Nem lehet két digitális Európa: Hargitához hasonló fejlettségű megyék jövőjéért szólaltam fel Galwayben

Nem azért utaztam Galwaybe, hogy egyszerűen jelen legyek egy újabb európai ülésen. Azért jöttem, hogy Hargita megye hangja ott legyen annál az asztalnál, ahol Európa következő évtizedeinek digitális szabályairól beszélünk. A Régiók Európai Bizottsága Gazdaságpolitikai Szakbizottságának mai ülésén az európai felhő és mesterséges intelligencia fejlesztéséről vitáztunk. Még nincs végleges döntés. Éppen ezért most lehet érdemben alakítani azt, ami később közvetlenül meghatározhatja településeink, vállalkozásaink, iskoláink, kórházaink és közintézményeink lehetőségeit.

Az Európai Unió több számítási kapacitást, erősebb európai szolgáltatókat, biztonságosabb adatkezelést és szélesebb körű mesterséges intelligencia használatot akar. Ez szükséges és támogatható cél. A valódi kérdés azonban az, hogy mindebből kik részesülnek. Csak a tőkeerős nagyvárosok és a fejlett régiók, vagy Hargita megye, Székelyföld, Románia és a Kárpát medence kevésbé fejlett térségei is?

A digitális lemaradásból társadalmi lemaradás lehet

Ma a felhő és a mesterséges intelligencia még sokak számára technikai kérdésnek tűnik. Néhány éven belül azonban ugyanúgy meghatározza majd a mindennapi életet, mint az út, az áram, az internet vagy a telefon. Ezekre a rendszerekre épülhet az ügyintézés, az oktatás, az egészségügyi adatok kezelése, a közlekedés szervezése, a vállalkozások működése, a turizmus, a mezőgazdaság, az erdőgazdálkodás és a kulturális értékek elérhetősége.

A veszély világos. Egy szolgáltatás kezdetben könnyen elérhető és olcsó lehet. Amikor azonban egy hivatal, egy iskola, egy kórház vagy egy vállalkozás teljes működése ráépül, sokkal nehezebb szolgáltatót váltani. Ha közben emelkednek az árak, a gazdag régiók képesek kifizetni a többletköltséget. Gyorsabban fejlesztenek, jobb szakembereket vonzanak, jobb szolgáltatásokat nyújtanak. A kisebb költségvetésű, vidéki és hegyvidéki térségek viszont még jobban lemaradhatnak.

Ez a különbség nem marad meg a számítógépek világában. Megjelenik a munkahelyek számában, a bérekben, az oktatás minőségében, az egészségügyi ellátásban és a települések vonzerejében. Ha a fiatal azt látja, hogy máshol gyorsabb az ügyintézés, jobb az iskola, korszerűbb az egészségügy és több a jól fizető állás, akkor nagyobb eséllyel elmegy. A település öregszik, a helyi gazdaság gyengül, a közösség pedig egyre kiszolgáltatottabbá válik.

Ahol csökkennek a lehetőségek, ott gyengülhet az intézményekbe vetett bizalom is. Könnyebben terjed a dezinformáció, nagyobb teret kaphat a külföldi információs beavatkozás, és erősödhet a politikai radikalizálódás. Ezért a digitális felzárkózás nem csupán gazdasági vagy informatikai ügy. Ez területi kohézió, társadalmi biztonság és demokratikus ellenálló képesség.

Ezeket a változtatásokat képviseltem

A mai vitában és az azt megelőző szakmai és politikai egyeztetésekben azt képviseltem, hogy a készülő európai szabályozást területi méltányossági szempontból is meg kell vizsgálni. Nem elegendő azt mérni, hogy Európában összesen mennyi új adatközpont és számítási kapacitás épül. Azt is látni kell, hogy hol épül, ki fér hozzá, mennyibe kerül, és milyen helyi eredményt hoz.

