A medvekérdés — amikor van eredmény

Múlt héten arra kértem Önöket, töltsék ki az Európai Bizottság kérdőívét a természetvédelmi szabályok felülvizsgálatáról. Amikor elkezdtük a mozgósítást, mindössze 6 kitöltés volt Romániából. Hat nap alatt 435-re jutottunk.

Ez nem PR-akció volt. Azt szerettük volna elérni, hogy Európában is megértsék: nem lehet minden országra és minden régióra ugyanazt a megoldást alkalmazni. Ahol kevés medve él és ritka az ember–medve konfliktus, ott más intézkedések működhetnek, mint nálunk, ahol a medvék rendszeresen megjelennek településeken, gazdaságokban és családi házak közelében.

A kérdőív lezárult, de a munka nem. Szeptemberben Brüsszelben folytatjuk, amikor az Európai Bizottság stressztesztjének következő szakaszában ismét lehetőség lesz bemutatni a helyi tapasztalatokat. Az álláspontunk világos: a biodiverzitást meg kell őrizni, de az emberi élet és a helyi közösségek biztonsága nem lehet ennek az ára.

Kataszteri rendszer — a digitális állam próbája

Július 14-én kibertámadás érte az Országos Kataszteri és Ingatlan-nyilvántartási Ügynökség rendszerét. Zsarolóvírusos támadás történt, a rendszer kiesésekor körülbelül 94 ezer ügy volt folyamatban. Augusztus 11-én, közel egy hónappal később kezdődött el az e-Terra fokozatos újraindítása.

A jó hír, hogy a telekkönyvi adatok a hivatalos tájékoztatás szerint nem sérültek. De nem szabad itt lezárni a történetet. Arra is választ kell kapnunk, hogyan tudott megtörténni a támadás, miért tartott ilyen sokáig a helyreállítás, és mit tesz az állam azért, hogy egy másik alapvető digitális szolgáltatásnál ne ismétlődhessen meg ugyanez.

Hargita megyében is emberek adnak-vesznek ingatlant, örökösödési ügyeket rendeznek, építkezést készítenek elő, hitelt vesznek fel vagy telekkönyvi kivonatra várnak. Egy országos informatikai probléma ezért nagyon gyorsan helyi problémává válik. Olyan digitális állam kell, amely akkor is működik, amikor támadás éri.

Homoródfürdő — a vita tárgya a jövő, nem a múlt

Homoródfürdő ügyében a nyáron több nyilvános vita is kialakult, köztük olyan is, amely élő adásban pénzügyi és eljárási kérdések körül személyeskedésbe csúszott. Ez nem visz előre semmit.

A vitának a tárgya a fürdő jövője kell legyen — nem az, hogy kinek van igaza a korábbi döntésekben. Homoródfürdő nem egy belső hatalmi kérdés, hanem egy csíki, egy megyei közösségi vagyon, amelynek fejlesztése munkahelyet, turizmust és bevételt jelenthet a térségnek évtizedekre előre.

A határidő előtt új, a korábbi szakvéleményeket figyelembe vevő javaslatra van szükség. Ezt felvetettem, és továbbra is választ várok rá — nem személyes vitaként, hanem napirendi kötelezettségként. Nem tudjuk még, hogy a felmerült pénzügyi és eljárási állítások közül melyik igazolható dokumentummal. Ezért nem minősítek, hanem dokumentumot kérek: jegyzőkönyvet, szakvéleményt, határidőt.

A döntést a megyei tanács hozza meg — de csak akkor jól, ha az előkészítés szabályos, nyilvános, és mindhárom székely térség, Csík, Gyergyó és Udvarhelyszék egyeztetésén alapul. Nem ülök be egy olyan versenybe, ahol a cél az, hogy valaki alulmaradjon. A célom az, hogy végre szülessen egy szakmailag megalapozott, határidőre benyújtott javaslat, amelyről érdemben lehet dönteni.

Madarasi Hargita — a következő gócpont

Homoródfürdő mellett a következő ügy, amivel foglalkoztam, Madarasi Hargita. Kértem, hogy adják ide a szükséges dokumentációt — ez nem áll még rendelkezésemre teljes körűen, ezt tisztán ki kell mondanom.

Egy fontos tényt viszont már most rögzítek: Madarasi Hargita ügyében rég túlléptünk azon a fázison, hogy egy átfogó és egységes övezeti rendezési tervről beszéljünk. Ehelyett pontszerű fejlesztési pontok mentén álltunk össze, és így készült el egy mesterterv, amelyet 2024-ben a megyei tanács is megszavazott. Tehát van irány, amerre menni kell — ezt tudjuk.

Sajnos van, aki ebben a négyéves fázisban lemaradt, és még mindig úgy gondolkodik, mintha egy átfogó rendezési tervről kellene újra vitatkozni. Nem az a helyes politikusi magatartás, hogy amikor az érdekeltek között éleződik a vita, a politikus félreáll, és megvárja, ki marad talpon. A politikusi hivatás pontosan az ellenkezője: oda kell állni az érdekeltek közé, tisztázni a tényeket, és felelősséggel vezetni a döntést a már elfogadott mesterterv mentén. Ezt kérem a munkatársaimtól, és ezt várom saját magamtól is.

Lakhatás és az új urbanisztikai kódex

A lakhatás ma minden hargitai családot érint, legyen szó egy fiatal párról, aki most építkezne, vagy egy idősebb családról, aki a szülői házat szeretné felújítani. Az új urbanisztikai kódex egy régóta várt, átfogó jogszabályi keret, amely alapjaiban alakítja majd át azt, hogyan lehet Romániában, és így Hargita megyében is építkezni, telket rendezni vagy egy település fejlesztési irányát meghatározni.

A mi felelősségünk az, hogy ez a keret ne egy távoli, bukaresti szabályhalmaz maradjon, hanem a helyi valósághoz igazodjon. Ez azt jelenti, hogy meg kell vizsgálnunk, mennyire illeszkedik a megyei területrendezési tervünk az új szabályokhoz, és fel kell mérnünk, hol tartanak a településeink a saját rendezési terveikkel — mert enélkül a legjobb szándékú fejlesztési elképzelés is papíron marad.

Emellett fontosnak tartom, hogy a lakhatás ne csak jogi és bürokratikus kérdés legyen. Székelyföldön van hagyománya annak, hogyan épült és nézett ki egy otthon — ezt az arculatot és tudást ötvözni kell a mai energiahatékonysági elvárásokkal, hogy aki most épít vagy felújít, ne kelljen választania a hagyomány és a korszerűség között.

És végül: aki nálunk házat épít, ne bürokratikus útvesztőbe fusson bele. Azt szeretném, hogy legyen egy világos, helyben elérhető segítségpont, ahol tanácsot, típustervet és pályázati eligazítást kaphat, ahelyett hogy egyedül próbálná kibogozni a szabályokat. Ezen dolgozunk most, és ennek eredményeiről a következő hetekben és hónapokban is beszámolok.