Unitárius nők országos szövetsége 2O19. évi közgyűlése

Amikor erre a rövid köszöntőre készültem, azon kezdtem gondolkodni, hogy milyen lenne a világunk nők nélkül. Azonnal néhány nagyon banális dolog jutott eszembe a kertek szépségéről, az otthon melegéről, egy finom ebédről. Ha nők nem lennének, nem lenne három csodálatos lányom sem… és ezt el sem tudom képzelni.

Ha közéleti emberként gondolok a nők szerepére, eszembe jutnak a női kollégáim, akik olyan sokszor – és micsoda fáradhatatlan kitartással! – alakítják a gondolataimat, mindig olyasmit téve hozzá, amire talán én nem is gondoltam, nem is figyeltem volna.

Hargita Megye Tanácsa egyházi programja is azért tud sikeres lenni, mert a megfelelő kompromisszumot és együttműködést tudjuk az oküménia jegyében, Zonda Erika vezérigazgató vezetésével és csapatával létrehozni, annak érdekében, hogy a sok, főleg kisebb unitárius egyházközségek, a számaránytól eltekintve lehetőséget kapjanak.

Gyakran mondogatták demokráciánk kezdetén, hogy a politika, a közélet nem való a nőknek, mert számukra ez „túl magas”, „túl bonyolult”, ne adj Isten: „túl piszkos”. Ennek azonban teljesen ellentmond, hogy például a magyar történelem is rengeteg női vezetőt, nagyasszonyt tart számon, akik háborúkról döntöttek, akik az ország biztonságáról gondoskodtak, sérült katonákat ápoltak, gyermekekről gondoskodtak, miközben férjeik esetleg a fronton harcoltak. Ahol voltak erős nők, sosem kellett attól tartania egy nemzetnek, hogy ha vereség is érte, megszűnik létezni. A nők tartották a frontot otthon, és nem túlzás azt állítani, hogy ők tartották meg nagyon sok esetben a nemzetet!

Hazugság volna tehát azt mondanunk, hogy a nők, a nők közéleti szerepvállalása nélkülözhető lett volna akkor, vagy nélkülözhető volna ma.

A nők elengedhetetlen főszereplői a közösségépítésnek, a közösség formálásának: nélkülük a köztünk létező szövetek sosem lennének olyan szorosak, mint amilyenek ma.

Sok szempontból másak a nők: másként közelítenek egy problémához, másként hallgatják a problémákat, másként oldanak meg konfliktusokat, legyenek azok a családban, a gyermekek között, vagy legyenek a közösségen belül.

Megyénkben az unitárius egyház sok kisfalu megtartó erejét jelenti, az egyedüli intézmény. Ebben a tevékenységben számíthatnak továbbra is a megyei tanácsra, hisz szeretnénk megtartani ezeket a kisfalvakot is, ehhez pedig az unitárius egyház munkálkodására is szükség van.

Éppen ezért, én ma leginkább azért jöttem ide, hogy köszönetet mondjak Önöknek, hölgyeknek azért a munkáért, amit ilyen önzetlenül, ennyire szívvel-lélekkel végeznek, hiszen közösség nélkül, gyermekek nélkül nincs jövőnk Székelyföldön, Erdélyben.

Ugyanakkor arra kérem és ösztönözzem önöket, hogy vállaljanak szerepet közösségeik közéletben is, hisz egyre jobban látszik, hogy mi férfiak, ha csak magunkra maradunk, nem biztos mindig a legjobb döntéseket hozzuk meg. Az új európai fősodor is az, hogy minél inkább a hölgyek részvétele a társadalom irányításában valósuljon meg. Ezért is Hargita megyében, a megyei tanács támogatja a hölgyek közéleti részvételét és ösztönzi.

Kívánok Önöknek jó tanácskozást, és kérem, sose szűnjenek meg bennünket, férfiakat terelgetni, a fejünket olyan irányba fordítani, amerre magunktól talán sosem néznénk, sose szűnjenek meg azon dolgozni, hogy ez a vidék, Székelyföld ne csak egy régió legyen, hanem otthon számunkra és gyermekeink számára.