292. Heti Értékelő
A bizonytalanság árát nem fizethetik meg az emberek
Kisinyovban a biztonság közelségéről, itthon turisztikai célpontjaink jövőjéről, a medvekárok kezeléséről és a jogerős felmentésem után megmaradt kérdésekről kellett világosan beszélnem. Négy különböző ügy, de ugyanaz a kötelesség: megvédeni a közösséget a bizonytalanság következményeitől.
Ma este egy kisinyovi szállodai szobából tartottam meg a 292. Heti Értékelőt.
Nem stúdióból és nem otthonról. Néhány kilométerre attól az országtól, ahol háború zajlik.
Aznap drónokat észleltek Moldova légterében, miközben az orosz támadások az ukrajnai Odessza térségét is érintették. A kialakult veszélyhelyzet miatt a moldovai légteret átmenetileg lezárták.
A biztonság azt jelenti, hogy este nyugodtan lefektethetjük-e a gyermekeinket. A béke pedig azt, hogy reggel folytathatjuk-e azt a munkát, amelyet előző nap elkezdtünk.
Ezért sem mindegy, hogy Székelyföld, Erdély és Románia ott van-e azoknál az európai asztaloknál, ahol a térség jövőjéről döntenek.
A béke helyben kezdődik
Kisinyovban a Régiók Európai Bizottságának tagjaként vettem részt a CORLEAP éves ülésén. Ez az együttműködési fórum az Európai Unió, valamint a keleti partnerség országainak helyi és regionális vezetőit kapcsolja össze.
Az ülésen többek között arról tárgyaltunk, hogyan lehet fellépni a külföldről érkező információs manipulációval szemben, és miként lehet megerősíteni az ellenőrzött adatokra épülő helyi döntéshozatalt. Olyan európai képzési kezdeményezés is elindult, amely a keleti partnerség országainak helyi és regionális közigazgatását segíti.
Lehet azt mondani, hogy Kisinyov messze van Csíkszeredától. A térségben történő események azonban megmutatják, hogy a biztonságunkat érintő veszélyek nincsenek olyan messze, mint szeretnénk hinni.
A háború nemcsak fegyverekkel zajlik. Zajlik hazugságokkal, féligazságokkal, félelemkeltéssel és az emberek egymás ellen fordításával is.
Mi, erdélyi magyarok pontosan tudjuk, milyen veszélyes, amikor mások akarják megmondani, mit gondoljunk egymásról és saját jövőnkről. Ezért a közösségi biztonság része az is, hogy legyenek hiteles helyi intézményeink, magyar nyelvű tájékoztatásunk és olyan vezetőink, akik ellenőrzik a tényeket, meghallgatják az embereket, és vállalják döntéseik következményeit.
Az európai jelenlét számomra nem protokoll és nem fénykép. Azért vagyok jelen, hogy az ott megszerezhető tudást, kapcsolatokat és lehetőségeket hazahozzuk Hargita megyébe.
A kisinyovi tanulság egyértelmű. A helyi közösségeket nem elég időnként támogatni. Fel kell készíteni őket a válságokra, meg kell erősíteni a közigazgatást, és meg kell védeni az emberek intézményekbe vetett bizalmát.
Ezen dolgozik az RMDSZ a kormányban, a parlamentben, az önkormányzatokban és az európai intézményekben. Egy bizonytalan térségben különösen fontos, hogy legyen magyar képviselet minden olyan döntési szinten, ahol a biztonságunkról, fejlesztési lehetőségeinkről és közösségünk jövőjéről határoznak.
Békés úti célok kellenek
A heti értékelőben nem csupán a Madarasi Hargitáról beszéltem.
Hargitafürdő, Homoródfürdő, a Madarasi Hargita és más turisztikai célpontjaink helyzete ugyanarra az alapvető problémára világít rá.
Ahol állandó a vita, a feszültség és a bizonytalanság, oda a turista nem szívesen megy.
A vendég pihenni érkezik. Nyugalmat, tisztaságot, biztonságot, jó szolgáltatásokat és őszinte vendégszeretetet keres.
Nem akar tulajdonjogi vitákat, egymásnak ellentmondó közleményeket és folyamatos nyilvános üzengetést követni. Nem akar azon gondolkodni, hogy működik-e majd a sípálya, megközelíthető-e a szállása, használható-e az infrastruktúra, vagy érkezéséig újabb konfliktus robban ki.
Én biztosan nem olyan helyre vinném pihenni a családomat, amelyről azt hallom, hogy ott állandó a cirkusz. Ezzel vélhetően sokan mások is így vannak.
