünk. Utánunk is jönnek fiatalok, családok, vállalkozók és új közösségi vezetők. A kérdés az, mit hagyunk nekik hozományként. Becsületet, együttműködést, megbecsülést és bizalmat, vagy közömbösséget és azt az érzést, hogy a fontos döntések mindig nélkülünk születnek meg.

Ma Galwayban, a Régiók Európai Bizottsága gazdaságpolitikai szakbizottságának ülésén az Európai Unió ipari tengeri stratégiájáról szóló vitában szólaltam fel. A vita kézzelfogható eredményt hozott. A kollégák elfogadták azt a javaslatomat, hogy a stratégia terjedjen ki a tengeri értékláncokhoz kapcsolódó belső, vidéki és hegyvidéki régiókra is. Elfogadták azt is, hogy az új szabályok területi hatását vizsgálni kell, és meg kell előzni, hogy a támogatások és a gazdasági előnyök kizárólag a nagy kikötőkben és a már erős tengerparti ipari központokban összpontosuljanak.

Nem az elfogadott módosítók száma a legfontosabb. Az számít, milyen tartalom került be a közös európai álláspontba, és ez milyen új lehetőséget teremthet Hargita megye és más belső régiók számára. Első hallásra jogos lehet a kérdés: mi köze van mindennek Hargita megyéhez, egy tengerpart nélküli, hegyvidéki térséghez?

A válasz világos. Az európai gazdaság nem ér véget a partokon. A kikötőkbe valahonnan oda kell jutnia az alapanyagnak, az alkatrésznek, a gépnek, a tudásnak és a digitális szolgáltatásnak. Az áruk mögött vasutak, közutak, logisztikai központok, iskolák, kutatóhelyek és vállalkozások egész hálózata áll. Ebben a rendszerben a belső, vidéki és hegyvidéki térségeknek is helyük van.

Miért volt fontos ott lenni?

Európában most olyan ipari, közlekedési, kutatási és pénzügyi döntések készülnek, amelyek hosszú évekre meghatározhatják, hol lesznek beruházások, hol fejlődik a tudás, mely vállalkozások jutnak megrendeléshez, és hol jönnek létre új munkahelyek.

Ha ilyenkor nem hallatszik a keleti, vidéki és hegyvidéki régiók hangja, akkor a források és a lehetőségek könnyen ismét a legerősebb ipari központokban és a legnagyobb kikötők körül összpontosulnak. Papíron mindenki jogosult lehet, de a gyakorlatban azok nyernek, akiknek már van tőkéjük, szakembergárdájuk, kapcsolatrendszerük és kész projektjük.

Így alakul ki a kétsebességes Európa. Az egyik oldalon vannak azok, akik a szabályokat alakítják, nagy programokat készítenek és a források jelentős részét elérik. A másik oldalon vannak azok, akik alapanyagot, munkaerőt és piacot adnak, de a magasabb hozzáadott értékből alig részesülnek.

Nekünk Európa keleti felében nem a morzsákra kell várnunk. Hallatnunk kell a hangunkat, időben kell javaslatokat tennünk, és olyan partnerségeket kell építenünk, amelyek révén saját térségeink is bekapcsolódhatnak a fejlődésbe. Ez nem Európa ellen szól. Arról szól, hogy az Európai Unió minden térsége számára valós lehetőséget jelentsen.

A felszólalásom üzenete

A vitában azt hangsúlyoztam, hogy a gazdasági élet nem ér véget a kikötők kapujánál. A hajógyárak, a kikötők és a tengeri vállalatok anyagokra, szolgáltatásokra, szakemberekre, kutatásra és új megoldásokra támaszkodnak. Ezek egy része belső régiókból is érkezhet.

A tengeri stratégia akkor szolgálja egész Európát, ha szerves kapcsolatot teremt a tengerparti ipari központok és a szárazföld belsejében működő vállalkozások, szakképző intézmények, egyetemek, kutatóhelyek és önkormányzatok között.

A vita végén az előadó saját, alapvetően mezőgazdasági régiójának példájával erősítette meg ezt a gondolatot. Elmondta, hogy az exportra termelő belső térségek fejlődése közvetlenül függ a tengerhez vezető jó vasúti és közlekedési kapcsolatoktól. Ez fontos szakmai visszajelzés volt. Megmutatta, hogy a tengeri stratégia nem kizárólag a tengerparti térségek ügye. A partoktól távol fekvő régiók termelése, piacra jutása és munkahelyei is múlhatnak azon, mennyire szervesen kapcsolódnak Európa kikötőihez.

Mi került be az európai álláspontba?

A vita során sikerült meggyőzni a kollégákat két alapvető tartalmi kérdésben. Nem kiváltságot kértem Hargita megyének. Azt kértem, hogy a belső térségek számára is legyen valós út a tengeri iparhoz kapcsolódó gazdasági lehetőségek felé.

Az elfogadott javaslatom szerint a helyi adottságokra építő megközelítésnek nemcsak a part menti, szigeti és tengeri ipari térségekre kell kiterjednie. Figyelembe kell vennie azokat a belső, vidéki és hegyvidéki régiókat is, amelyek közlekedési, energetikai, digitális vagy gazdasági kapcsolatban állhatnak a tengeri értékláncokkal. Ehhez jobb vasúti, közúti, belvízi, energetikai és digitális összeköttetésekre, valamint területi hatásvizsgálatokra van szükség.

