285. Heti Értékelő
Ezen a héten öt téma volt a mérlegen, és az egyikről nem beszéltem szépítve. Kimondtam, ahol ki kellett mondanom, mert a politikai kiállás nem akkor ér valamit, amikor könnyű, hanem akkor, amikor nehéz.
Merre előre, és hogyan
Sokan kérdezik, merre megyünk tovább. A válasz nem egy mondat, hanem egy irány: nem ígéretekkel, hanem munkával, párbeszéddel és bevonással. Ez nem szlogen, ez módszer. Amikor egy térség kimarad valamiből, azt nem a következő fordulóban orvosoljuk, hanem most, azzal, hogy leülünk azokkal, akiket érint, megértjük, mi hiányzott, és felkészítést, segítséget adunk.
Ezen a héten a sportpályázatok kapcsán derült ki, hogy Alcsík öt települései nem szerepelnek a 2026-os nyertesek között. Ezt a mai frakcióülésen jeleztem, mert nem hallgathattam róla. Nem azt állítom, hogy szándékos volt. Azt állítom, hogy ha egy egész térségből senki nem jutott át, az strukturális hiba, amit nem lehet elmismásolni, hanem ki kell mondani és orvosolni.
Ugyanez az elv vezet Homoródfürdő ügyében is. Hónapok óta várunk a döntésre, hogy pályázzunk-e uniós forrásra a tábor bővítésére. A halogatás nem semleges álláspont, a halogatás döntés is, csak rossz döntés. Az uniós határidők nem várnak a belső egyeztetésekre, ezért ezt a kérdést a fiatalokkal együtt kell most, azonnal lezárni.
A közösség ereje, és annak kifejezője
Az erdélyi magyar közösségnek van ereje. Ez nem költői túlzás, ez tényszerű állítás: 163 500 ember bizalma egyetlen felületen mérhető erő, és ez csak egy szelete a valóságos közösségi jelenlétnek. De az erőnek szervezett formára van szüksége, mert szétszórtan az erő elenyészik, összefogva pedig képviseletet, tárgyalási pozíciót és eredményt hoz.
Ma az erdélyi magyar közösség politikai erejének kifejezője egyetlen szervezet tud lenni, az RMDSZ. Ez nem azt jelenti, hogy nincs helye kritikának, vitának vagy számonkérésnek belül. Éppen ellenkezőleg, ezt jelenti: a szervezet erejét az adja, hogy képes önmagát is korrigálni, nem a hallgatás, hanem a felelősségvállalás által.
Öntisztulásra van szükség
Orbán Viktor tusnádfürdői beszédének egyik legfontosabb tanulsága éppen ez volt: egy politikai közösségnek szembe kell néznie azzal, amikor egy generáció bizalma megrendül, és nem elég erről beszélni, cselekedni kell. Ez nekünk, az RMDSZ-nek is szól. Öntisztulásra van szükség, mert ha egy szervezet nem néz szembe önmaga hibáival, azokkal, amiket Alcsíknál, Homoródfürdőnél vagy máshol elkövetett, előbb-utóbb elveszíti azok bizalmát, akiknek szolgálnia kellene.
Ez a veszély nem elméleti. Ha a fiatal generációk bizalma tartósan elvész, azzal nem egy választási eredmény romlik, hanem a képviselet egésze kerül veszélybe. Nehéz lesz megtartani azt a lehetőséget, hogy saját magunk alakítsuk az életünket, hogy legyen kitől kérdezni, kihez fordulni, kire számítani a közösségi ügyekben. És ez végső soron a megmaradás kérdése, mert egy közösség, amely elveszíti a saját érdekképviseletébe vetett hitét, előbb-utóbb elveszíti magát a közösségi létét is.
Mit jelent ez a következő lépésben
A fiatalok bizalmát nem egy fesztiváli sátorral vagy egy jól sikerült fényképpel lehet megszerezni. Azt kell érezniük, hogy a véleményüknek következménye van, hogy nemcsak meghallgatjuk őket, hanem döntési helyzetbe is hozzuk őket. Ugyanez érvényes minden térségre, amelyik úgy érzi, hogy kimaradt, hogy nem hallották meg. A megoldás nem a panasz, hanem a szisztematikus, folytatólagos munka, ami minden héten, minden döntésnél újra bizonyítja, hogy a szervezet valóban a közösségért dolgozik.
A bizalom nem jön vissza magától. Azt vissza kell szerezni, munkával, minden egyes héten, minden egyes döntésnél. Aki ezt a közösséget velünk együtt akarja építeni, tudja, hogy nem a tökéletességet, hanem a kiállást és a valódi munkát várhatja tőlünk. Azt megkapja.
Előre. Együtt. Munkával.