Ne csak alapanyagot adjunk Európának – legyen piacunk, tudásunk és jövőnk itthon

Három európai ügy, egy közös helyi érdek

Ma az Európai Régiók Bizottságának brüsszeli plenáris ülésén két, egymáshoz szorosan kapcsolódó szakpolitikai ügy került előtérbe: az európai biogazdasági stratégia, valamint a mezőgazdasági termékek közös piacszervezése és az uniós iskolaprogram. Az utóbbi témában felszólaltam, a biogazdasági vélemény előkészítésében pedig előzetes munkával és konkrét módosító javaslattal vettem részt. A kettő közös tétje a Hargita megyéhez hasonló vidéki és hegyvidéki térségek jövője.

A nagy európai fogalmak mögött egészen hétköznapi kérdések vannak. Kap-e tisztességes árat a gazda? Eljut-e az egészséges, lehetőség szerint helyi termék az iskolába? Lesz-e a mezőgazdaság, az erdőgazdálkodás és az élelmiszer-feldolgozás erőforrásaiból helyi munka, kutatás és több hozzáadott érték? Tudnak-e a fiatalok itthon boldogulni? Azért kell idejében jelen lenni Brüsszelben, hogy a válaszokat ne kizárólag nélkülünk írják meg.

A biogazdaság nem alapanyag-eladás, hanem helyben létrehozott érték

A biogazdaság nem pusztán biotermékeket vagy biomassza-égetést jelent. A megújuló biológiai erőforrások, az ezekből keletkező melléktermékek, a tudás és az innováció felelős összekapcsolásáról szól. Számunkra megvizsgálható irány például a gyapjú jobb feldolgozása, a faipari és élelmiszeripari melléktermékek hasznosítása, természetes alapanyagú építési megoldások vagy a kutatókkal közösen fejlesztett termékek.

Ezek nem bejelentett beruházások és nem megítélt uniós támogatások. Előbb fel kell mérni a rendelkezésre álló erőforrást, a piacot, a technológiát, a környezeti feltételeket és a működtető partnereket. Egy ötletből csak így lesz valódi projekt. Nem az a cél, hogy többet vegyünk ki a természetből, hanem hogy a felelősen használt erőforrásból több érték maradjon helyben.

Konkrét módosító: a megyei önkormányzatot is ültessék a tervezőasztalhoz

A biogazdasági véleménytervezet 18. pontjához kapcsolódó AM 9 módosítóm azt kéri, hogy a megyei önkormányzatokat és a velük egyenértékű köztes területi hatóságokat kifejezetten ismerjék el a megvalósítás partnereiként. Emellett külön konzultációs mechanizmusokra van szükség, hogy a megyei szint gyakorlati tapasztalatai már a jövő európai koordinációs és beruházási eszközeinek kidolgozásába bekerüljenek.

A megyei önkormányzat nem helyettesíti a gazdát, a vállalkozót, a kutatót vagy a települést. De össze tudja kapcsolni őket. Ezért fontos az előzetes szövegezés és politikai egyeztetés: egy helyi problémát más térségek számára is érthető európai javaslattá kell alakítani. A benyújtott AM 9 önmagában nem azonos egy elfogadott módosítóval, és nem jelent automatikus finanszírozást.

A gazdáknak nemcsak termelni, értékesíteni is tudniuk kell

A közös agrárpiac szabályai akkor segítik a vidéket, ha a kis és családi gazdaságok nem magukra hagyva tárgyalnak a felvásárlókkal. A termelői szervezetek, a közös feldolgozás, a hűtés, a tárolás, a csomagolás, az eredetvédelem és az összehangolt értékesítés erősebb alkupozíciót jelenthetnek. Hargita megyében a tej, a sajt, a hús vagy a gyümölcs esetében is az a cél, hogy az alapanyag értékének nagyobb része a térségben maradjon.

Az agrárpiaci vita során képviselt módosítások a tisztességes termelői jövedelemre, a költségeket figyelembe vevő árra, a feldolgozásra, a kutatásra, az innovációra, a technikai segítségre és a helyi szereplők élelmiszer-ellátási válságokra való felkészülésben betöltött szerepére is kiterjedtek. Különösen fontos, hogy a közös európai támogatás ne váljon egyenlőtlenné pusztán azért, mert a tagállamok eltérő mértékben képesek nemzeti társfinanszírozást nyújtani.

