293. Heti Értékelő

A hatalom szolgálat

Bízunk-e még abban, hogy a kimondott szónak súlya van? Bízunk-e a törvényben, az intézményeinkben és azokban, akik vezetik őket? Elhisszük-e a másikról, hogy nem kihasználni akar bennünket, hanem képes velünk együtt dolgozni?

Egyre többször tapasztaljuk, hogy mindenki gyanakvással figyel mindenkit. Mintha ember embernek farkasa lenne. Mintha egyesek már nem közösen akarnának előrelépni, hanem csak túl szeretnék élni a következő hetet, a következő vitát vagy a következő választást.

Mindegy, milyen áron. Mindegy, mi marad utánuk.

Ez veszélyes állapot. Amikor a politikából eltűnik a szerénység, az alázat és a bölcsesség, a döntések már nem megoldják, hanem tovább mérgezik a társadalom problémáit.

A hatalom nem arra való, hogy az ember mindenáron túléljen benne. A hatalom arra való, hogy szolgáljon vele.

Helyi valóság Brüsszelben

Brüsszelben a természetvédelmi irányelvek gyakorlati működéséről szóló konzultáción vettem részt. Az Európai Bizottság azt vizsgálja, hogyan lehet megőrizni a természetvédelmi célokat, miközben egyszerűbbé, világosabbá és hatékonyabbá tesszük a szabályok alkalmazását.

Én a Hargita megyei emberek tapasztalatait vittem magammal.

Az európai természetpolitika valódi próbája ugyanis nem a brüsszeli tárgyalótermekben történik. A falvainkban, a gazdaságokban, az erdőkben és a védett területeken történik, ahol az emberek naponta együtt élnek a döntések következményeivel.

A természetet meg kell védenünk. Ebben nincs vita. De az emberi életet, a vidéki megélhetést és településeink biztonságát is meg kell védenünk.

Ha az emberek azt érzik, hogy a szabályok őket nem védik, csak korlátozzák, akkor elveszítik a bizalmukat az egész rendszerben. Ezért világos szabályokra, megbízható adatokra, megfelelő finanszírozásra és gyors helyi beavatkozásra van szükség.

A Hargita Megyei Regionális Nagyragadozó Platformban gazdák, vadászok, erdőtulajdonosok, természetvédők, szakemberek és közintézmények ülnek egy asztalnál. Nem kell mindenben egyetérteniük, de beszélniük kell egymással, és a közösen ellenőrzött tényekből kell kiindulniuk.

Nem az a kérdés, hogy ember vagy természet. Az a kérdés, hogyan védjük meg a természetet úgy, hogy közben ne hagyjuk magára az embert.

A törvény működjön is

A medveügyben hónapok teltek el jogi és parlamenti eljárásokkal, miközben Hargita megye településein a veszély nem szűnt meg. A parlament újratárgyalás után ismét elfogadta a 2026-os megelőzési és beavatkozási kereteket tartalmazó törvényt.

Most már nemcsak azt kell néznünk, mi szerepel a jogszabályban. Azt kell számon kérnünk, hogy működik-e.

Időben azonosítják-e a veszélyes egyedet? Gyorsan megérkezik-e a segítség? Tudják-e a helyi hatóságok, hogy mit tehetnek? Lesz-e pénz a megelőzésre? Megkapja-e a károsult gazda a jogos kártérítést?

Egy törvény nem attól jó, hogy megszavazták. Attól jó, hogy működik ott, ahol az embereknek szükségük van rá.

Ha az állam gyorsan és tisztességesen cselekszik, az emberek együttműködnek vele. Ha késik, magyarázkodik és egymásra mutogató hivatalok mögé bújik, az emberek elveszítik a bizalmukat.

Ennek az árát pedig az egész társadalom megfizeti.

Minden település számít

Európában egyszerűbb szabályokról, versenyképesebb gazdaságról, megfizethető energiáról, lakhatásról és a régiók megerősítéséről beszélünk.

Ezek fontos célok. De a bizalmat nem a bejelentések, hanem az eredmények építik.

Nem attól lesz erősebb Európa, hogy minden problémára új programot hoz létre. Attól lesz erősebb, ha döntéseinek eredménye Hargita megye falvaiban is érezhető.

Nem kevesebb Európára van szükségünk, hanem jobban működő Európára.

Olyan Európára, amely nemcsak a nagyvárosokat hallja meg, hanem figyel a kisebb megyékre, a falvakra, a hegyvidéki térségekre és a kisebbségi közösségekre is.