A turista könnyen választ másik célpontot. A helyi vállalkozónak, a szállásadónak, a vendéglátósnak, az alkalmazottnak és az ott élő családnak azonban nincs hová továbblépnie. Ők maradnak a következményekkel.
Ezért a turisztikai célpontjaink körüli nyugalom, kiszámíthatóság és együttműködés nem magánügy. Közösségi és gazdasági érdek.
Nem az a feladatom, hogy tulajdonosi vagy szerződéses vitákban bíró legyek. Az viszont kötelességem, hogy kimondjam: a konfliktusokat nem szabad ráengedni a vendégekre, a helyi vállalkozókra és az ott élő emberek megélhetésére.
Mire készülünk 2027-re?
A kérdés azért is sürgős, mert 2027. január 1-jével belépünk abba az évbe, amikor Hargita megye az Európa Gasztronómiai Régiója címet viseli, korábbi kezdeményezésem alapján. A kezdeményezésnk célja az volt, a helyi vendéglátás megerősődjék, a helyi alapanyagok használatának ösztönzése, új munkahelyek létrehozása és Hargita megye szélesebb körű megismertetése.
Ez nagy lehetőség. De a cím önmagában nem fog turistákat hozni.
Mire érkezik a vendég 2027-ben? Hová hívjuk? Hogyan jut oda? Mit tudunk biztosan megmutatni neki? Milyen szolgáltatást kap? Mivel vagyunk ma felkészültebbek, mint korábban?
Lesz egységes és időben meghirdetett programnaptárunk?
Lesznek működő, nyugodt és kiszámíthatóan fejlődő turisztikai célpontjaink?
Lesz megfelelő közlekedés, parkolás, tájékoztatás, tisztaság és közbiztonság?
Lesz elegendő felkészült vendéglátóhely, szállásadó és helyi program?
Eljutnak a helyi termékek a vendéglők asztalára?
Tudunk több napra szóló, tartalmas élményt kínálni egy családnak, vagy csak egyetlen rendezvényre próbáljuk idehívni?
Ezekre a kérdésekre nem 2027 januárjában kell elkezdenünk keresni a választ. A felkészülésnek már most láthatóvá és mérhetővé kell válnia.
Vannak már elindított szakmai programok. Kiválasztották Hargita megye jellegzetes ételeit, készül a helyi alapanyagokat és hagyományos ízeket előtérbe helyező minősítési rendszer, valamint a nyitott gazdaságok programja is. A tervek szerint a minősített éttermek és gazdaságok nyomtatott és digitális térképre kerülnek.
Ezek jó lépések. Akkor lesz azonban valódi hatásuk, ha eljutnak a vállalkozókhoz, a gazdákhoz, a vendéglátókhoz és a településekhez. Székely termékes szolgáltatók számát sikerlt többszörözzk? NEM! Hisz itt is két éve állunk! Amikor olyan személyekre va bízva egy védjegy, akiknek az nem szívügye, akkor a dolgok állnak, földre esnek! Elsorvadnak!
Egy program értékét nem az mutatja meg, hogy hány rendezvényt szerveztünk köré, hanem az, hogy hány helyi termelő kapott új piacot, hány vendéglátó tudott fejlődni, hány fiatal talált munkát, és hány vendég tért vissza Hargita megyébe.
A reklám önmagában kevés
Az elmúlt időszakban pénzt és figyelmet fordítottak népszerűsítésre, kampányokra és véleményvezérek bevonására. Erről is őszintén kell beszélnünk.
Nem az a kérdés, hogy kell-e népszerűsíteni Hargita megyét. Természetesen kell.
A kérdés az, hogy a reklám mögött van-e olyan valóság, amely miatt a turista megérkezik, jól érzi magát, tovább marad, pénzt költ a helyi vállalkozóknál, majd máskor is visszatér.
Mindegy, hogy tízezer vagy százezer eurót költünk el a láthatóságra, ha közben a célpontjainkon vita, feszültség és bizonytalanság van. A reklám elhozhatja a figyelmet, de működő szolgáltatás nélkül nem hozza el a valódi változást.
A véleményvezér néhány napig láthatóságot hozhat. A rendezett úti cél, a jó szolgáltatás és a vendégszeretet viszont évekre bizalmat épít.
A népszerűsítésre fordított pénz mellett legalább ugyanilyen fontos a felkészítés, a bátorítás, a helyi szolgáltatók képzése és minél több békésen működő úti cél kiépítése.
Segíteni kell a helyi vállalkozókat. Össze kell kapcsolni a gazdákat az éttermekkel. Javítani kell az infrastruktúrát. Meg kell teremteni az együttműködés kereteit. Időben rendezni kell a konfliktusokat, mielőtt azok elriasztják a vendégeket.
