Nem nézőnek mentem Brüsszelbe: Hargita megye jövőjéért kell beleszólnunk a döntésekbe

Ma Brüsszelben, az Európai Régiók Bizottságában a Voices of Peace: Music, Culture, and Mutual Understanding rendezvényen erről beszéltem. A zene, a kultúra és a kölcsönös megértés kapcsolatát vizsgáló találkozót az ICCX szervezte. A programban Carmine Pacente régióbizottsági kollégám, az intézményi és kulturális szereplők, valamint a WuLe Szimfonikus Zenekar képviselői is helyet kaptak.

Nem költségvetési döntéshozó ülés volt, és nem itt született új támogatási kiírás. De olyan találkozási pont volt, ahol meg lehet mutatni: a kultúra támogatásáról nem lehet a kisebb települések, a vidéki fiatalok és a nemzeti közösségek nélkül beszélni. A felszólalás értelmét az adja, hogy ebből otthon hozzáférhető lehetőséget, partnerséget és előkészített fejlesztést építünk.

A kultúra nem dísz, hanem közösségi infrastruktúra

A felszólalásom egyik gondolata egyszerű: a zenekar először figyel, és csak azután szólal meg. A zenészeknek nem kell feladniuk a saját hangjukat ahhoz, hogy együtt játsszanak. Az együttélés és az együttműködés is ilyen figyelmet követel.

Hargita megye valóságából nézve ez nem elvont üzenet. Egy kórus, egy művelődési ház, egy könyvtár vagy egy ifjúsági közösség olyan hely, ahol az emberek találkoznak, egymást meghallgatják, és megtanulnak együtt dolgozni. A kulturális lehetőségek hiánya nem csupán kevesebb előadást jelent. Szűkebb teret hagy a tehetség kibontakozásának és a közösségi kapcsolatoknak is.

Ezért mondom: a kultúrára fordított pénz a bizalomba történő befektetés. Nem állíthatjuk, hogy egy koncert minden társadalmi problémát megold. Azt viszont igen, hogy személyes találkozások nélkül nehezebb együttműködő közösséget építeni.

Miért fontosak az AgoraEU ügyében képviselt javaslataim?

Az Európai Régiók Bizottsága május 6-án elfogadta az AgoraEU programról szóló véleményt, amelynek jelentéstevője voltam. Ez az intézmény álláspontja az uniós jogalkotásban, nem a végleges programrendelet. Fontos különbség: amit a véleményünkben elértünk, azért a további tárgyalásokon is dolgozni kell.

A javaslataim iránya az volt, hogy a helyi közösségek ne a döntések végén kapjanak meghívót a végrehajtásra. Már a tervezésben, az irányításban és az értékelésben is legyen érdemi szerepük.

Ennek első eleme a helyi és regionális önkormányzatok végrehajtó partnerként történő elismerése. Hargita megyében az önkormányzatok sokszor kulturális intézmények fenntartói és a helyi együttműködés szervezői. Ha feladatuk van, a tervezésben is legyen szavuk.

A második elem a hozzáférés. Olyan finanszírozásért álltam ki, amelyet a kisebb közösségek és fiatal alkotók is ténylegesen elérhetnek. A pályázati lehetőség önmagában kevés, ha nincs ember az előkészítésre, nincs nemzetközi partner, vagy az adminisztráció meghaladja egy kis szervezet kapacitását.

A harmadik elem a területi különbségek figyelembevétele. A vélemény területi részvételi mutatókat és a területi kohézióhoz kapcsolódó értékelési szempontokat szorgalmaz. Közérthetően: ne csak azt számoljuk, hány projekt nyert, hanem azt is, hogy milyen térségek jutottak lehetőséghez.

A negyedik elem a határokon átívelő kulturális együttműködés, a települési kapcsolatok és az ifjúsági cserék erősítése. A fiatalok ne kizárólag képernyőn találkozzanak Európával. Legyen lehetőségük közös alkotásra, tanulásra és személyes tapasztalatszerzésre.

Az ötödik elem az átláthatóság és az elszámoltathatóság. A hozzáférhetőbb támogatás nem jelenthet ellenőrizetlen pénzosztást. Követhető kiadásokra, világos felelősségre és mérhető közösségi eredményre van szükség.

A politikai egyeztetés akkor ér valamit, ha közös álláspont születik

Egy régió tapasztalata önmagában nem válik európai döntéssé. Meg kell értetni más tagállamok képviselőivel, hogy a kis települések hozzáférési nehézségei nem kizárólag székelyföldi gondok. Hasonló problémákkal küzdhetnek keleti és nyugati, hegyvidéki és periférikus térségek is.

