A valódi esély ott kezdődik, hogy el lehet jutni dolgozni

Milyen esélyegyenlőségről beszélünk, ha egy édesanya szeretne munkát vállalni, de nincs kire bíznia a gyermekét? Ha a busz akkor érkezik, amikor a rendelő már bezárt? Ha a családban egyszerre kell gondoskodni kisgyermekről és idős szülőről, miközben a segítség távol van vagy nehezen elérhető?

Ezek nem elméleti kérdések. A család idejéről, jövedelméről és biztonságáról szólnak. A férfiaknak is legyen lehetőségük részt venni a gyermeknevelésben és a gondozásban. Ne csak az legyen az elvárás velük szemben, hogy minden körülmények között teremtsék elő a megélhetéshez szükséges pénzt.

A nők sajátos akadályait komolyan kell vennünk. Közben a férfiakat sem tekinthetjük ellenfélnek. A megoldás a felelősség megosztása, az elérhető szolgáltatás és az együttműködés.

A mai találkozón Réti Zsófia a csíkszentgyörgyi gyermekellátás és szociális segítség helyi tapasztalatairól beszélt. Sógor Enikő a mentorálás és a megtartó női közösségek szerepét hangsúlyozta. Dobos Melinda a vidéki emberekhez közelebb vitt egészségügyi tájékoztatásról számolt be. Bara László a fiatalok gyakorlati bevonásának lehetőségét vetette fel. Mihály Emőke a helyi helyzetelemzés tanulságait, Ferencz Angéla pedig a társadalomismeret és a kutatások jelentőségét hozta a beszélgetésbe.

Ezeket a tapasztalatokat kell összekapcsolnunk. Nem több terhet kell rátenni azokra, akik már most is sokat vállalnak. Olyan rendszert kell szerveznünk köréjük, amely valóban segít.

Ezért kell összekötni Csíkszeredát, Bukarestet és Brüsszelt

A találkozó a Régiók Európai Bizottságának esélyegyenlőségi hetéhez kapcsolódó helyi párbeszéd volt. Tüttő Kata, a bizottság elnöke online csatlakozott. Kántor Boglárka parlamenti képviselő az országos döntéshozatal nézőpontját, Korodi Attila polgármester a városi közszolgáltatások és a közös döntések tapasztalatát képviselte.

Számomra az ilyen részvételnek akkor van értelme, ha a helyi tapasztalat eljut oda, ahol a szabályokat és a támogatási feltételeket alakítják. Ha csak itthon mondjuk el, mi nem működik, attól még nem változik meg egy országos előírás. Ha pedig Brüsszelben nem mondjuk el a saját valóságunkat, mások tapasztalataiból készülhetnek a ránk is vonatkozó megoldások.

Nekünk Európa keleti felén nem halkabban kell beszélnünk, hanem pontosabban. Meg kell mutatnunk, mit jelent a távolság, a hegyvidéki településszerkezet, a szolgáltatáshiány és az anyanyelvi hozzáférés a mindennapokban.

Ezért fontos az előzetes szakmai és politikai egyeztetés is. A szeptemberben elindított kapcsolattartás, az októberi intézményi visszajelzések és a program egyeztetése segített abban, hogy a mai párbeszéd összekapcsolódjon az európai munkával. A politikai egyeztetés akkor hasznos, ha nem önmagáról szól, hanem támogatást épít egy világos, közérthető ügy mögé.

Mit kell megváltoztatni a döntések szemléletében?

A hozzászólásaimban és az előkészítő munkában képviselt javaslataim lényege az, hogy ne csak a szolgáltatás létezését, hanem a tényleges elérhetőségét vizsgáljuk. Egy megépített intézmény önmagában még nem oldja meg annak a családnak a gondját, amelyik nem tud eljutni oda, vagy nem tudja igénybe venni a nyitvatartási időben.

A másik fontos irány a területi különbségek figyelembevétele. Nem ugyanazt jelenti egy szolgáltatást megszervezni egy nagyvárosban és több, egymástól távoli faluban. A helyi adottságokra épülő döntéshozatal számomra azt jelenti: előbb megértjük, hogyan élnek az emberek, és csak utána döntünk arról, mire van szükségük.

A harmadik szempont a részvétel. A vidéki nők közösségszervező munkájának a döntések előkészítésében is súlyt kell kapnia. A fiatalokat pedig nem elég meghívni egy rendezvényre. Tapasztalatot, mentorálást és valódi feladatot kell adni nekik.

Ezek a javasolt változtatások azért fontosak, mert később a támogatási programok értékelési szempontjaiban, a tervezésben és a helyi intézkedésekben is szerepük lehet. A mai egyeztetés nem jelent elfogadott uniós jogszabályt vagy már elnyert fejlesztési forrást. A feladat éppen az, hogy a megfogalmazott szempontokból megfelelő fórumokon képviselhető, konkrét javaslat legyen.