Az első javaslatom egy területi megfizethetőségi vizsgálat. Az Európai Uniónak követnie kellene, hogy a különböző régiók, települések, közintézmények és kisvállalkozások ténylegesen hozzáférnek e a felhő és mesterséges intelligencia szolgáltatásaihoz. Nemcsak a belépési árat kell nézni. Számításba kell venni a teljes költséget, a képzést, az átállást, az adatmozgatást, a biztonságot és egy későbbi szolgáltatóváltás árát is.

A második javaslatom az, hogy az azonosított területi hiány ne maradjon egy jelentés egyik sora. Ha egy vidéki, hegyvidéki vagy kevésbé fejlett térség tartósan alulszolgáltatott, akkor legyen európai és tagállami válasz. Kapjon célzott szakmai támogatást, elérhető finanszírozást, megfelelő infrastruktúrát és reális felzárkózási tervet.

A harmadik javaslatom a kisebb önkormányzatok és intézmények védelme. Egy kis települési hivatal nem tud ugyanakkora jogi, informatikai és beszerzési csapatot fenntartani, mint egy gazdag nagyváros. Ezért közös szakértői háttérre, mintaszerződésekre, közös beszerzésekre, képzésre és technikai segítségre van szükség. Az európai szabály csak akkor igazságos, ha a gyengébb közigazgatási kapacitással rendelkező térségek is végre tudják hajtani.

A negyedik javaslatom a függőség csökkentése. Nyílt szabványok, átvihető adatok és valóban működő kilépési lehetőség kell. Nem fogadható el, hogy egy intézmény papíron szolgáltatót válthat, a gyakorlatban azonban az átállás költsége, bonyolultsága vagy kockázata miatt fogságban marad. A digitális szuverenitás nem egy címke. Azt jelenti, hogy a közösség megőrzi az irányítást a saját adatai, költségei és alapvető szolgáltatásai felett.

Az ötödik javaslatom az, hogy a helyi és regionális önkormányzatokat ne csupán végrehajtóként kezeljék. Mi tudjuk, melyik szolgáltatás áll le először egy rendszerhiba esetén. Mi látjuk, mit bír el a helyi villamos hálózat, hol van megfelelő terület, milyen vízhasználat fogadható el, és mire van szüksége egy helyi vállalkozásnak. Ezért a régióknak részt kell venniük a tervezésben, a kockázatértékelésben, a beszerzési rendszer kialakításában és az eredmények értékelésében.

A hatodik javaslatom az, hogy az európai fejlesztések ne csak néhány óriási központba kerüljenek. Szükség van nagy európai számítási központokra, de mellettük kisebb, elosztott regionális kapacitásokra is. Így egy központi leállás nem bénítja meg a helyi ügyintézést, az egészségügyi szolgáltatásokat vagy az oktatást. A biztonságot nemcsak erős központokkal, hanem ellenálló hálózattal kell megteremteni.

Mit jelenthet mindez Hargita megyének?

Hargita megye nem attól lesz a digitális korszak nyertese, hogy minden településen óriási adatközpont épül. Attól lesz nyertes, ha a megye intézményei, vállalkozásai és közösségei megfizethető, biztonságos és saját szükségleteikhez igazodó eszközökhöz jutnak. A technológiának a mi problémáinkat kell megoldania, nem új függőséget kell létrehoznia.

Az egészségügyben gyorsabb szervezést, jobb adatkezelést és a szakemberek munkáját segítő megoldásokat jelenthet. Az oktatásban személyre szabott tanulási segítséget, korszerű digitális tananyagot, nyelvi hozzáférést és a pedagógusok adminisztrációjának csökkentését. A közigazgatásban rövidebb ügyintézést, egyszerűbb kérelmeket és magyar, illetve román nyelven könnyebben elérhető tájékoztatást. A közlekedésben jobb útvonaltervezést és szolgáltatásszervezést. A turizmusban pontosabb ajánlatokat és erősebb nemzetközi jelenlétet. A mezőgazdaságban és erdőgazdálkodásban jobb előrejelzést, erőforrás gazdálkodást és gyorsabb kárfelmérést.

A helyi kisvállalkozások számára a felhő és a mesterséges intelligencia jelenthet egyszerűbb könyvelést, jobb készletgazdálkodást, fordítást, értékesítést, ügyfélkapcsolatot és piacra jutást. De csak akkor, ha a belépési költség nem túl magas, van helyben elérhető tudás, és a támogatási pályázat nem egy nagyvállalat adminisztratív erejéhez van szabva.