Az iskolaprogram egyszerre gyermekügy, gazdaügy és oktatási ügy

Az európai iskolaprogram több lehet egyszerű termékkiosztásnál. Ha jól működik, a gyermek egészséges élelmiszerhez és élelmiszerismerethez, a gazda kiszámíthatóbb piachoz, az iskola pedig hasznos oktatási lehetőséghez jut. A helyi termékek, a rövid ellátási láncok, a kisgazdaságok és a minőségi, eredetvédett termékek érdemi hozzáférését ezért erősíteni kell.

Hargita megyében a Kiskertész program már megmutatta, mennyit ér, ha a gyermek saját tapasztalatból ismeri meg a termelést és a munkát. Ezt a szemléletet kell összekapcsolni az iskolai beszerzéssel és az élelmiszerismereti oktatással. Az önkormányzatoknak és a régióknak a tervezésben, a végrehajtásban, a nyomon követésben és az értékelésben is szerepet kell kapniuk, mert ők ismerik az iskolákat, a termelőket és a szállítási nehézségeket.

Miért kell politikai és szakmai szövetségeket építeni?

Európa keleti felének és a hegyvidéki térségeknek nem kivételezést kell kérniük, hanem azt, hogy a közös szabályok vegyék figyelembe az eltérő kiindulási helyzeteket. A kisebb gazdaságoknak gyakran magasabbak a költségeik, szűkebbek a piacaik és korlátozottabb a fejlesztési kapacitásuk. Hasonló problémákkal más tagállamok vidéki közösségei is szembesülnek.

Az érdemi brüsszeli munka ezért nem merül ki egy felszólalásban. A tervezeteket előre elemezni kell, szövetségeseket kell találni, javaslatokat kell kidolgozni, és meg kell mutatni, hogy a vidéki felzárkózás és az európai versenyképesség egymást erősítheti. Nem két Európát szeretnénk, hanem olyan közös lehetőségeket, amelyekből a kisebb közösségek sem maradnak ki.

A 2028–2034-es uniós költségvetésre most kell felkészülnünk

A következő európai többéves pénzügyi keret a mai fiatalok munkakezdését, vállalkozását, gazdálkodását és családalapítását is befolyásolhatja. A javasolt nemzeti és regionális partnerségi tervek részletei még tárgyalás alatt állnak, ezért nem lehet előre garantált pályázatokat vagy támogatásokat ígérni. Éppen most lehet viszont megfogalmazni, mire van szükségünk.

Azt kérem Hargita Megye Tanácsától, hogy a gazdákkal, közbirtokosságokkal, erdőtulajdonosokkal, feldolgozókkal, iskolákkal, vállalkozásokkal, egyetemekkel, kutatókkal, civil szervezetekkel és településekkel közösen aktualizálja a megye ágazati jövőképeit, cselekvési és partnerségi terveit.

Az első lépés a valós helyzetkép: milyen erőforrásaink, melléktermékeink, terményeink, feldolgozási és szállítási kapacitásaink vannak, és hol vannak hiányosságok? A második néhány életképes mintaprojekt előkészítése piaci és tudományos partnerekkel. A harmadik több településre és ágazatra kiterjedő megyei és európai együttműködés felépítése, világos felelősséggel, ütemezéssel és mérhető eredményekkel.

Mit hagyunk a fiataloknak?

Nem akarhatunk olyan megyét, amely olcsón eladja az alapanyagot, és közben elveszíti a fiataljait. Helyi feldolgozásra, tisztességes jövedelemre, tudásra, kutatásra, megbízható piacra és kölcsönös bizalomra van szükség. A következő generáció nemcsak épületeket és támogatásokat örököl, hanem azt is, megtanultunk-e együtt dolgozni.

Ezért éri meg jelen lenni a döntések előkészítésénél. De a brüsszeli képviseletből csak akkor lesz otthoni eredmény, ha itt, Hargita megyében is készülnek konkrét tervek. Előbb helyi szükséglet és partnerség, utána projekt, végül a megfelelő finanszírozás. Most rajtunk múlik, élünk-e a lehetőséggel.