Maastrichtban voltam: az OECD LEED asztalánál a Régiók Bizottsága képviseletében

Három nap, három szint

A mai nap, május 26. az OECD LEED Irányítóbizottságának zárt ülése volt. Ez az a tér, ahol a tagállamok képviselői a nyilvánosság kizárásával vitatják meg a helyi fejlesztéspolitika irányait, a következő évek kutatási és szakpolitikai programját, és ahol a tényleges döntések születnek. Én ezen a zárt ülésen voltam jelen és szólaltam fel a Régiók Bizottsága képviseletében .

Holnap, május 27-én nyílik meg az OECD Global Forum on Local Development, a globális helyi fejlesztési fórum első napja. Ez már nyilvános esemény, amelyre több száz résztvevő érkezik világszerte: polgármesterek, regionális elnökök, miniszterek, vállalkozók, kutatók és civil szervezetek. A plenáris ülések a globális kereskedelmi átalakulás helyi hatásait, a munkaerőpiaci kihívásokat és a helyi fejlesztési stratégiákat tárgyalják .

Május 28-án, a fórum második napján kerül sor a készségek és munkavállalói átmenetek témájú plenáris ülésre, ahol a Régiók Bizottságának másik képviselője is felszólal. Ezen a napon helyszíni látogatásokra is sor kerül, ahol a résztvevők közvetlen bepillantást nyerhetnek a régió innovációs és ipari átmeneti projektjeibe .

Ez a háromnapos szerkezet jól mutatja, hogyan épül fel az a folyamat, amelyben az európai és globális fejlesztéspolitika formálódik: a zárt döntéshozói asztaltól a nyilvános párbeszédig, az elméleti vitáktól a terepen látható valóságig. Ma az első és legbelső szinten voltam jelen.

Mekkora dolog ott lenni?

Az OECD, vagyis a Gazdasági Együttműködés és Fejlesztési Szervezet 38 fejlett demokrácia közös szervezete, a világ legtekintélyesebb gazdaságpolitikai elemző és szabványalkotó intézménye . Az OECD LEED program több mint 40 éve a helyi foglalkoztatás és gazdaságfejlesztés globális referenciája. Itt születnek azok a kutatások, ajánlások és adatbázisok, amelyeket nemzeti kormányok, régiók és városok szerte a világon alkalmaznak a következő évek fejlesztési döntéseihez .

A LEED Irányítóbizottsága zárt testület. Tagjai minisztériumi képviselők, tartományi miniszterek, kormányzók. Ez a bizottság dönt az OECD 2027 és 2030 közötti helyi fejlesztési munkaprogramjáról: milyen kutatások készülnek, milyen eszközöket fejlesztenek, milyen ajánlások kerülnek a tagállamok asztalára . Ma az OECD tagállamok nemzeti delegáltjai mellett voltam jelen felszólalóként.

Az Európai Unió Régiók Bizottsága, amelynek SEDEC szakbizottságában alelnökként dolgozom, kifejezett meghívást kapott erre az ülésre . Ez nem magától értetődő. A CoR felértékelődése az OECD szemében nem véletlen: a régiók és a helyi önkormányzatok egyre inkább megkerülhetetlen szereplői a gazdaságpolitikai döntéseknek, és a CoR az az intézmény, amely ezt a szintet az EU-ban képviseli . Ma én töltöttem be ezt a képviseleti szerepet.

Mit mondtam és miért számít ez?

Az 5. napirendi pont a helyi készségpartnerségek és termelékenységnövekedés összefüggéseit tárgyalta: hogyan tudnak a közfoglalkoztatási szolgálatok, vállalatok és régiók együttműködve megoldani a készséghiányt, az ipari átmenetet és a zöld és digitális váltást .

Az OECD saját előadói ma egy alapvető megállapítást tettek, amelyet a CoR nevében is megerősítettem: a nemzeti szintű készségstratégiák vak foltokat tartalmaznak, mert nem látják a helyi valóságot. Nincs értelme egy hegyvidéki bányásznak azt mondani, hogy informatikusként álljon munkába az ország másik végén. A reális átmeneti utak helyhez kötöttek, és ezeket az utakat regionális szinten kell megtervezni, nem felülről .

