238. Heti Értékelő szókimondóan
Nem hallgattam – mert van, amit ki kell mondani!
A 238. Heti Értékelőben szó esett a közbiztonság válságáról, a szimbólumaink elleni támadásokról, az állam intézkedéseinek gyengeségéről és a helyi közösségek valódi erejéről.
Kibeszéltük, amit mások csak kerülgetnek: ha a rendszerek nem működnek, akkor nekünk kell szólni, cselekedni, képviselni.
Ezért tartom fontosnak, hogy ne csak jelen legyünk, hanem hallatszódjunk is – mert ez a valódi felelősség.
Ezért vagyok #HargitaHangja – és ez a dolgom, mint az az #EmberekEmbereAkireLehetSzámítan
Nem hallgathattunk akkor sem, amikor egy 65 éves férfi életét veszítette, a legelőn. A hatóságok állítása szerint egy bika végzett vele, de az eset számos kérdést felvet. A tragédia vizsgálata még folyik, a közösségben pedig jogos felháborodás uralkodik. Kinek a felelőssége, hogy ilyen veszélyes állapotok kialakulhatnak? Én nem nyilvánítottam ítéletet – teret adtam a tisztázásnak. Mert a közbeszéd, a közérdeklődés és a tények feltárása fontosabb minden előítéletnél.
A hallgatás bűnrészesség. Ezért beszéltem erről a Heti Értékelőben is – és ezért fogok szólni akkor is, ha kellemetlen kérdésekre kell válaszokat követelni.
Közben a digitális térben is elharapóznak a veszélyek. Civil csoportokban ismételten előkerült az online átverések témája – csalók, kamuprofilok, hamis ajánlatok. Ez nemcsak a pénztárcánk, hanem a közbizalom ellen is támadás. Ezért fontos, hogy figyelmeztessük egymást, osszuk meg a tapasztalatokat, és bátran lépjünk fel a megtévesztés ellen. Az emberek nem védtelenek, ha közösségként figyelünk egymásra. Ez is #KözösségiFelelősség.
A sportban is elért bennünket az igazságtalanság. Az FK Csíkszereda elleni szabálymódosítás a román szövetség részéről egyértelmű: szankciókat helyeznek kilátásba, ha gyermekeink székely szimbólumokkal lépnek pályára. Ez nemcsak túlkapás, hanem kulturális provokáció. Az identitásunk nem politikai állásfoglalás, hanem örökség. És mi nem kérünk abból az Európából, ahol a székely zászló bűn, a nemzeti büszkeség pedig tilalom alá esik. Nem hátrálunk meg!
A közszolgáltatások terén is szókimondónak kellett lennünk. A csíkszeredai személyigazolvány-ügyintézés új rendszere kis előrelépés, de nem oldja meg a zsúfoltságot. Egy megyeszékhelyen nem lehet szerencsejáték az, hogy valaki időpontot tud-e foglalni. Rendszerszintű reform kell, nem csak foltozgatás.
Közben emlékeztünk – Úzvölgyében, méltósággal. A katonatemetőben tartott megemlékezés túlmutat a napi politikán: ott a becsület, a nemzeti emlékezet és a történelmi igazság ereje van jelen. Nem hagyhatjuk, hogy ezeket a helyeket újra politikai provokációra használják – mi ott vagyunk, tiszteljük, megőrizzük, továbbadjuk.
És igen, ünnepeltünk is – a Székelyföldi Lovas Ünnepen, ahol nem csak a lovak, hanem a közösség ereje is megmutatkozott. Itt látszik igazán, hogy a székely hagyomány nem a múlt, hanem az élő jelen. Az a közös öröm, ami egy ilyen eseményen megtapasztalható, megerősít abban: van miért dolgoznunk, van mit védenünk, és van kikkel.
Végül, kulturális és gasztronómiai rendezvények sora emlékeztetett arra, mi is az igazi Székelyföld. A puliszkafesztivál, az István, a király koncert a csíksomlyói nyeregben – ezek a programok a hagyományaink modern megjelenési formái, amelyek nem csak közönséget, hanem közösséget teremtenek. És ez a legnagyobb érték ma, amikor annyian dolgoznak a megosztásunkon.
Ez volt a 238. Heti Értékelő üzenete:
– Nem hagyjuk szó nélkül a tragédiát.
– Nem engedjük, hogy elvegyék az identitásunkat.
– Nem nyugszunk bele a félmegoldásokba.
– De ünnepeljük is, amit ünnepelni érdemes – mert a székely közösség él és élni akar.
Ezért kell kimondanunk, amit mások elhallgatnak. Ezért mondom: ez a munka nem a népszerűségről szól, hanem a közös felelősségről.
Mert ez Székelyföld. Mert ez #HargitaHangja. És mert ez a dolgunk.
