Kővár vagy kártyavár

Mindannyiunk életét két ellentétes állapot folyamatos váltakozása és ezek harmonizálása határozza meg: a megújulás és a folytonosság.

A 2016-os évet a megújulás jegyében kezdtük meg a tisztújító és alakuló ülések révén, emellett azonban elengedhetetlen fontosságú a folytonosság helyi szinten való biztosítása is. A közjó szolgálata hatalmas felelősséggel járó, teljes embert igénylő feladat, amivel nem mindenki tud egyformán megbirkózni.

Amint az utóbbi napokban láthattuk, a magyar–magyar összefogás azok miatt nem tud megvalósulni minden szintre terjedően, akiknek saját politikai érdekeik prioritást élveznek a közösség érdekeivel szemben.

Helyhatósági és parlamenti választások lesznek ebben az évben. Sok minden függ ettől, és megengedhetetlen, hogy az általunk képviselt lakosság legyen a vesztese a kialakult helyzetnek. Kölcsönös segítségnyújtásra van szükség, és arra, hogy mindazok, akik ezt a pályát választották, szem előtt tartsák: a politika nem csupán munka, hanem hivatás.

Úgy vélem, eljött az ideje a számadásnak. Munkánk elmúlt nyolc évét néhány jelmondat jellemezte leginkább, ilyenek a „megyünk előre!”, a „Székelyföldet építjük”, az „akikre számíthatunk!” vagy a „több munka, kevesebb cirkusz”. Ezeket gyakran már gúnyolódva emlegetik, és elcsépeltnek tartják, de e gondolatok szellemében sikerült megbirkóznunk a mindennapi kihívásokkal, akadályokkal.

Elértük, hogy Székelyföld felkerüljön az ország turisztikai és kulturális térképére. Megismertettük szimbólumainkat és történelmünket.

Az örökös fenyegetés, rosszindulat, jelentgetés helyett olyan fontos dolgokkal foglalkoztunk, mint a beruházások, pályázatok, oktatás és egészségügy.

Hogy csak néhányat említsünk eredményes tevékenységeinkből: számos területen felzárkóztattuk jó néhány kisfalvat, folyamatosan küzdünk minden szinten a fiatalok itthon maradásáért, támogatjuk a termelőket és gazdálkodókat, jó viszonyt ápolunk és segítjük az egyházakat, hozzájárulunk a közösségépítéshez, és szorgalmazzuk az interetnikus párbeszédet, illetve sikerült Brüsszelben helyi, térségi problémákat bemutatni és felhívni rájuk Európa figyelmét.

A magyar kormány segítségével folytatjuk székely kapuink felújítását, igyekszünk itthon tartani fiataljainkat, kiváló szakembereinket. Köszönjük a kiemelt figyelmet, főként a szolidaritást, amikor már más nincs.

Ugyanakkor elmondhatjuk, hogy megyezászló 2009-es elfogadásának legitimáló és a közösséget megvédő szerepe volt.

A mostani abban különbözik, hogy azóta felismerték a szükségességét, így van egy helyi szimbólumok használatára vonatkozó jogszabály, amit így érvényesítünk, köszönhetően Kelemen Hunornak és az RMDSZ tudatos tárgyalásának.

A csapat, amely most a „Községháza” feliratok levésetésén dolgozik, szép lassan teret veszít.

Láthattuk, hogy ebben a nemzeti közösségben van kellő erő ahhoz, hogy ne a rossz törvények alapján hozott ítéleteken háborogjon, hanem elérje a törvények módosítását!

Elmondhatjuk: amíg mások pozíciót keresnek, mi feladatokat keresünk és teljesítünk.

Úgy vélem, nem a leghangosabbak, hanem a legszervezettebbek jönnek ki nyertesként minden helyzetből, vagyis azok, akiknek a legtöbb talpasuk, szövetségesük és harcosuk van.

Ezek elsősorban a polgármesterek lehetnek, a közbirtokossági vezetők, az intézményvezetők és nagyobb vállalkozók.

Azt javaslom, hogy az energiákat a velük való együttműködésre fordítsuk, adjunk nekik forrásokat, támogatást, s sugározzuk a nyugodt, megbízható erő imázsát.

A három térségben soha nem látott együttműködést sikerült elérni, elég, ha csak a nagyon aktuális borszéki támogatásra gondolunk, de akár a még aktuálisabb derzsi segítségnyújtásra.

Sikerült nemcsak térségi, hanem regionális elveket és jövőképet érvényesíteni, ami hozzájárult egy székelyföldi szemléletmód kialakításához.

Székelyföld elég periferikus helyzetben van ahhoz, hogy ne lehessen Bukarestből vagy Budapestről fejleszteni. Itt csupán a helyi és térségi összefogás az, ami működhet. Az integráció a szereplők közötti érdekegyesítést, összehangolt cselekvését jelenti. Mindenkinek oda kell állnia, részt kell vállalnia, mivel egymagában a politika nem képes megváltoztatni a dolgokat.

A közelgő helyhatósági választások kapcsán, tekintettel arra, hogy az esetek többségében jelöltjeink újraindulásáról beszélünk, a választási program maga az elmúlt négy, nyolc, tizenkét év teljesítménye. Ez a program ütközik majd egy, a romániai közigazgatás, önkormányzatiság zegzugában járatlan kihívó papírra vetett kósza gondolataival, ígérgetéseivel. Az egyik kővár, a másik kártyavár.

Köszönöm, hogy az egyházak, a gazdatársadalom, a civilszervezetek és mindenki, aki szerepet vállal Székelyföldért, teszi a dolgát,  újraszerveződik és velünk együtt építi a székely jelent és jövőt, miközben gondosan ápolja a múltat is.

Tehát egy nagyon dolgos, összeszorított fogakkal küzdő közösség a miénk, amelynek persze vannak kinövései, de ezekkel együtt teljes.

Csak egy cél lehet, az alulról építkező Székelyföld, a lehetőségek kihasználása, a határok átjárhatósága, kettős állampolgárság, határon átnyúló nemzetépítés!