Nem minimálbéres jövőt akarunk örökül hagyni. Ezért kell most beleszólnunk Európa döntéseibe

Nem az a kérdés, hogy lesznek-e új európai programok, hanem az, hogy Hargita megye felkészülten, saját elképzelésekkel és működő partnerségekkel vesz-e részt bennük. Ezt a szemléletet képviselte Borboly Csaba az Európai Régiók Bizottságának mai, az Európa Kulturális Fővárosa program megújításáról tartott konzultációján. Árnyékjelentéstevőként és a program szakértői paneljének tagjaként azt szorgalmazta, hogy a kulturális fejlesztések ne álljanak meg a nagyvárosok határainál, és ne érjenek véget az ünnepi év utolsó rendezvényével.

A felszólalás egyik üzenetét Pierluigi Biondi, a vélemény jelentéstevője, L’Aquila polgármestere a zárszavában név szerint is kiemelte: csökkenteni kell a bürokráciát, de nem az ambíciókat. Ez fontos szakmai visszajelzés. Nem jelenti még módosítás elfogadását vagy támogatás elnyerését, de azt mutatja, hogy a kisebb települések szempontjai érdemben megjelentek a vitában.

Mi köze ennek egy Hargita megyei fiatalhoz?

Első hallásra az Európa Kulturális Fővárosa cím távoli, nagyvárosi ügynek tűnhet. Valójában arról is szól, hogyan lesz a helyi tudásból megélhetés, a hagyományból új alkotás, a kapcsolatokból együttműködés, egy kulturális programból pedig több évre szóló lehetőség.

Egy fiatal számára ez jelenthet nemzetközi alkotóműhelyt, szakmai tapasztalatot, kulturális vállalkozási lehetőséget vagy olyan kapcsolatot, amelyért nem kell végleg elhagynia a szülőföldjét. Egy helyi közösség számára jelenthet közösen használt műhelyt, életre keltett közösségi teret, szakmai képzést vagy egymáshoz kapcsolódó települési programokat. Ezek nem a mai ülésen elnyert támogatások, hanem olyan fejlesztési irányok, amelyekre tudatosan fel kell készülni.

„Nem azért kell megszólalnunk az európai egyeztetéseken, hogy elmondhassuk: ott voltunk. Azért kell ott lennünk, hogy a szabályok megalkotásakor Hargita megye valóságát is értsék. Egy hegyvidéki falu, egy kisvárosi kulturális intézmény vagy egy induló fiatal vállalkozó nem ugyanazokkal az eszközökkel dolgozik, mint egy nagy európai központ.”

A falu ne díszlet legyen, hanem partner

Borboly Csaba első javaslata a városok és a környező vidéki közösségek valódi együttműködéséről szólt. Ha egy pályázat egy egész térséget von be, akkor a környező települések ne csupán rendezvényhelyszínt biztosítsanak. Legyen beleszólásuk a tervezésbe, világos feladatuk és a feladatokhoz rendelt erőforrásuk.

Hargita megyében ez azt jelentené, hogy egy városi kulturális központ, több község, iskolák, művelődési intézmények, civil szervezetek és helyi vállalkozók közös programot alakítanak ki. A kézműves tudás, a kortárs művészet, a helyi gasztronómia és a digitális tartalomkészítés nem különálló kis szigetek maradnának. Együtt építhetnének olyan kínálatot, amelyben a helyi alkotó is munkához jut, a fiatal is tanul, a látogató pedig nem csak egyetlen városközpontig jut el.

A cél nem annak állítása, hogy Hargita megye önmagában kulturális fővárosi címet kap. A cél a települési és nemzetközi partnerségek építése, az adott programok jogosultsági és pályázati feltételei szerint. Ez a megközelítés Székelyföld és más Kárpát-medencei térségek számára is használható.

A fiatal ne csak néző legyen

A második hangsúly a fiatalok és a kisebbségi közösségek részvételén volt. Ne csak meghívjuk őket egy kész rendezvényre, hanem kapjanak szerepet a program kitalálásában és megvalósításában is.

A helyi nyelv, a hagyomány és az identitás nem akadálya az európai együttműködésnek. Éppen ezek adhatnak értelmet neki. Más térségek fiataljaival közösen feldolgozni egy örökséget, új technológiával bemutatni egy történetet vagy közösen létrehozni egy produkciót: így válik a helyi érték európai kapcsolattá.

„Az utánunk jövőknek nem pusztán épületeket és számlákat hagyunk. Azt is örökül adjuk, hogyan bánunk egymással. Becsületet, együttműködést, kölcsönös megbecsülést és bizalmat építünk, vagy közönyt és megvetést hagyunk magunk után? Ez is fejlesztéspolitikai kérdés.”

Kevesebb papír, több tartalom

A harmadik javaslat az egyszerűsítésről szólt. Egy kisebb önkormányzat vagy kulturális szervezet ne azért maradjon ki, mert nincs nagy pályázatíró apparátusa. Világos útmutatókra, arányos dokumentációra és gyakorlati segítségre van szükség. A kulturális minőséget kell értékelni, nem a tanácsadói költségvetés méretét.

