Nem csak az számít, ki jön – az is, ki megy
Az utóbbi években a „migráció” szót többnyire úgy halljuk, mint külső fenyegetést: menekültek, határátlépések, nagyvárosok gondjai. Kevés szó esik arról, ami Hargita megyében a mindennap: arról, hogy a mi embereink mennek el. Most egy konkrét új cikk került be az Európai Unió migrációs véleményébe a javaslatomra. Ez az új szöveg kimondja: az elvándorlás, a népességfogyás és a fiatalok elvesztése is migrációs kihívás, amelyre az EU-nak külön figyelmet és támogatást kell adnia.
Mit jelent ez a hétköznapokban Hargita megyében?
Migráció nálunk nem úgy jelenik meg, hogy „betelepítenek valakiket”. Sokkal inkább így:
- a fiatal orvos Németországba megy, és nálunk hónapokig nincs háziorvos;
- a jó szakember – kőműves, villanyszerelő, ács – Ausztriában dolgozik, itthon meg nincs, aki megjavítsa a tetőt;
- a szülő azt mondja: „a gyereknek külföldön lesz jövője”, és egyre kevesebb gyerek marad az iskolában;
- az idősek otthon maradnak, a gyerek külföldön keres, és nincs, aki napi szinten segítsen.
Ez ugyanúgy migráció, csak nem ide jönnek, hanem innen mennek. A közösség így veszít el tudást, munkáskezet, utánpótlást.
Mi az újdonság az új cikkben?
Az új, elfogadott cikk lényegében három dolgot mond ki:
- Az EU új migrációs alapjának nem csak a befogadással és a határvédelemmel kell foglalkoznia, hanem azon régiókkal is, ahol súlyos az elvándorlás és a népességfogyás.
- Ezekben a régiókban – mint amilyen Hargita megye – külön uniós támogatást kell tervezni közösségi megerősítésre és a fiatalok helyben tartására.
- A döntéshozóknak kifejezetten figyelembe kell venni a rurális, hegyvidéki, kisebbségi térségek sajátos helyzetét, amikor a pénzeket elosztják.
Ez az új cikk az, amit eddig hiányoltunk: nevén nevezi a mi problémánkat, és kötelezi az EU-t, hogy ezzel foglalkozzon.
Mit sikerült összességében elérni?
Az új cikk mellett a többi módosításom is átment, és együtt azt üzenik:
- a migráció nem egyforma mindenhol – máshogy néz ki egy tengeri határnál, és máshogy egy székely faluban;
- a brain drain és „brain hand” – amikor az eszünk és a két kezünk is elmegy – ugyanúgy migrációs ügy, mint bármelyik menekültválság;
- a kis önkormányzatok, kisebbségi térségek nem bírják ugyanazzal a kapacitással a feladatokat, mégis sokszor ugyanazt várják el tőlük.
Mostantól ez nem csak helyi panasz, hanem Európai Unió által elfogadott szöveg. Ez a különbség.
Miért fontos ez Hargita megye emberének?
Mert így:
- amikor munkahelyteremtésre, szakmai képzésre, ifjúsági programra, egészségügyi vagy oktatási fejlesztésre kérünk pénzt, mondhatjuk:
„ezek a projektek az elvándorlásra adnak választ – arra a migrációra, amit az EU most már hivatalosan is elismer”; - amikor Brüsszelben vagy Bukarestben a forrásokat osztják, nem lehet azt mondani, hogy „ez csak a déli határ problémája” – benne van, hogy a mi térségeink is a migrációs kihívás részei;
- amikor itthon beszélgetünk a jövőről, elmondható:
„nem csak arról vitatkozunk, ki jöjjön be, hanem arról is, hogyan érjük el, hogy a gyerekeinknek legyen miért itthon maradni.”
Összefoglalva
- A migrációról szóló európai vitába most először bekerült egy külön cikk, amely rólunk – az elvándorló, fogyó, hegyvidéki, kisebbségi térségekről – szól.
- Ez az újdonság: nem csak az ide érkezőkről van szó, hanem azokról is, akik innen mennek el.
- Ez erősíti a kezünket, amikor konkrét fejlesztésekre kérünk támogatást, amelyek a helyben maradást segítik.
A feladat most az, hogy ezt az új szöveget minden pályázatnál, minden tárgyaláson, minden helyi tervnél a hargitai emberek érdekében használjuk.
Brüsszel, 2026. 03. 24.