A munkát nem a beadott anyagok száma minősíti. Hanem az, hogy a végén mi változik egy család életében.

Hargita megyének most közös tervekre van szüksége

Ezért kérem Hargita Megye Tanácsát, hogy a megye településeivel, vállalkozóival, egyetemével, kutatóival, egészségügyi és szociális intézményeivel, civil, női és ifjúsági szervezeteivel együtt készítse el az aktuális ágazati jövőképeket, cselekvési és partnerségi terveket.

Nem újabb fiókba kerülő stratégiát kérek. Olyan közös munkát, amelyben világos a probléma, a megoldás, a felelős, a határidő és a fenntartás költsége.

A gyermekfelügyeletet a munkavállalással és a közlekedéssel együtt kell tervezni. Az idősek támogatását az otthoni ellátással és az egészségügyi szolgáltatásokkal kell összekapcsolni. A fiatalok boldogulását képzéssel, vállalkozási lehetőségekkel és megfizethető lakhatási elképzelésekkel kell segíteni. Az innovációt és a kutatást pedig a helyi vállalkozások és intézmények tényleges problémáihoz kell közel vinni.

Első lépésként néhány önként csatlakozó településen fel lehet mérni a legfontosabb akadályokat. Meg kell nézni, összehangolhatók-e a buszjáratok, az intézményi nyitvatartások és a családok napirendje. Ami jobb szervezéssel helyben megoldható, abban nem kell Bukarestre várni. Amihez országos szabályváltozás szükséges, arról közös javaslatot kell készíteni. Az európai szintű tanulságokat pedig a Régiók Európai Bizottságának munkájába kívánom továbbvinni.

A magam részéről előkészítő anyagokkal, javaslatokkal, egyeztetésekkel és tájékoztató eseményekkel dolgoztam ezen. A következő szakaszhoz intézményi együttműködés kell. Egyetlen tisztségviselő munkája nem helyettesítheti a megye szereplőinek közös felkészülését.

Nem az a célunk, hogy Hargita megye olcsó munkaerővel versenyezzen. Az a célunk, hogy tudással, együttműködéssel és jobb lehetőségekkel tartsa meg az embereit.

A következő nemzedék örökségét is most alakítjuk

A következő, 2028 és 2034 közötti uniós költségvetési időszak előkészítése ezért nem távoli brüsszeli ügy számunkra. A most felnőtté váló fiatalok munkakezdésének, családalapításának és itthon maradásának éveiről is beszélünk. A döntések hatása a végrehajtás során a költségvetési időszakon túl is érződhet. A végleges szabályokat és határidőket azonban nem kezelhetjük már lezárt kérdésként.

Nem ígérhetjük, hogy egy jól megírt terv automatikusan támogatást hoz. De közös elképzelés, felkészült partnerség és fenntartható működés nélkül sokkal nehezebb érvényesíteni a térség érdekeit. A helyi önkormányzatoknak az országos tervezésben is helyet kell kapniuk. Az uniós és hazai források összehangolását pedig úgy kell szorgalmaznunk, hogy az ne szűkítse, hanem erősítse a helyi közösségek mozgásterét.

Nem fogadhatjuk el, hogy a fejlesztési források felhasználásának sikere kizárólag az elköltött pénzről szóljon. Azt is meg kell kérdeznünk: működik-e a szolgáltatás a projekt lezárása után? Lett-e jobb munkahely? Kevesebb időt veszít-e a család? Kapott-e a fiatal valós esélyt?

Ez Hargita megyén túl Székelyföld és a Kárpát-medence hasonló vidéki térségeinek is fontos tanulság. Nem egyforma térségekről beszélünk, de a szolgáltatások elérhetőségében, a fiatalok megtartásában és a közösségek megerősítésében sok közös feladatunk lehet.

A kérdés végül az, milyen hozományt hagyunk az utánunk jövőknek. Becsületet, együttműködést, kölcsönös megbecsülést és bizalmat? Vagy közömbösséget, bezárt ajtókat és azt az érzést, hogy máshol kell boldogulniuk?

Én az első mellett dolgozom. Ezért vállalom ezt a témát. Ezért szerveztem meg a mai párbeszédet. És ezért kérem a folytatást: a résztvevőknek visszajelzést adó, felelősökhöz rendelt helyi, országos és európai javaslatokat.

Aki csatlakozni tud ehhez a munkához, hozzon konkrét tapasztalatot és megoldási javaslatot. A családoknak nem újabb ígéretekre, hanem egymásra épülő, működő segítségre van szükségük.

Meta leírás: Borboly Csaba csíkszeredai párbeszédet kezdeményezett a vidéki családok esélyeiről, a közszolgáltatásokról és a közös felkészülésről.