A további munkában azt is szorgalmazom, hogy a közpénzek és a magánberuházások összekapcsolásakor átlátható területi feltételek érvényesüljenek. A kisebb régiók, a vidéki és hegyvidéki vállalkozások, a kutatási intézmények és a képzési szolgáltatók kapjanak célzott szakmai segítséget. Jöjjenek létre olyan régiók közötti partnerségek, amelyek összekötik a kikötőket a belső termelési helyszínekkel és tudásközpontokkal.

A kollégák elfogadták azt a javaslatomat is, hogy az új szabályozási és adózási keretek hatását területenként is meg kell vizsgálni. Nem fogadható el, hogy a költségek a kisebb szereplőket terheljék, miközben az ösztönzők és a gazdasági előnyök néhány nagy kikötőben vagy erős ipari központban összpontosulnak.

Az előadó záróbeszéde az elfogadott területi és közlekedési megközelítés fontosságát is visszaigazolta. A jó vasúti és közlekedési kapcsolat nem mellékes kérdés. Ez dönti el, hogy egy belső térség termékei eljutnak e a kikötőbe és a világpiacra, vagy a térség kimarad a fejlődésből.

Mit jelenthet ez Hargita megyében?

Hargita megyében nem hajógyárat kell ígérni. Olyan gazdasági kapcsolatokban kell gondolkodni, amelyek a valós helyi adottságokra épülnek.

A faipari és más helyi vállalkozások magasabb feldolgozottságú, igazolt eredetű termékekkel és alkatrészekkel jelenhetnek meg új beszállítói láncokban. A fémipari, gépészeti és javítási tudás kapcsolódhat ipari megrendelésekhez. Informatikai cégeink digitális nyomon követési, logisztikai, adatkezelési vagy biztonsági megoldásokat fejleszthetnek. A szakképzés új szakmai együttműködésekhez igazodhat. Felsőoktatási és kutatási szereplőink anyaghasználati, körforgásos gazdasági, energetikai vagy digitalizációs projektekben vehetnek részt.

A helyi termékek és alapanyagok piacra jutása is javulhat, ha a közúti, vasúti és logisztikai kapcsolatok fejlesztése nem áll meg a fő európai folyosóknál. A kikötő nem távoli világ. A kikötő egy kapu, amelyhez vállalkozásainknak is el kell jutniuk, és amelyen keresztül új piacok nyílhatnak meg.

Ehhez nem elég, hogy egy pályázat elméletben számunkra is nyitott legyen. A kisebb vállalkozásoknak szakmai segítség, elérhető önrész, egyszerűbb eljárás és megbízható partner kell. A megyének pedig olyan jövőképre van szüksége, amely előre kijelöli, milyen tudással, termékekkel és projektekkel akar bekapcsolódni az európai ipari együttműködésekbe.

A következő lépés egy Hargita megyei kapcsolódási terv lehet. Fel kell térképezni azokat a vállalkozásokat, szakképző intézményeket, kutatási szereplőket és önkormányzatokat, amelyek közösen tudnak projektet építeni. Meg kell keresni a romániai és más európai kikötők, ipari központok és egyetemek lehetséges partnereit. Olyan projektcsomagokra van szükség, amelyekkel készen állunk, amikor megnyílnak az uniós kutatási, innovációs, közlekedési és iparfejlesztési források.

Székelyföld és a Kárpát medence más belső térségei számára is ez lehet a helyes irány. Nem különálló kis piacokként kell gondolkodnunk magunkról. Közös tudással, összehangolt képzéssel, vállalkozói hálózatokkal és erős partnerségekkel nagyobb európai értékláncok részévé válhatunk.

A módosítók mögött munka és bizalom van

Egy módosító javaslat önmagában csak néhány mondat. Ahhoz azonban, hogy figyelmet és támogatást kapjon, előzetes szakmai és politikai egyeztetésre, következetes érvelésre és bizalomra van szükség.

Nem elég az ülésen elmondani, hogy Hargita megye is létezik. Olyan javaslatot kell tenni, amely más vidéki, hegyvidéki, periférikus és keleti régióknak is megoldást kínál. Szövetségeseket kell keresni azok között, akik felismerik, hogy Európa biztonsága és versenyképessége nem épülhet néhány erős központra.

Lehet, hogy ennek a munkának egy része csak öt, tíz vagy tizenöt év múlva hoz látható eredményt. Ettől még ma kell elkezdeni. Akik akkor képviselik közösségeinket, azoknak szükségük lesz partnerekre, elfogadott érvekre és olyan európai kapcsolatokra, amelyekre építeni lehet.

Ezt kell hozományként továbbadnunk. Becsületet. Együttműködést. Megbecsülést. Bizalmat. Azt a bizonyosságot, hogy közösségünk nem maradt csendben akkor, amikor Európa jövőjét alakították.

Most kell élnünk a lehetőséggel

A cél nem az, hogy mindenből ígéretet csináljunk. A cél az, hogy felkészüljünk. Legyen jövőképünk, legyenek partnereink, legyenek kidolgozott projektjeink, és legyen bátorságunk kérni azt, ami térségünknek jár.

Hargita megye akkor tud több uniós forrást hazahozni, ha nem a pályázati felhívás megjelenésekor kezd gondolkodni, hanem évekkel korábban részt vesz a szakpolitikai vitában, kapcsolatokat épít és előkészíti a fejlesztéseket.

Minden lehetőség itt van előttünk. A kérdés az, hogy élünk e vele. Én azért dolgozom, hogy Hargita megye ne a döntések végén kapjon értesítést, hanem már azok előkészítésénél jelen legyen.