Ha Brüsszel új szabályt alkot, azt is meg kell vizsgálnia, hogy egy kisebb vidéki önkormányzat képes-e végrehajtani. Van-e hozzá szakembere, pénze és megfelelő eszköze? Érthető-e az eljárás? Nem kell-e ugyanazt az adatot több különböző intézményhez is benyújtani?

Ugyanez Románia felelőssége is. Sokszor nem maga az európai előírás a legbonyolultabb, hanem az, ahogyan itthon értelmezzük és végrehajtjuk.

Minden új kezdeményezésnél három egyszerű kérdést kell feltennünk:

• Könnyebb lesz-e tőle az emberek élete?
• Kapnak-e valódi eszközöket a helyi közösségek?
• Lesz-e mérhető eredménye?

Ha ezekre nincs világos válasz, akkor az új program önmagában még nem megoldás.

Jogunk van maradni

A maradás joga számomra nem brüsszeli jelmondat, hanem mindennapi helyi ügy.

El kell-e költöznie egy csíki fiatalnak azért, mert itthon nem talál megfelelő munkát? Megengedheti-e magának egy fiatal család a lakhatást? Van-e elérhető orvos, jó iskola és használható közlekedés? Meg tud-e élni a földjéből a gazda? Képes-e fejlődni a helyi vállalkozó?

Jogunk van itthon maradni. Ehhez azonban nem elég azt mondanunk a fiataloknak, hogy maradjanak. Olyan feltételeket kell teremtenünk, amelyek között érdemes maradni.

Pénzt, döntési lehetőséget, tudást és felelősséget kell vinni a régiókhoz, a kisebb megyékhez és a falvakhoz.

Ezért fontosak például az energiaközösségek is. Ha egy település lakói, vállalkozásai és önkormányzata közösen tudnak energiát előállítani és felhasználni, akkor az európai energiapolitika megjelenik a család számlájában, az iskola kiadásaiban és a helyi gazdaságban.

Az emberek akkor bíznak Európában, ha Európa működik az életükben.

Stabilitás kell

A romániai politikában is bizalmi válságot látunk.

A kormányalakítás és a parlamenti többség kérdése nem csupán bukaresti politikai vita. A tartós bizonytalanság veszélyeztetheti a költségvetési döntéseket, az önkormányzatok finanszírozását és a megkezdett beruházások folytatását.

Az embereket nem az érdekli, hogy ki melyik széket kapja. Azt akarják tudni, lesz-e munkahely, folytatódik-e a beruházás, működik-e az iskola és a kórház, valamint tervezhet-e biztonságos jövőt a család.

Az RMDSZ feladata ebben a helyzetben a felelősségvállalás. Stabil, működőképes és Európa-párti kormányra van szükség, világos garanciákkal a magyar közösség, az önkormányzatok és a vidéki térségek számára.

A politikai túlélés önmagában nem lehet kormányprogram.

A vezető feladata nem az, hogy bármi áron megtartsa a székét. Olyan döntéseket kell hoznia, amelyek után az emberek biztonságosabban és kiszámíthatóbban élhetnek.

Ehhez szerénység, alázat és bölcsesség kell. Meg kell hallgatni azokat is, akik másként gondolkodnak. Különbséget kell tenni a pillanatnyilag előnyös és a hosszabb távon helyes döntés között.

Vissza kell építeni

A bizalom nem vak hit. A bizalmat ki kell érdemelni.

Igazmondással. Kiszámítható munkával. A hibák beismerésével. A vállalások teljesítésével. A közpénz tisztességes felhasználásával. Azzal, hogy a döntéshozó a nehéz pillanatban sem menekül el a felelősség elől.

Nem kell minden kérdésre azonnal tudnunk a tökéletes választ. Őszintén el kell azonban mondanunk, mit tudunk, mit nem tudunk, mit teszünk, ki felel érte, és mikor számolunk be az eredményről.

Én ezt tekintem közszolgálatnak.

Nem hangosabb akarok lenni másoknál, hanem hasznosabb a közösségem számára. Nem minden vitát akarok megnyerni. Azt akarom, hogy a közösség ne veszítse el saját magát a vitákban.

A közösséget nem azok tartják össze, akik mindenáron győzni akarnak. Azok tartják össze, akik a bizonytalanságban is képesek tisztességesen dolgozni, párbeszédet kezdeményezni és felelősséget vállalni.

Erre van szükség Hargita megyében, Romániában és Európában is.

Dolgozom tovább azért, hogy a döntések eredménye elérjen a vidéki emberekhez, a kisebb településekhez és a családokhoz. Mert nekünk is jogunk van biztonságban élni, itthon maradni és jövőt építeni.