Tisztelt Kollégák!
Tegnap jelent meg az a cikkem, amely a helyi autonómia hazai érvényesülését taglalja. Kérem, olvassák el, ha időm meg a körülmények engedik, hamarosan publikálom román nyelven is. Megfogalmazok benne néhány javaslatot, amely esetleg felhasználható lenne az elkövetkező hónapok jogalkotási folyamatában, ha jónak látják, kérem, vegyék figyelembe azokat.
A múlt hét elején akartam publikálni a cikket, de az ismert okokból, 24 órára néhány kollégámmal egyetemben megfosztottak a mozgásszabadságomtól. Most is korlátos ez mozgásszabadságom, de mivel a kongresszus idejött Csíkszeredába, így nem panaszkodhatok. Ide jöttek, tehát együtt vagyunk!
Ami a nagyváradi kongresszus óta eltelt időszakot illeti, el tudom mondani, hogy nem volt könnyű időszak, de eredményes volt. Azt gondolom, hogy kollégáimmal együtt tisztességgel helytálltunk, és a 2008-hoz képest 50 százalékkal nagyobb szavazatszám, amit az RMDSZ kapott Hargita megyében 2012-ben, azt mutatja, az emberek úgy értékelték, hogy velük, a problémáikkal foglalkozunk. És az, hogy megyénk több ezer román nemzetiségű szavazója is bizalmával tüntetett ki 2012-ben, arra csak azt tudom mondani, hogy a székelyföldi RMDSZ esetében ez komoly elismerésnek számít.
Néhány hete írtam a blogomon egy bejegyzést, „Ötszázezer magyar szavazat kell” címmel, az ott leírt gondolatataimat nem akarom megismételni, már ami a jelenlegi helyzetből való továbblépés módozatait illeti. Azokat most is fenntartom. Magyar összefogás kell! És ami legalább ilyen fontos, sőt szerintem fontosabb, mert nemcsak mennyiségi, hanem minőségi változást is jelentene, az egy minimum egynegyedes/egyharmados női kvóta bevezetése a városi, megyei tanácsi listákon, illetve a parlamenti választókerületekben, természetesen a bejutásra esélyes helyeknél.
A mostani alapszabály-módosítás, ami a női szervezet/platform létrehozását illeti, kiváló kiindulási alap, és nem kétséges számomra, hogy e szervezeti változásnak logikus folyománya kell hogy legyen a női kvóta bevezetése, amiről a soron következő, a 2016-os választási év előtt tartott kongresszus dönthet.
Néhány gondolat erejéig beszélnék még arról, melyek azok a célkitűzések, amelyeket követni fogok, ha megszűnik az a mozgás- és hivatalkorlátozás, amiben most részem van. A megyénken belüli RMDSZ-szervezetek, a helyi és megyei választottak révén, kell biztosítsák továbbra is a politikai támogatást mindazon programokhoz, amelyek a vidéki infrastruktúra fejlesztését, a gazdák önszerveződésének támogatását szolgálják. Elérkezett az idő arra, hogy egyszer és mindenkorra felszámoljuk a földügyek terén tapasztalható áldatlan állapotokat. Vidékfejlesztési támogatások lehívása terén elsők vagyunk az országban, csak tavaly több mint 60 millió euró jött be az embereknek ezen az úton. Ez biztos jövedelem, és azon kell lennünk, hogy e jövedelem még növekedjék, gyarapodjon, hogy az emberek lássák, megéri falun maradni, gazdálkodni, és itthon a szülőföldön is meg lehet keresni azt a jövedelmet, ami a tisztes megélhetéshez kell, nem kell külföldre csángálni.
Szeretném, ha tudnánk továbbra is biztosítani a politikai támogatást a román–magyar párbeszéd programunkhoz, amelynek a beindítása körüli beszélgetések, közös gondolkodás nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy az elmúlt időszak konfliktusos periódusait, különösen a fővárosi televíziókból szisztematikusan indított hergeléseket, teljes közönnyel és visszautasítással szemlélje Hargita megye román és magyar etnikumú közössége.
Tisztelt Kollégák!
Tapasztalataim azt mutatják, hogy érdemi előrelépés egy-egy megye, térség felzárkóztatásában, fejlesztésében csak kitartó munkával, a mindennapi harcok kemény megvívásával lehetséges. A küzdelemtől egy közéleti vezető nem ijedhet meg, testileg-lelkileg késznek kell lennie erre, késznek s minden pillanatban felkészültnek. Az itt ülők mindannyian tudják, hogy érett, jó politikai vezetővé csak úgy válhat az ember, ha a támogatásból erőt merít, a támadásokból, a konfliktusokból pedig tanul és építkezik.
Pál apostol élete utolsó szakaszában, földi megpróbáltatásai közepette, a Szentírás egyik legnagyobb hatású, mindenkor érvényes üzenetét fogalmazta meg *Timóteusnak írott második levelében. Ez a levél hozzánk, közösségünk evilági vezetőihez is szól, s arra int minket, hogy a jó harcot igenis megharcoljuk, a pályát igenis végigfussuk, a hitet igenis megtartsuk.
Kedves Kollégák!
Több harc áll még előttünk, mint mögöttünk. De ígérem, a harcot megharcoljuk, a hitet pedig megtartjuk.
Tisztelettel és barátsággal, köszönöm a megtisztelő figyelmet,
Borboly Csaba
* http://mek.oszk.hu/00100/00176/html/2tim.htm