A CoR üzenete, amelyet ma az OECD asztalán fogalmaztam meg, egyértelmű volt: Európa versenyképessége csak alulról felfelé építkezve valósítható meg. Nem az a kérdés, hogy Brüsszel vagy a főváros milyen programot dolgoz ki, hanem az, hogy a helyi gazdasági szereplők, vállalkozások, képzési intézmények és önkormányzatok képesek-e együttműködve azonosítani és kihasználni a saját adottságaikat. A helyalapú megközelítés nem divatos szólam, hanem az egyetlen módszer, amely valóban működik, mert az általános megoldások általánosan hatástalanok maradnak .

Felszólalásomban azt is hangsúlyoztam, hogy a közfoglalkoztatási szolgálatoknak és a helyi fejlesztési szereplőknek valódi döntési autonómiát és forrásokat kell kapniuk, és hogy az átmenetnek befogadónak kell lennie: azok a régiók, amelyek strukturálisan hátrányos helyzetben vannak, nem engedhetik meg, hogy az átmenet nyertesei kizárólag az amúgy is erős területek legyenek.

Románia és az OECD: most kell jelen lenni

Románia jelenleg az OECD csatlakozás előszobájában áll. 2026 elejére a 25 bizottsági értékelésből már 19 lezárult . Románia csatlakozása 2026-ban elérhető cél . Amíg ez a folyamat zajlik, a Régiók Bizottsága képviseletében én ma már ott voltam azon a zárt ülésen, ahol a következő évek globális helyi fejlesztési menetrendje formálódik. Ez egyszerre kötelezettség és lehetőség.

Mit hozok haza és mire kell felkészülni?

Amit ma Maastrichtban láttam és hallottam, az közvetlenül releváns Hargita megye jövője szempontjából. Nem kötelező érvényű utasításként, hanem olyan jelzésekként, amelyekre érdemes felkészülni, és amelyeket a megye fejlesztési tervezésébe be lehet építeni.

Az OECD most dolgozza ki azt az eszközkészletet, amely a védelmi kiadások növekedésének helyi gazdasági hatásait regionális szinten méri . A növekvő védelmi költségvetések nem csak hadiipart jelentenek: a katonai ellátási láncok megerősítése magában foglalja az élelmezést, a faipari és építőipari anyagokat, a logisztikát. Hargita megye fejlett élelmiszeriparával és az ország egyik legjelentősebb erdőgazdálkodási és faipari kapacitásával, ahol a terület több mint fele erdővel borított, ezekben az ellátási láncokban versenyképes pozícióból tud megjelenni, ha időben felkészülünk.

Az Európai Unió SAFE programja keretében mozgósított védelmi és biztonsági fejlesztési források sem jutnak el automatikusan a régiókhoz. Azok a területek részesülnek belőlük, amelyek időben azonosítják az adottságaikat, összefogják a helyi szereplőket és megjelennek a pályázati és beszállítói terekben . Hargita Megye Tanácsa ebben zászlóshajó szerepet tölthet be: összefogva a helyi vállalkozókat, képzési intézményeket és fejlesztési szereplőket olyan konzorciumokat lehet építeni, amelyek nemcsak kedvezményezettjei az európai programoknak, hanem aktív alakítói is. Ezt a modellt más, hasonló adottságú erdélyi és kárpát-medencei megye is átveheti.

A következő évtized nyertesei azok a régiók lesznek, amelyek nem várják meg, hogy felülről megmondják nekik, mit csináljanak, hanem maguk azonosítják az adottságaikat, összefogják a szereplőiket és megjelennek az európai asztalon. Ma Maastrichtban azt tapasztaltam, hogy ez az asztal nyitott a régiók hangja előtt. Ezt a lehetőséget nem szabad kihagyni. Készüljünk fel rá.