158 ezren vagytok – ezért nem hallgattam el.
Elmondtam, amit másfél éve gyűjtöttem.
Elmondtam, hogy amikor tényeket mondasz és a válasz nem cáfolat, hanem szervezeti nyomás – azt feljelentésnek hívják. Elmondtam, mi történik Homoródfürdőn, ahol emberek csak be akarnak menni a saját házukba. Elmondtam, hogy miközben itthon sok a kihívás, figyelmet kell fordítani Brüsszelre és Buakrestre, hogy a Hargita megye következő tíz évének forrásait, kapja meg és ne maradjon a 28 minimálbéres egyike!
Köszönöm, hogy itt voltatok. Köszönöm, hogy néztétek. Köszönöm a kommenteket és az üzeneteket.
Egy kérésem van: osszák meg ezt az adást.
Nem magamért. Hanem azért, mert tudom, hogy nem csak én vagyok ebben a helyzetben. Vannak kisebb településeken, kisebb pozíciókban emberek – polgármesterek, tanácstagok, közösségi emberek, civil szervezeti vezetők, közösségi emberek akik látnak valamit, ami nincs rendben, és nem merik kimondani. Mert félnek a következménytől. Mert azt hiszik, egyedül vannak.
Nem egyedül vannak.
Ki lehet állni. Ki kell állni. Mert a közfeladat nem kényelemről szól – erőről szól. A közösség erejéről. És az a közösség erős, amelyikben nem hallgatnak el azok, akiknek szólni kellene.
Ha ez az adás egyetlen embernek ad bátorságot ahhoz, hogy kimondja, amit lát – megérte.
Ha egyetért – írja be: ÁLLUNK.
Ha érintett Homoródfürdőn – írja be: ÉRINTETT.
Ha azt akarja, hogy Hargita megye ne 3 százalékon működjön – írja be: DOLGOZZUNK.
