A jövőnket nem bízhatjuk másokra: most kell lépni annak is, aki még nem tette meg!
Brüsszelben a szabályokért dolgozom. Hargita megyében közös tervekre, intézményi döntésekre és működő partnerségekre van szükség.
Nem azért kell jelen lennünk az európai tárgyalásokon, hogy elmondhassuk: ott voltunk. Azért kell ott lennünk, hogy egy hegyvidéki falu, egy kisvárosi intézmény vagy egy induló alkotó valósága is alakítsa a döntéseket. Ezt képviseltem november 10-én az Európai Régiók Bizottságának a következő uniós költségvetéssel foglalkozó politikai irányítócsoportjában, az AgoraEU program jelentéstevőjeként.
A következő, 2028 és 2034 közötti uniós költségvetés nem távoli számokról szól. Arról is döntünk, hogy a ma felnőtté váló fiatalok számára milyen tanulási, munkavállalási és közösségi lehetőségek nyílnak. A fejlesztések hatása a költségvetési időszakon túl is velünk marad. Az egyes programok lezárási szabályai még tárgyalás alatt állnak, ezért nem lehet mindegyikhez automatikusan további két évet hozzáadni. A nemzedéki felelősség azonban nem kérdéses.
Nem kivételezést kérünk, hanem használható szabályokat
A mai ülés az elfogadott vélemények további képviseletéről és a készülő költségvetés összefüggő kérdéseiről szólt. Az AgoraEU ügyében három feladatot emeltem ki: megfelelő finanszírozást, egyszerűbb hozzáférést és a helyi, regionális önkormányzatok érdemi szerepét.
Ennek már van szakmai alapja. Az Európai Régiók Bizottsága május 6-án egyhangúlag fogadta el az általam előkészített AgoraEU-véleményt. Nem egyetlen ember sikere volt. A szakmai konzultációk, a politikai csoportokkal folytatott egyeztetések és a kompromisszumok tették lehetővé, hogy a kisebb közösségek szempontjai közös európai állásponttá váljanak.
A bizottsági főigazgatóságokkal, a parlamenti szereplőkkel és a tanácsi elnökséggel folytatott előzetes munka ezért fontos. Nem elég kimondani, hogy a falvaknak is jusson lehetőség. Meg kell mutatni, a szabály melyik mondatán kell változtatni, milyen akadályt oldunk fel, és hogyan marad ellenőrizhető a közpénz.
A mai felkészülési anyag alapján a Tanács részleges álláspontjában több általunk képviselt irány is megjelenik. A parlamenti tervezetben szintén vannak az egyszerűbb pályázást, a vidéki kulturális szereplőket és a pályázói segítséget erősítő javaslatok. Ez előrelépés, de még nem végleges jogszabály. A területi nyomon követés és az önkormányzatok formális szerepének biztosítása továbbra is feladat.
Mit változtatnának a javaslataim a gyakorlatban?
A korábbi költségvetési munkában a földrajzi egyensúlyt, az önkormányzatok bevonását és a kulturális célokhoz méltó finanszírozást szorgalmaztam. Az AgoraEU-véleményben ugyanezt konkrét megoldásokra fordítottuk le.
A kétlépcsős pályázás azt jelentené, hogy egy kis egyesület először röviden bemutatja az ötletét. Csak akkor dolgozza ki a teljes pályázatot, ha annak van esélye. A közvetítő szervezeteken keresztüli kisebb támogatások pedig azoknak is bejáratot nyithatnának, akiknek nincs saját pályázatíró apparátusuk.
A kisebb kezdeményezéseknél legfeljebb 10 százalékos önrészt javasoltunk, amelyet helyi vagy regionális társfinanszírozás is fedezhetne. Ez nem ma igényelhető jogosultság, hanem az elfogadott véleményben képviselt tárgyalási cél. Egy falusi szervezet számára azonban pontosan ilyen részleten múlhat, hogy egyáltalán elindulhat-e.
Helyi és regionális kapcsolattartó pontokat, gyakorlati segítséget és világos tájékoztatást kérünk. Területi adatokat is: ne csak azt lássuk, mennyi pénzt költöttek el, hanem azt is, eljutott-e a kisebb városokba és a falvakba. A meghirdetett lehetőség és a tényleges hozzáférés nem ugyanaz.
Az élő örökség, a hagyományos mesterségek, a nemzeti és nyelvi kisebbségek, a helyi média és a testvértelepülési együttműködések megerősítése ugyanezt szolgálja. Hargita megyében ebből örökségátadó műhely, fiatal alkotók nemzetközi együttműködése vagy helyi szerkesztőségek és iskolák közös médiatudatossági programja készülhetne. Nem elnyert támogatásokról beszélek, hanem előkészíthető irányokról, a végleges feltételek szerint.
