Bent az AgoraEU-ért, kint a gazdákért – ugyanazért a jövőért dolgoztunk ma Brüsszelben

Ma sokan kérdezték: miért kellett Brüsszelben lennem, amikor otthon, Hargita megyében év végi polgármesteri kiértékelés zajlik – ahol én is szerettem volna ott lenni.
A válasz egyszerű, még ha nem is kényelmes: a 2028–2034-es uniós pénzügyi időszak most formálódik, és aki ilyenkor nincs ott a döntések előszobájában, az később csak nézi, hogy “milyen lett a menü” – de már nem ő írja az étlapot. A mai nap ezért szólt arról, hogy Hargita megyének, Székelyföldnek és a Kárpát-medence magyar közösségeinek legyen valódi esélye: forrásokra, láthatóságra, kulturális és civil erőre, és arra a tiszteletre, ami jár.
És igen: miközben sokan ma “koccintanak”, én ma nem koccintottam – részben mert egyszerűen nem fért bele, részben meg azért, mert egy csíki–udvarhelyi–gyergyói vírus-csomagot nem szeretnék ajándékba hazavinni senkinek. (Aki ismer, tudja: ha már ajándék, legyen inkább plusz forrás, nem plusz köhögés.)

Miért nem lehettem ma otthon a polgármesterekkel?
A polgármesteri évértékelés fontos. Személyesen is fontos nekem – mert ott derül ki, mi működött, mi nem, és mire kell ráfordulni 2026-ban. Szerettem volna ott lenni.
De a mai brüsszeli egyeztetés nem tegnap esett be: ez a találkozó már korábban rögzített időpont volt. És van egy mondat, amit nem lehet elégszer kimondani: a jelentéstevői hitelességet ezekben a körökben csak egyszer lehet elveszíteni. Ha nem vagy ott, amikor számít, a következő ajtó már csak résnyire nyílik.
Ráadásul amit ma Brüsszelben tárgyalunk, az nem “távoli brüsszeli ügy”: olyan döntések sora, amelyekkel 5–6 év múlva otthon találkozunk – a pályázati feltételekben, az elérhető támogatásokban, az adminisztrációban, és abban, hogy kinek van esélye, és kinek nincs.

AgoraEU: miért fontos, hogy “bent” legyek egy EU-intézményben?
Ma a stakeholder konzultáción az AgoraEU-ról beszéltünk – arról a keretről, amely a következő időszakban kultúrára, médiára, értékekre, állampolgárságra, ifjúságra és civil bátorságra adhat nagyobb, összehangoltabb támogatási lehetőségeket.
Az én üzenetem ma is ugyanaz volt:
• Egyszerűsítés igen – központosítás nem.
• Szubszidiaritás igen – “egy méret mindenkire” nem.
• A helyi és regionális szereplők ne csak “kedvezményezettek” legyenek, hanem valódi partnerek, mert a kultúra és a demokrácia helyben él: városokban, falvakban, közösségekben.
Azért kellett itt lennem, mert a forrásokat el kell tudni hozni Hargita megyébe, Székelyföldre, és szélesebben a Kárpát-medence magyar programjaira is:
kultúrára, örökségvédelemre, médiára, civil szervezeteink értékes tevékenységeire.
Ma kiemelt szereplőkkel is egyeztettem, köztük:
• Ms Sneška Quaedvlieg-Mihailovic – Secretary General of Europa Nostra (személyesen jelen volt)
Ezek a találkozók nem “protokoll-fotók”. Ezek hídépítések: szövetségesek, érvek, partnerségek. Mert ha 2028–2034-ben azt akarjuk, hogy a periférikus térségeknek is legyen esélye, akkor most kell beállítani a szabályokat úgy, hogy ne csak a “nagyok” nyerjenek újra és újra.
RMDSZ: kevesen vagyunk, de csapatban dolgozunk – itthon és Brüsszelben is
És itt jön egy fontos, gyakran láthatatlan dimenzió: ez nem egyszemélyes munka.
Az RMDSZ-ben kevesen vagyunk, mégis csapatként dolgozunk: helyben, a parlamentben, a kormányban, és itt Brüsszelben is. Sokszor romániai politikában a legnagyobb hátrány a kapkodás és az ad hoc döntés. Mi ezzel szemben összehangolunk, szövetségeseket keresünk, és következetesen képviselünk egy irányt.
Nem azért, mert könnyű. Hanem mert ha kevesen vagyunk, akkor okosabban kell többséget építeni: érvekkel, partnerségekkel, és azzal, hogy minden szinten ugyanazt mondjuk.
Ez Romániának is fontos: mert ha nincs stratégia, akkor “ami éppen van” jut – és abból kell főzni. Én ma azért voltam itt, hogy ne csak sodródjunk, hanem alakítsuk is azt, ami jön.

Tüntetés Brüsszelben: kint a gazdákért, bent a jövőért
Ma Brüsszelben tüntetés is volt, és igen: ott voltak csíki, Hargita megyei gazdák képviselői is. Támogattam őket.
Miért? Mert amit ők kint képviselnek, az nem “ágazati nyűg”, hanem életforma, megmaradás, és a táj jövője. Ők azért állnak ki, hogy a megtermelt értéket ne nyomja agyon a túlbürokratizált szabályrendszer, miközben a piacra olcsó, sokszor tisztességtelen versenyfeltételekkel érkező import is nyomást tesz rájuk.
És itt jön a mai nap igazi üzenete:
a “kultúra–média–civil kurázsi” és a mezőgazdaság között több a közös, mint elsőre gondolnánk.
A vidéki gazdák nem csak élelmiszert termelnek. Ők:
• átadják apáról fiúra, lányra az értékeket és szokásokat,
• őrzik a gasztronómiát, a táj szépségét, a közösségi mintákat,
• és a hagyományos gazdálkodással fenntartanak egy élhető, sokszínű tájat.
Ezt nem szabad felszámolni.
Ezért fér össze egy napon, hogy én bent dolgozom a 2028–2034-es keretekért, ők meg kint dolgoznak azért, hogy 2028-tól jobb legyen a vidéken élőknek is. Attól, hogy ma egy uniós intézmény épületében voltam, nem a barikád másik oldalát választottam. Ugyanazt választottam, mint a gazdáink: jövőt, megmaradást, tisztességes szabályokat.
Egy csapat vagyunk.
Van, aki kint áll az utcán. Van, aki bent vitatkozik a szabályokról.
A cél közös: hogy 2028-tól ne rosszabb, hanem jobb legyen a gyerekeinknek

Mit viszek haza ebből a napból?
A következő Európai Unió szuperszonikus sebességgel alakul, és aki nem készül fel, annak “majd lesz valami” jut. Nekünk nem ad hoc kell reagálni, hanem irányt kell tartani: érték, örökség, kultúra, közösség, vidék, fiatalok, civil erő.
Én ma ezért dolgoztam – akkor is, ha kicsit “nem voltam toppon”. Megállni nem lehet, mert a tét nem kicsi: tisztelet, források, esély.
Köszönöm a megértést azoknak is, akik ma otthon – Hargita megyében – hiányoltak. A mai nap nem távollét volt, hanem befektetés: hogy amit ma Brüsszelben el lehet indítani, az holnap otthon is látszódjon.

Brüsszel, 2025. 12. 18.