Hargitafürdőn, Homoródfürdőn, a Madarasi Hargitán és minden más fontos turisztikai térségben világos együttműködésre van szükség az önkormányzatok, tulajdonosok, közbirtokosságok, vállalkozók, vendéglátók és helyi közösségek között.
Hargitafürdő esetében fontos a Piricske felé vezető kapcsolat és az egész térség összehangolt fejlesztése. Homoródfürdőn évek óta napirenden van az ifjúsági tábor, a villák, a szennyvízkezelés és a fenntartható turisztikai fejlesztés kérdése.
Ezek nem egymástól elszigetelt ügyek. Annak próbái, hogy képesek vagyunk-e az adottságainkból valódi, működő és kiszámítható turisztikai kínálatot építeni.
El kell számolni
A 2027-es felkészüléshez nyilvános és ellenőrizhető helyzetképre van szükség.
Látnunk kell:
- Mely turisztikai célpontjaink fogadóképesek?
- Hol vannak tulajdonosi, működtetési vagy infrastrukturális viták?
- Melyik problémának ki a felelőse?
- Milyen határidővel rendezhető az adott ügy?
- Mire költöttük eddig a népszerűsítésre és felkészülésre szánt pénzt?
- Milyen mérhető eredményt hoztak ezek a kiadások?
- Hány helyi termelő, szállásadó, vendéglátó és fiatal részesült közvetlen támogatásban vagy képzésben?
- Milyen konkrét szolgáltatásokkal leszünk gazdagabbak 2027. január 1-jén?
Nem újabb szlogent kell gyártanunk. Működő úti célokat kell építenünk.
A 2027-es cím akkor ér valamit, ha a helyi gazda többet tud eladni, a vendéglátó több helyi alapanyagot használ, a szállásadó hosszabb szezonban dolgozik, a fiatal pedig a turizmusból és a vendéglátásból származó tisztességes munkával itthon tud maradni.
A vendéget a reklám idehozhatja egyszer. A béke, a minőség és a hiteles vendégszeretet hozza vissza.
Ezért most nemcsak azt kell megkérdeznünk, hányan látták a kampányainkat. Azt kell megkérdeznünk, hogy 2027. január 1-jén lesz-e hová meghívnunk az embereket, lesz-e mit megmutatnunk nekik, és készen állunk-e arra, hogy valóban vendégül lássuk őket.
Hargita megyének nem hangosabb reklámra, hanem több békésen működő, felkészült és szerethető turisztikai célpontra van szüksége.
Javultak a számok, de ez csak felszín, a valóság ellentétes
A medvekárok területén végre biztató adatokról is beszámolhatunk, de sajnos ez csak elmélet, sajnos az emberek belefáradtak, hogy jelentésk a károkat!
Hargita megyében az év elejétől szeptember első feléig 180 vadkárt jegyeztek fel, míg az előző év azonos időszakában 260 esetet. Idén 15 problémás medvét távolítottak el az állományból. A már lezárt 87 kártérítési ügyben 385 ezer lejt ítéltek meg, miközben a nagyobb őszi kukoricakárok egy része még nem szerepelt az összesítésben.
A csökkenés fontos, de nem jelenti azt, hogy a medvehelyzetet megoldottuk.
Annak a gazdának, akinek ezen a héten pusztították el a termését vagy vitték el az állatát, nem kisebb a vesztesége attól, hogy a megyei statisztika javult.
Minden egyes eset mögött egy család munkája, megélhetése és biztonsága áll.
Az adatok ugyanakkor azt mutatják, hogy a problémás egyedek célzott eltávolítása, a megelőzés és a dokumentált helyi tapasztalatokra épített beavatkozás eredményt hozhat.
Ezért folytatni kell a településekre visszajáró veszélyes egyedek gyors azonosítását és eltávolítását. Tovább kell erősíteni a villanypásztorok és más megelőzési eszközök támogatását. Egyszerűbbé és gyorsabbá kell tenni a kártérítési eljárást.
Az RMDSZ kormányzati és parlamenti szerepvállalása nélkül nem jutottunk volna el a szabályozás módosításáig és a beavatkozási lehetőségek bővítéséig. A munkát azonban nem tekinthetjük befejezettnek addig, amíg a falusi emberek nem érzik magukat biztonságban, és amíg a károsult gazda hónapokig vár jogos kártérítésére.
Hargita megye 2013 óta következetesen gyűjti a vadkárokkal kapcsolatos adatokat. Ez azért fontos, mert Bukarestben és Brüsszelben is számokkal, dokumentált esetekkel és konkrét megoldási javaslatokkal kell képviselnünk a hegyvidéki közösségeket.
