277. Heti Értékelő – Borboly Csaba

277. Heti Értékelő

Valaki azt hitte, hogy ha feljelent, elhallgatok. Tévedett. Másfél évig vártam. Jeleztem a frakcióban, jeleztem a polgármestereknél, jeleztem a szövetségi vezetésnél. Azt mondtam: zsákutcás ez az irány. Azt mondtam: 2026 az elkövetkező tíz évnek az arany részvénye – amit most kihagyunk, azt 2036-ig nem pótoljuk. A válasz nem szakmai vita volt. Nem tények. Hanem egy szervezeti levél, amellyel megpróbáltak elhallgattatni.

Ha nincs cáfolat, jön az elhallgattatás

Másfél éve teszem a dolgom – habár ajánlották, legyen ez a négy év „fizetett szabadság.” Én nem ilyen vagyok.

Jeleztem: Hargita megye 3 százalékon működik. Jeleztem: az a kapacitás, amellyel ma a Megye Tanácsa dolgozik, alkalmatlan arra, hogy megragadja a 2028-tól nyíló uniós fejlesztési forrásokat. Jeleztem ezt frakcióban, írásban, élő adásban.

A válasz egy levél volt a Csíki Területi RMDSZ szervének. Mellékelték a megszólalásaimat, a leveleimet, az élő adásom egy részletét – és azt kérték: a testület nyilatkozza ki, hogy amit mondok, az nem testületi álláspont. Dokumentálva. Névvel. Aláírással.

Ha valakinek igaza van, azt megcáfolják. Ha nincs mivel megcáfolni, elhallgattatják. Ez most a második eset volt.

Volt a közelmúlt Hargita megyei politikájában egy nagy formátumú ember, akit sokan csak „a szenátor”-ként emlegetnek. Vitái mindig voltak, nézeteivel nem mindig értettem egyet – de sosem levelezett nyíltan a szerveknek a saját szövetségének embereiről. Volt stílusa. Tudta a határokat. Ami most történt, az minőségileg más – és alacsonyabb rendű, mint amit előtte láttunk.

Ha ezért szankció jár a szervezeten belül – vállalom. Nem haragból politizálok. Nem dacból. Hanem mert 158 ezer embernek van felhatalmazása arra, hogy elvárja: aki Hargita megye nevét viseli, az dolgozzon és szóljon. Nincsen senkinek felhatalmazása arra, hogy a 2026-os évet – az elkövetkező tíz év forrásainak alfáját és omegáját – tétlenséggel és kicsinyes önérdekkel temesse el. Az élet nem ér véget Hargita megyében 2028-ban.

Homoródfürdő: emberek, akik csak be akarnak menni a saját házukba

Ma újra találkoztam azokkal az emberekkel, akiknek az arca mindent elárul.

2007 óta fizetik az adót, és egyetlen napot sem tudtak nyugodtan élni a saját telkükön. Valakinek levágták a vizet a ház előtt, mert nem adta el a házát negyedáron. Valakinek elvágták a bejáratát. Fenyegetéseket kaptak. Volt, aki infarktust kapott.

Ezek nem politikai absztrakciók. Ezek valós emberek valódi történetei.

Ennek a területnek háromféle verziója van. Van a jelenlegi tulajdonos verziója. Van az eladó polgármester verziója. És van a dokumentumok verziója. Én a dokumentumokat olvasom – azokat, amelyeket nem én állítottam össze, hanem az érintett felek adták ki. Amit ott látok, az nincs rendben.

Konkrétan: olyan ingatlan adásvételéről van szó, amelyet korábban a bíróság érvénytelenített – kimondta, hogy az nem kerülhet magántulajdonba. Ha ez igaz – és a dokumentumok szerint igaz –, akkor a prefektusnak cselekednie kell. Kétszer jeleztem neki. Egyszer megnyugtató választ kaptam. Aztán csend. Ezért nyújtottam be harminc oldalon, három palléron az integrált beadványt. Nincs több szőnyeg.

A másik oldalról: a Megye Tanácsának kötelessége lett volna az ifjúsági tábor felújítása. Megvolt a 100 százalékos uniós pályázat. Elkészültek a tervek. Szentegyháza adott volna területet. Az akarat hiányzott. A pályázat lassan lejár.

Két célom van, és ezekből nem engedek. Első: az itt élő embereknek legyen bejárásuk a saját házaikhoz – ez alapvető emberi jog, nem politikai kérdés. Második: az ifjúsági tábor nem egyetlen ingatlan, hanem több épület összessége. Ezt nem engedjük elkótyavetyélni.

