A fogyatékossággal élők helyzete nemcsak romániai, hanem európai ügy

Az elmúlt időszakban minden szinten napirendre került a fogyatékossággal élő személyek helyzete a romániai közbeszédben. Fontos azonban világosan kimondani: ezekről a kérdésekről nem kizárólag Romániában döntenek. A döntések jelentős része Brüsszelben születik meg, és rajtunk is múlik, hogy ezek a döntések képesek-e valódi védelmet nyújtani, vagy tovább növelik a kiszolgáltatottságot.

Az Európai Unióban mintegy kilencvenmillió ember él fogyatékossággal. Bár az elmúlt években történtek előrelépések, az érintettek mindennapjait továbbra is számos akadály nehezíti az oktatásban, a munkaerőpiacon, az egészségügyi és szociális ellátásban, a közlekedésben vagy éppen az önálló életvitel terén. Ezek a kihívások Kelet-Közép-Európában, így Romániában is különösen élesen jelennek meg.

Ma Romániában gyakran tapasztaljuk a túlzott bürokráciát, a szolidaritás hiányát, valamint azt, hogy az állam képtelen különbséget tenni a visszaélések és a valódi rászorultság között. Ennek következménye, hogy sokszor nemcsak a hamiskodók maradnak a rendszerben, hanem azok is magukra maradnak, akiknek valóban segítségre lenne szükségük. Ebben a helyzetben nem engedhetjük meg magunknak, hogy kizárólag a bukaresti döntéseknek legyünk kiszolgáltatva.
Éppen ezért van szükség egy erősebb európai uniós védőhálóra, amely képes ellensúlyozni a romániai felelőtlen döntéseket és kilengéseket. Az Európai Unió nem ellenfél, hanem lehetőség. Az uniós döntések akkor válnak számunkra kedvezőtlenné, amikor nem élünk a beleszólás lehetőségével: amikor nem mondjuk el időben a véleményünket, amikor nem képviseljük a Románia-specifikus problémákat és megoldásokat Brüsszelben.

Az Európai Bizottság 2021-ben fogadta el az Európai Unió fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló, 2030-ig szóló stratégiát. A stratégia félidejéhez érve egyértelművé vált, hogy az eddigi intézkedések ellenére további, célzott lépésekre van szükség. A Bizottság ezért 2026-ban új közleményt készít elő, amelynek célja a stratégia megerősítése, különös tekintettel a hozzáférhetőségre, az önálló életvitelre, az inkluzív oktatásra és foglalkoztatásra, valamint a diszkrimináció minden formájának visszaszorítására.

SEDEC második alelnökként és Hargita Megye Tanácsának alelnökeként meggyőződésem, hogy egy ilyen uniós stratégia csak akkor lehet valóban hatékony, ha nem kizárólag brüsszeli dokumentumokra épül, hanem figyelembe veszi a helyi közösségek tapasztalatait is. A fogyatékossággal élő személyekkel foglalkozó civil szervezetek, szakemberek és érintettek nap mint nap szembesülnek azokkal a problémákkal, amelyeket uniós szinten gyakran csak elméleti szinten látunk.
Ezért konzultációt indítottam a Hargita megyei és helyi, fogyatékossággal élő személyekkel foglalkozó szervezetek és érintettek felé. Célom az, hogy a helyi tapasztalatok ne maradjanak meg a fiókban, hanem ténylegesen beépüljenek az uniós döntések előkészítésébe, és segítsenek abban, hogy a romániai felelőtlen döntések fennakadjanak azon a bizonyos „brüsszeli hálón”.

Romániában a fogyatékossággal élő személyeket sokszor méltatlan bánásmód és kirekesztés érte. Ezt nem tekinthetjük elfogadhatónak. Hargita megyében és Brüsszelben is azon dolgozom, hogy a következő uniós fogyatékosságügyi stratégia erősebben védje az érintettek jogait és méltóságát, és valódi változást hozzon a mindennapi életben.

Hiszem, hogy csak akkor lehet egy igazságosabb Európát építeni, ha a fogyatékossággal élő személyek nem elszenvedői, hanem alakítói a közösségi életnek – helyi tapasztalatokra építve, európai szinten érvényesítve.