A következő időszakban Hargita megyének saját digitális jövőképre van szüksége. Fel kell mérni a közintézmények és a vállalkozások valós igényeit. Meg kell határozni azokat a területeket, ahol a mesterséges intelligencia kézzelfogható közösségi hasznot ad. Együttműködést kell építeni önkormányzatok, vállalkozások, oktatási intézmények, kutatók és civil közösségek között. Olyan projektcsomagokra van szükség, amelyekkel európai kutatási, innovációs, digitalizációs, versenyképességi és kohéziós forrásokra lehet pályázni.

Ezekből a forrásokból eddig nem jutott elég Hargita megyébe. Ennek nem kell így maradnia. Ha van elképzelés, felkészült partnerség és több évre előre felépített projekt, akkor Hargita megye is lehet helyszíne kísérleti alkalmazásoknak, képzéseknek, kisvállalkozási fejlesztéseknek és regionális együttműködéseknek. Ugyanez igaz Székelyföld más térségeire és a Kárpát medence hasonló adottságú megyéire is. Nem külön utakat kell építeni, hanem közös problémákra közös megoldásokat.

Miért fontos személyesen ott lenni?

Az európai döntések nem akkor kezdődnek, amikor már szavaznak róluk. Sokkal korábban kezdődnek, a munkadokumentumnál, a jelentéstevővel folytatott beszélgetésnél, a politikai csoportok egyeztetésein és a lehetséges szövetségesek megszólításánál. Mire egy végleges szöveg a nyilvánosság elé kerül, a fő irányok egy része már kialakult. Ezért kell most jelen lenni. Ezért kell előre gondolkodni, érveket vinni és kapcsolatokat építeni.

A politika nem érhet véget velünk. Utánunk is jönnek olyanok, akiknek folytatniuk kell ezt a munkát. A kérdés az, mit hagyunk nekik örökségül. Becsületet, együttműködést, kölcsönös tiszteletet és bizalmat, vagy közömbösséget és megvetést. Lehet, hogy egy ma elmondott javaslat öt, tíz vagy tizenöt év múlva válik európai gyakorlattá. Akkor mások lesznek hivatalban, és talán mások viszik sikerre. Ettől a mai munka nem lesz kevésbé fontos.

Ma több területen kétsebességes Európát látunk. A tőkeerős nyugati központok könnyebben jutnak pénzhez, tudáshoz és infrastruktúrához. Ez nem a nyugati régiók ellen szól. Éppen ellenkezőleg. Az ő érdekük is, hogy Európa keleti és kevésbé fejlett részei ne néptelenedjenek el, ne veszítsék el a fiataljaikat, és ne váljanak a csalódottság, a radikalizálódás vagy a dezinformáció könnyű célpontjává. A területi egyensúly közös európai biztonság.

Európa keleti felén hallatnunk kell a hangunkat. Nem azért, hogy ellenségeket keressünk, hanem azért, hogy partnereket találjunk. Nem morzsákat kérünk. Igazságos hozzáférést, valódi beleszólást és tisztességes lehetőséget kérünk arra, hogy mi is felépítsük saját digitális jövőnket.

A jelentéstevő körültekintését kértem. A készülő vélemény vegye figyelembe a kevésbé fejlett, vidéki és hegyvidéki régiók költségeit, szakemberhiányát és intézményi korlátait. A szabályozás még formálódik. Most van lehetőségünk elérni, hogy a felhő és a mesterséges intelligencia ne új választóvonalat húzzon Európában, hanem közelebb hozza egymáshoz a régiókat.

Ezért voltam ma Galwayben. Azért, hogy Hargita megye ne csak alkalmazkodjon egy mások által megírt jövőhöz, hanem részt vegyen annak alakításában. A cél világos: legyen itthon munka, korszerű szolgáltatás, vállalkozási lehetőség és olyan jövő, amelyért a fiataloknak érdemes maradniuk és hazatérniük.