Nem csak az számít, ki jön – az is, ki megy

Mit jelent ez a hétköznapokban Hargita megyében?

Migráció nálunk nem úgy jelenik meg, hogy „betelepítenek valakiket”. Sokkal inkább így:

• a fiatal orvos Németországba megy, és nálunk hónapokig nincs háziorvos;
• a jó szakember – kőműves, villanyszerelő, ács – Ausztriában dolgozik, itthon meg nincs, aki megjavítsa a tetőt;
• a szülő azt mondja: „a gyereknek külföldön lesz jövője”, és egyre kevesebb gyerek marad az iskolában;
• az idősek otthon maradnak, a gyerek külföldön keres, és nincs, aki napi szinten segítsen.

Ez ugyanúgy migráció, csak nem ide jönnek, hanem innen mennek. A közösség így veszít el tudást, munkáskezet, utánpótlást.

Mi az újdonság az új cikkben?

Az új, elfogadott cikk lényegében három dolgot mond ki:

1. Az EU új migrációs alapjának nem csak a befogadással és a határvédelemmel kell foglalkoznia, hanem azon régiókkal is, ahol súlyos az elvándorlás és a népességfogyás.
2. Ezekben a régiókban – mint amilyen Hargita megye – külön uniós támogatást kell tervezni közösségi megerősítésre és a fiatalok helyben tartására.
3. A döntéshozóknak kifejezetten figyelembe kell venni a rurális, hegyvidéki, kisebbségi térségek sajátos helyzetét, amikor a pénzeket elosztják.

Ez az új cikk az, amit eddig hiányoltunk: nevén nevezi a mi problémánkat, és kötelezi az EU-t, hogy ezzel foglalkozzon.

Mit sikerült összességében elérni?

Az új cikk mellett a többi módosításom is átment, és együtt azt üzenik:

• a migráció nem egyforma mindenhol – máshogy néz ki egy tengeri határnál, és máshogy egy székely faluban;
• a brain drain és „brain hand” – amikor az eszünk és a két kezünk is elmegy – ugyanúgy migrációs ügy, mint bármelyik menekültválság;
• a kis önkormányzatok, kisebbségi térségek nem bírják ugyanazzal a kapacitással a feladatokat, mégis sokszor ugyanazt várják el tőlük.

Mostantól ez nem csak helyi panasz, hanem Európai Unió által elfogadott szöveg. Ez a különbség.

Miért fontos ez Hargita megye emberének?

Mert így:

• amikor munkahelyteremtésre, szakmai képzésre, ifjúsági programra, egészségügyi vagy oktatási fejlesztésre kérünk pénzt, mondhatjuk:
  „ezek a projektek az elvándorlásra adnak választ – arra a migrációra, amit az EU most már hivatalosan is elismer”;
• amikor Brüsszelben vagy Bukarestben a forrásokat osztják, nem lehet azt mondani, hogy „ez csak a déli határ problémája” – benne van, hogy a mi térségeink is a migrációs kihívás részei;
• amikor itthon beszélgetünk a jövőről, elmondható:
  „nem csak arról vitatkozunk, ki jöjjön be, hanem arról is, hogyan érjük el, hogy a gyerekeinknek legyen miért itthon maradni.”

Összefoglalva

• A migrációról szóló európai vitába most először bekerült egy külön cikk, amely rólunk – az elvándorló, fogyó, hegyvidéki, kisebbségi térségekről – szól.
• Ez az újdonság: nem csak az ide érkezőkről van szó, hanem azokról is, akik innen mennek el.
• Ez erősíti a kezünket, amikor konkrét fejlesztésekre kérünk támogatást, amelyek a helyben maradást segítik.

A feladat most az, hogy ezt az új szöveget minden pályázatnál, minden tárgyaláson, minden helyi tervnél a hargitai emberek érdekében használjuk.

Brüsszel, 2026. 03. 24.