A kultúra pénzét sem a felzárkózástól kell elvenni
A mai felszólalásban az AgoraEU finanszírozásának védelmét is kértem. Az üléshez készült háttéranyag az ír elnökségi tárgyalási javaslatban a program keretének 30 százalékos csökkentését jelzi. Ez nem elfogadott tanácsi döntés. Éppen ezért kell most érvelni ellene.
Nem lehet egyszerre nagyobb közösségi részvételt és erősebb kultúrát várni, majd elvonni az ehhez szükséges eszközöket. De a kultúrát sem úgy kell megvédeni, hogy közben a felzárkózás pénzét csökkentjük. Erősebb közös költségvetésre és kiszámítható programokra van szükség.
Az AgoraEU nem általános útépítési, lakhatási vagy mezőgazdasági alap. Ezekhez más eszközök és külön feltételek tartoznak. A feladat az, hogy a megfelelő programokat egymáshoz kapcsoljuk. Egy képzési együttműködés, egy helyi szolgáltatás és egy beruházás erősítheti egymást, de ugyanazt a költséget nem lehet kétszer elszámolni.
Hargita Megye Tanácsának most kell összefognia a partnereket
A készülő nemzeti és regionális partnerségi tervek több fejlesztési területet kapcsolnának össze. Ez lehetőség, de a központosítás veszélyét is hordozza. Attól, hogy egy terv nevében szerepel a régió, még nem biztosított a megye és a települések valódi beleszólása. Ezt a tervezésben és a végrehajtásban is érvényesíteni kell.
A helyi adottságokra építő döntéshozatal egyszerűen azt jelenti: a megoldás a helyi problémából induljon. A fiatal munkavállalásához lehet, hogy képzés, közlekedés és megfizethető lakhatás együtt kell. A gazda boldogulásához feldolgozás, értékesítés, tudás és együttműködés kapcsolódhat. Ezeket nem külön kívánságlistákra, hanem összehangolt tervekre kell felírni.
Ezért kérem Hargita Megye Tanácsát: a településekkel, intézményekkel, vállalkozókkal, gazdákkal, oktatási és kutatási szereplőkkel, kulturális és civil szervezetekkel közösen aktualizálja az ágazati jövőképeket. Készüljenek hozzájuk cselekvési és partnerségi tervek.
Minden terv mondja meg: mi a megoldandó probléma, ki vezeti a munkát, kik a partnerek, milyen eredményt várunk, mi az ütemezés, és miből működik majd a létrehozott szolgáltatás. Különítsük el a megye saját döntéseit, az országos tervezésben érvényesítendő igényeket és a nemzetközi pályázatokra előkészíthető együttműködéseket.
A következő lépéshez kijelölt felelős, intézményi munkaterv és rendszeres nyilvános beszámoló kell. Az előkészítés, az önrész és a szakmai segítség lehetséges fedezetét is fel kell mérni. Egy terv attól lesz komoly, hogy a feladat mellé felelőst és erőforrást rendelünk.
Az anyagokat és javaslatokat előkészítettem, előterjesztésekkel dolgoztam, tájékoztató eseményeket szerveztem. Ezeket nem újabb általános ígérettel kell folytatni, hanem intézményi válasszal. Arra várok választ: melyik javaslatból mikor, kinek a vezetésével lesz közös munka?
Milyen hozományt hagyunk az utánunk jövőknek?
Székelyföld és más Kárpát-medencei térségek számára is használható ez a megközelítés. A közös nyelv, a kulturális kapcsolatok és a hasonló kihívások alapot adhatnak együttműködésekhez. Az egyes országok és szervezetek részvételi feltételeit azonban minden programnál külön kell ellenőrizni. Az együttműködés esély, nem automatikus jogosultság.
Nem két Európára van szükségünk, hanem olyan közös Európára, amelynek a kisebb közösségek is alakítói. Ehhez nekünk, Európa keleti felén, hallatnunk kell a hangunkat. Nem mások ellen, hanem a közös döntések minőségéért.
Az ülés végén Tüttő Katával, az Európai Régiók Bizottságának elnökével is beszélgettem. A hosszabb beszélgetés a Facebook-oldalamon megtalálható. Kérem, tekintsék meg.
A teljes beszélgetés:
https://www.facebook.com/borbolycsaba/videos/1435853338721179
Az utánunk jövőknek nemcsak épületeket és költségvetéseket hagyunk. Becsületet, együttműködést, megbecsülést és bizalmat is örökíthetünk. Vagy azt az üzenetet, hogy nem érdemes közösen próbálkozni.
Én az előbbit választom. Nem akarom, hogy Hargita megye jövőjét a minimálbérhez való alkalmazkodás határozza meg. Az európai munkának itthon használható tervekké és jobb lehetőségekké kell válnia. Kérem a helyi szereplőket: hozzák el a közösen kidolgozható javaslataikat. A megyei tanácstól pedig azt kérem: szervezze meg hozzájuk a munkát.
