268. Heti Értékelő

A következő napokban Brüsszelben leszek. Nem protokoll, nem fotózkodás miatt, hanem azért, mert most alakulnak azok az uniós és tagállami szabályok, amelyek meghatározzák, hogy a 2027 utáni időszakban melyik régió milyen fejlesztési forráshoz jut. Ha egy térség nincs jelen ennél az asztalnál, akkor később már csak azt nézheti, mi maradt számára a kész csomagból.
Ez a hét ebből a szempontból is fordulópont. Egyszerre dőlt el a 2026-os román állami költségvetés sorsa, haladt előre a megduplázott medvekvótáról szóló törvénytervezet, és vált világossá, hogy a következő uniós ciklusban kevesebb, de erősebben célzott program lesz. Ez azt jelenti, hogy a felkészültség, a konkrét tervek és az erős érdekérvényesítés értéke a többszörösére nő.

1. Költségvetés: túl a politikai színházon
A 2026-os román állami költségvetést március 20-án fogadta el a parlament, 319 igen, 104 nem és 1 tartózkodás mellett. A nyilvános vita azonban nem elsősorban a számokról szólt, hanem egy 1,1 milliárd lejes szociális csomagról, amelyet a PSD a büdzsé részévé kívánt tenni.[1]
A csomag több mint 3 millió embert érint: kisnyugdíjasokat, alacsony jövedelmű, többgyermekes családokat, fogyatékossággal élő gyermeket nevelő szülőket. A koalíció egy része ezt első körben nem fogadta el, a költségvetési bizottság munkáját fel is függesztették. Végül kompromisszum született: a csomag bekerült, a fedezetet más kiadások átütemezésével teremtik elő.
Ez a folyamat jól megmutatta, hogyan működik ma a bukaresti politika: sok zaj, sok asztalcsapkodás, kevés kiszámíthatóság. Az embereket azonban nem az érdekli, ki nyert a sajtótájékoztatón, hanem az, hogy lesz-e fedezet a számlákra, a nyugdíjra, a közszolgáltatásokra.
Az AUR alkotmánybírósági kifogása miatt a történet jogi értelemben még nincs lezárva. Számunkra a lényeg most az, hogy:
• a már elindított és előkészített fejlesztések finanszírozása stabil maradjon,
• a legkiszolgáltatottabb rétegek – kisnyugdíjasok, szegény családok, vidéki háztartások – ne essenek ki a védőhálóból,
• Hargita megye önkormányzatai kiszámítható keretek között tervezhessenek.
A költségvetés papír. Az, hogy ebből Hargita megyében mennyi válik valósággá, azon múlik, hogy az RMDSZ és a helyi csapat mennyire következetesen, adatokra építve tudja érvényesíteni a térség érdekeit.

2. Medvekérdés: számokkal alátámasztott kvóta, de végrehajtás kell
A medvekérdésben évek óta azt látjuk, hogy a valóság gyorsabban változik, mint a jogszabályok. Hargita megyében, Székelyföld hegyvidéki térségeiben a mindennapi élet része lett a bizonytalanság: kimehet-e este a gyermek az udvarra, megvan-e reggel az állat az ólban, el lehet-e vetni nyugodtan a krumplit.
Most először olyan törvénytervezet került a szenátus elé, amely egy országos genetikai felmérés eredményeire építve határoz meg kvótát: 2026-ra 859 megelőzési célú kilövést és 110 beavatkozási kvótát, ugyanezt a rendszert kiterjesztve 2027-re is. A vizsgálat több mint 24 ezer mintára, 25 megyére és 95 százalékos megbízhatóságra épült, az állományt 10 419 és 12 770 példány közé becsülve.[1]
A szakmai indoklás szerint az optimális állománynagyság nagyjából 4 ezer egyed lenne. Az elmúlt két évtizedben 26 halálesetet és 274 sérülést okoztak medvetámadások, egyes években több mint 7 500 riasztás érkezett. Ezek az adatok egyértelművé teszik: nem elszigetelt problémáról, hanem rendszerszintű konfliktusról beszélünk.
A szenátusi szavazás üzenete: a központi politika kezdi komolyabban venni azt, amit a hegyvidéki közösségek már régen a saját bőrükön éreznek. A törvény azonban csak akkor fogja elérni a célját, ha:
• a kvóta végrehajtása gyors és átlátható,
• a beavatkozás ott történik, ahol a kockázat a legnagyobb,
• a falusi emberek nem statisztikákat, hanem érdemi változást tapasztalnak.
A medvekérdésben a politikai iránymutatás világos: az emberi élet és a falusi közösségek biztonsága elsődleges, a természetvédelemnek ehhez kell alkalmazkodnia, nem fordítva.

3. Stratégiai fordulópont: hogyan készül Hargita Megye Tanácsa
Az uniós és tagállami folyamatok azt vetítik előre, hogy a következő ciklusban kevesebb, de koncentráltabb program áll majd rendelkezésre. Ez egyszerre jelent veszélyt és lehetőséget.
Veszélyt azoknak a régióknak, amelyek későn ébrednek, és csak akkor kezdenek kapkodni, amikor a programok már nyitva vannak. Lehetőséget azoknak, akik időben, strukturáltan készülnek, és konkrét, megalapozott ágazati tervekkel tudnak érvelni Brüsszelben és Bukarestben.
Ezért tartom elengedhetetlennek, hogy Hargita Megye Tanácsa félidőben:
• felülvizsgálja a meglévő ágazati stratégiákat,
• és új cselekvési terveket készítsen olyan területekre, amelyek a következő évek kulcskérdései lesznek.
Ilyen területek többek között:
• lakhatás és fiatalok itthon tartása,
• tömegközlekedés és közösségi mobilitás,
• klímaalkalmazkodás és energiaköltség,
• ipari parkok és munkahelyteremtés,
• aktív időskor,
• mezőgazdaság,
• kultúra
• sport
• faipar és hozzáadott értéket teremtő helyi feldolgozás.
Ha most csak a már megnyitott lehetőségek után futunk, akkor később a morzsák jutnak. Ha most készülünk, akkor ott lehetünk a „dagasztásnál”, és nem csak a kész kenyér szeletelésénél. A stratégiai iránymutatás világos: nem elég túlélni az évet, pozíciót kell foglalni a következő ciklusra.

4. Új kommunikációs eszköz: videós válaszok a kommentekre
A politikai iránymutatás nem működik párbeszéd nélkül. Ezért döntöttem úgy, hogy a fontosabb kérdésekre és kommentekre 1–3 perces videókban fogok válaszolni. Így nem csak írott sorok maradnak a Facebook mélyén, hanem látható lesz:
• ki mit kérdez,
• és én mit válaszolok rá.
Ez egyszerre átláthatóság és felelősségvállalás. A cél az, hogy ne egymás mellett beszéljünk, hanem egymással, és hogy a közösségi visszajelzések valóban beépüljenek abba, ahogyan Brüsszelben és Bukarestben képviselem Hargita megyét.

Hargita megye és Székelyföld számára a tét az, hogy a következő években nézők vagy alakítók leszünk. Az iránymutatás egyértelmű: erős csapatmunkával, világos tervekkel és következetes érdekképviselettel azon dolgozunk, hogy a források ne kerüljék el ezt a térséget, hanem erősítsék azt, ami itt már ma is érték.