A természetvédelem nem jelentheti a falusi ember magára hagyását. Az emberi életnek, a biztonságnak és a megélhetésnek kell az első helyen állnia.
Felmentés után tisztázás kell
Végül egy személyes ügyről is beszélnem kell. Olyan ügyről, amely tizennégy év után már régen nemcsak rólam szól.
Az út elkészült. Tizenhárom éve használják. A felmentés jogerős. A kérdések azonban megmaradtak.
Ügyvédem, dr. Sergiu Bogdan szeptember 4-i kolozsvári sajtótájékoztatójának második részében olyan részletekről beszélt, amelyekre a nyilvánosságnak joga van választ kapni.
Az ügy tizennégy évig tartott. Összesen 139 tárgyalási napja volt, és 13 bíró foglalkozott vele. A Marosvásárhelyi Ítélőtábla jogerősen felmentett a hivatali visszaélés, az arra való felbujtás és az igazságszolgáltatási szervek félrevezetésének vádja alól.
Ügyvédem ismertetése szerint az eljárásban tisztázódott, hogy az építőanyagok léteztek, az elkészült munka megfelelő minőségű, az utat pedig több mint egy évtizede használják.
Ezért fel kell tenni az alapvető kérdést: hogyan keletkezett kár, ha a munkát elvégezték, annak eredménye megmaradt, és az út ma is a közösséget szolgálja?
További kérdéseket vet fel a megyei tanács külső jogi képviselete is. A megye alkalmazásában saját jogászok dolgoznak, klön Igazgatósági struktúrában, a büntetővádat pedig az ügyészség képviselte. Ennek ellenére külön ügyvédi képviseletet tartottak fenn, és egy ügyvédi beadványban a vádlottak büntetőjogi elítélését is kérték, habár ez 2021 től nem volt kötelező!
Nem vádaskodom és nem találgatok. Dokumentumokra alapozva kérdezek:
- Miért volt szükség külső ügyvédi képviseletre?
- Ki hagyta jóvá a megbízást és annak tartalmát?
- Ki adott felhatalmazást a büntetőjogi elítélés kérésére?
- Mennyibe került mindez a megye lakóinak?
- Ki vállalja a felelősséget azért, hogy ez az ügy tizennégy éven keresztül közpénzt, időt és emberi erőt emésztett fel?
Ezek a kérdések nem az RMDSZ ellen irányulnak, és nem közösségünk intézményeit akarják gyengíteni.
Éppen ellenkezőleg.
Az RMDSZ és közintézményeink hitelességét az erősíti, ha tiszteletben tartjuk a jogerős döntéseket, átláthatóan elszámolunk a közpénzzel, és válaszolunk az emberek jogos kérdéseire.
Nem akarok személyeskedést és belső háborút. Nem bosszút akarok, hanem tisztázást. Nem támadni akarok, hanem választ kapni.
Tartozom ezzel a családomnak, a munkatársaimnak és mindazoknak, akik ezeken az éveken keresztül hittek bennem. Tartozom vele annak a közösségnek is, amelynek joga van tudni, hogyan születtek a döntések, ki vállalta értük a felelősséget, és mire költötték a közpénzt.
A jogerős felmentés nem vélemény és nem politikai értelmezés. Jogi tény.
A felmentés után pedig a tisztázásnak is meg kell történnie.
Nem hagyjuk magukra
A biztonsági helyzet, turisztikai célpontjaink jövője, a medvekárok és a jogerős felmentéssel lezárult eljárás első látásra nagyon különböző ügyek.
Mégis összeköti őket valami:
A bizonytalanság árát egyik esetben sem fizettethetjük meg az emberekkel.
A turizmusból élő családok nem akarják elveszíteni a megélhetésüket a rendezetlen viták és a felkészületlenség miatt. A gazdák nem akarnak egyedül maradni a medvekárokkal. Én pedig nem fogadhatom el, hogy tizennégy év után, jogerős felmentéssel a kezemben is elmaradjon a tisztázás.
Az álláspontom világos.
Békét és biztonságot akarunk. Békésen működő, felkészült turisztikai célpontokat akarunk. Biztonságos falvakat és tisztességes kártérítést akarunk. Átlátható és felelős közéletet akarunk.
Ezek mögött nem politikai szlogenek, hanem emberek, családok és közösségek állnak.
A közélet nem arról szól, hogy ki beszél hangosabban. Arról szól, hogy ki marad ott akkor is, amikor dolgozni, kérdezni és felelősséget vállalni kell.
Én ott maradok. És dolgozom tovább.
- 09. 15.