Fenyegető leveleket kaptam. Politikai nyomás is van. Sem az egyik, sem a másik nem fog visszalépésre bírni. Előre megyek. A törvényesség útján. Azokért, akik már régóta várnak.

Brüsszel és a következő tíz év – miközben itthon tétlenség van

Miközben itthon szervezeti levelekkel foglalkoznak, az igazi harc Brüsszelben és Bukarestben zajlik. Az a harc, amelynek eredménye nem hónapokig, hanem tíz évig hat.

Most készül az Európai Unió következő hosszú távú költségvetési kerete – a 2028-tól 2034-ig tartó időszak. Ez az EU hétéves kasszája: ebből jönnek a vidékfejlesztési pénzek, a mezőgazdasági támogatások, az energetikai fejlesztések, a természetvédelmi programok. Minden, ami nálunk, Hargita megyében is érezhető lesz. Az a keret, amelyik most formálódik, meghatározza, hogy Székelyföld nyertes vagy vesztes lesz ebben a versenyben.

Április 21-én az Európai Régiók Bizottságának ülésén hét módosítót nyújtottam be. Mind a hetet elfogadta a jelentéstevő, Varsó főpolgármestere. Több száz tag dolgozik ebben a testületben – a legtöbb módosítót el sem olvassák. Hogy egy hegyvidéki megye alelnökének javaslatai bekerültek a varsói polgármester jelentésébe, azt jelenti: a lengyel és a székely vidéki tapasztalat sok ponton találkozik. Ez erő.

Mit mondanak ki ezek a szövegek? A kohéziós politikának külön forrásai legyenek a hegyvidéki, biodiverzitásban gazdag régióknak – Hargita megye ne ugyanolyan feltételekkel versenyezzen Bukarest környéki ipari övezetekkel. A helyi önkormányzatokat ne csak meghallgassák a döntéseknél, hanem kötelező bevonási mechanizmussal vegyék be őket. Csíkszereda és Gyergyószentmiklós ne csak értesüljön a döntésekről – hanem szóljon bele. És akik megőrizték Európa természetét – a medvével, a farkassal, a védett erdőkkel, a vízgyűjtőkkel –, azok kompenzációt kapjanak, ne büntetést.

Ma Európában igazságtalan kettős mérce van. Ahol nincs védett faj, ahol nincs medve, ahol nincs Natura 2000-es terület – ott szabadon gazdálkodnak, versenyképesek, kevesebb korlátozással néznek szembe. Ahol megőrizték a természetet – mint nálunk –, ott korlátok vannak, költségek vannak, és sokszor pénz nincs. Ez nem igazságos. Én erről megyek Brüsszelbe.

Románia medveállománya 10–13 ezer egyed – ez Európa legnagyobb populációja Oroszországon kívül, és a legtöbb Hargita megyében él. A gazda fizeti a kárt, a pásztor félti az állatait. Az EU-s természetvédelmi forrásoknak ma kevesebb mint 10 százaléka jut el a helyi önkormányzatokhoz. Ez változni fog – de csak akkor, ha valaki ott van, ahol a szabályokat írják.

Brüsszel önmagában nem elég. Bukarestben is harcolni kell. Ehhez a Megye Tanácsának is ki kellene vennie a részét: előkészítő munkával, projektekkel, erős szakmai háttérrel. Ehelyett mi van? Három út javítása és három épület felújítása. Ez a 3 százalék. Én a maradék 97-ről beszélek.

Ezek a szövegek 2028-tól érvényesülnek. Tíz éven át lehet rájuk hivatkozni. Aki ma nincs ott, annak az érdekeit mások határozzák meg. Én ott voltam. Nem magamért mentem – hanem azért, hogy Hargita megye ne veszítő legyen ennél az asztalnál.

Előre – buldózerként, ha kell

Vannak, akik azt hiszik: a politikában az a siker, ha senki nem hall semmit. Ha csendben marad mindenki. Ha a szőnyeg alatt van a valóság.

Az emberek azért veszítették el a bizalmukat a politikában, mert pontosan ezt tapasztalták évtizedeken át. Lojalitás alapú hallgatás. Kompetencia helyett szervezeti fegyelem. Csendes szőnyeg-takarítás. Ez butított le sok mindent. Ez vitte el a lehetőségeket. Ma már más világ van: a közösségi média korában nem lehet elbújni. A holdról is látszik, ahogy szokták mondani.

Másfél évig vártam. Egyeztettem. Lépésről lépésre haladtam. Ha most szankció jár azért, mert kimondtam a valóságot – vállalom. De visszalépni nem fogok.

Mert Hargita megye 158 ezer embere többet érdemel, mint amit most kap.

Válaszolj

E-mail címed nem kerül nyilvánosságra.