Ez nem ellenőrzés nélküli pénzosztást jelent. A közpénzekkel el kell számolni, a szabályokat be kell tartani. A fölösleges adminisztráció azonban nem azonos a felelős gazdálkodással. Ha minden energiánkat a papírok kitöltése köti le, kevesebb marad az érdemi munkára.

A hozzászólás ezért volt fontos: a kisebb közösségek ne utólag próbáljanak alkalmazkodni egy rájuk nem szabott rendszerhez. A készülő szabályoknak eleve számolniuk kell az ő kapacitásukkal is.

Nem egyetlen felszólalásról van szó

A mai munka folytatása annak az iránynak, amelyet Borboly Csaba a vidéki kulturális politikákról készített korábbi véleményében és az AgoraEU programról folytatott egyeztetéseken is képviselt. A közös alap a helyi és regionális önkormányzatok szerepe, a kisebbségi kultúrák értéke, a fiatalok lehetőségei és a kisebb szereplők hozzáférése.

Az AgoraEU ügyében korábban többek között rövid első szakaszból induló pályázást, helyi közvetítőkön keresztüli kisebb támogatásokat, arányos önrészt és a testvértelepülési, testvérmegyei együttműködések megerősítését javasolta. Ezek nem a mai konzultáción elfogadott módosítások. Azt mutatják, milyen konkrét változtatásokkal lehet a nagy európai célokat a kisebb közösségek számára is használhatóvá tenni.

Az előzetes szakmai és politikai egyeztetések szerepe éppen az, hogy más országok képviselői is megértsék: nem kivételezést kérünk. Olyan feltételeket kérünk, amelyek között a kisebb, vidéki és kelet-európai közösségek is érdemi partnerként tudnak részt venni.

A következő költségvetéshez most kell saját terv

Az Európa Kulturális Fővárosa program megújítása és a következő uniós költségvetés két külön folyamat, de a helyi felkészülés szempontjából összefüggnek. A kulturális program javasolt új időszaka 2034 és 2047 közé nyúlik. Az uniós költségvetési javaslat 2028 és 2034 közötti időszakról szól, nemzeti és regionális partnerségi tervekkel. A végleges szabályok és keretek még tárgyalás alatt állnak.

Nem helyes tehát minden programra automatikusan további két év felhasználási időt ígérni. Az viszont biztos politikai felelősség, hogy a most készülő döntések hosszú időre meghatározhatják a ma felnőtté váló fiatalok lehetőségeit.

„Európa keleti felén nem maradhatunk csendes szemlélők. A közös Európa nem attól közös, hogy ugyanazokat a mondatokat ismételjük, hanem attól, hogy a mi közösségeink tapasztalata is alakítja a döntéseket.”

A helyi adottságokra építő megközelítés azt jelenti: a fejlesztés a valós helyi problémából és a megoldásra képes szereplőkből induljon ki. Nem jelent automatikus pénzt vagy szabadon elkölthető keretet. Romániában is azon kell dolgozni, hogy az országos tervezéshez a megyék és települések felkészült, végrehajtható javaslatokkal kapcsolódjanak.

Hargita Megye Tanácsának most kell összefognia a partnereket

Borboly Csaba ezért azt kéri Hargita Megye Tanácsától, hogy a megyei intézményekkel, településekkel, oktatási szereplőkkel, kulturális szervezetekkel, vállalkozókkal és kutatási partnerekkel közösen aktualizálja az ágazati jövőképeket, és készítsen hozzájuk cselekvési és partnerségi terveket.

Ezekben szerepeljen, milyen problémát akarunk megoldani, kik dolgoznak együtt, ki vezeti a munkát, milyen saját tudást és erőforrást teszünk hozzá, honnan remélünk finanszírozást, és hogyan mérjük az eredményt. A kulturális és kreatív területen ilyen irány lehet a fiatal alkotók képzése, a közösségi terek hálózata, az örökség digitális bemutatása vagy több települést összekapcsoló kulturális együttműködés. A kutatási és innovációs kapcsolódásokat külön, az odaillő programok feltételei alapján kell előkészíteni.

„Anyagokat és javaslatokat készítettem elő, együttműködéseket kezdeményeztem, tájékoztató alkalmakon dolgoztam. A következő lépéshez intézményi döntés, kijelölt felelős és közös munkaterv kell. Nem újabb általános ígéretet kérek, hanem felkészülést.”

Ha most épül az új rendszer, most kell benne ajtókat és ablakokat nyitnunk. Utólag sokkal nehezebb elérni, hogy a helyi kezdeményezések számára is legyen bejárat.

„Nem akarom, hogy Hargita megye jövőjét az alacsony bérekhez való alkalmazkodás határozza meg. Tudásból, értékből és együttműködésből kell jobb megélhetést építenünk. Brüsszelben ezért kell hallatnunk a hangunkat. Itthon pedig ezért kell végre közös tervvé és elvégzett munkává alakítanunk a lehetőségeket.”