A szakmai előkészítésnek és a politikai egyeztetésnek az a tétje, hogy a saját helyzetünket közös európai kérdésként tudjuk megfogalmazni. Nem kivételezést kérek Hargita megyének. Olyan szabályokat kérek, amelyek mellett a felkészült vidéki közösség is versenyben marad.

Mit jelenthet mindez otthon?

Egy helyi zeneiskola, egyesület és külföldi partner közös műhelyt vagy ifjúsági cserét készíthet elő. Egy hagyományos mesterség művelői szakiskolával és más térségek műhelyeivel dolgozhatnak tudásátadási programon. Egy önkormányzat és kulturális intézmény több települést összekapcsoló együttműködést tervezhet.

Ezek nem most megítélt támogatások, hanem előkészíthető irányok. Hogy melyik programból, milyen feltételekkel lehet majd finanszírozni őket, azt a végleges szabályok és kiírások határozzák meg. A kultúra, a szakképzés, a kutatás és a vállalkozásfejlesztés különböző eszközöket is igényelhet. Nem minden feladatot az AgoraEU fog megoldani.

A közös pont a felkészülés: probléma, partner, szakmai tartalom, felelős és reális költségterv nélkül a legjobb program sem hoz helyi eredményt. Így lehet az örökölt tudásból új szolgáltatás, szakmai tapasztalat és később akár megélhetési lehetőség. Nem automatikusan, hanem munkával.

Az új költségvetést most kell alakítani

Az Európai Unió a 2028 és 2034 közötti többéves pénzügyi keretét készíti elő. A tervezett nemzeti és regionális partnerségi tervek a tagállami, regionális és helyi szereplők együttműködését különösen fontossá teszik. A szabályok még tárgyalás alatt állnak. Nem igaz, hogy ezután mindenről kizárólag a régió dönt, és az sem, hogy az országos szint szerepe eltűnik.

Éppen ezért kell jelen lennünk mindkét helyen: az európai vitákban és Románia tervezési folyamatában. A helyi szükségletekre építő megközelítés akkor ér valamit, ha a helyi szükségleteket időben megfogalmazzuk és képviseljük.

A keret 2034-ig szól, de az előkészített beruházások és együttműködések hatása azon túl is elkísérheti a most felnövő nemzedéket. A végrehajtás pontos határidejét a végleges szabályok rögzítik. A politikai felelősségünk ettől függetlenül világos: nem hagyhatjuk, hogy a mai fiatalok lehetőségeiről nélkülünk alakítsák ki a feltételeket.

Hargita megyének most partnerségi tervekre van szüksége

Arra kérem Hargita Megye Tanácsát, hogy az önkormányzatokkal, intézményekkel, civil szervezetekkel, vállalkozókkal és oktatási szereplőkkel közösen készítsen aktuális ágazati jövőképeket, cselekvési és partnerségi terveket.

Legyen világos, hol van tehetség, hol hiányzik szolgáltatás, melyik együttműködés indítható el, és ki vállalja az előkészítést. A tervekhez kell felelős, ütemezés, lehetséges partner és finanszírozási út. A megye szerepe az, hogy ezeket összekapcsolja, és segítse azokat is, akiknek nincs külön pályázati csapatuk.

A témában anyagokat és javaslatokat készítettem elő, tájékoztatásokat és szakmai eseményeket szerveztem. Most a közös megyei előkészítésnek kell következnie. Nem elég tudni a lehetőségekről. Szervezett munkával elérhetővé kell tenni őket.

Nem elégedhetünk meg azzal, hogy Hargita megye alacsony bérekre berendezkedő térség maradjon. Ehhez a kultúra mellett tudásra, innovációra, kutatási és gazdasági együttműködésre is szükség van. Az európai jelenlét akkor hasznos, ha ezeket az összeköttetéseket is építi.

Milyen hozományt hagyunk a következő nemzedéknek?

Becsületet, együttműködést, kölcsönös tiszteletet és bizalmat szeretnék továbbadni. Nem közömbösséget és megvetést. Olyan közösséget, amely megőrzi a nyelvét és értékeit, miközben nyitott arra, hogy másokkal együtt dolgozzon.

Ezért éri meg eljönni, felszólalni és vállalni az előkészítés nehezét. Európa keleti felén is van tudás, alkotóerő és kezdeményezés. A hangunknak a szabályok megalkotásakor kell hallatszania, nem csak akkor, amikor már megjelentek a kiírások.

A mai találkozó üzenete számomra ez: hallgassuk meg egymást, de utána dolgozzunk is együtt. Brüsszelben képviselni kell a közösségünket. Otthon pedig fel kell készíteni a lehetőségekre.