Brüsszelben közös munkával vittük közelebb Európát Hargita megyéhez

Ma az Európai Régiók Bizottságának plenáris ülésén azért szólaltam fel, mert számunkra a környezetvédelem, a természetvédelem, a vidék jövője, a gazdák biztonsága és az uniós pénzek kérdése nem elméleti ügy. Ezek a döntések közvetlenül befolyásolják, hogy Hargita megyében hogyan lehet dolgozni, gazdálkodni, gyermeket nevelni, turizmust építeni, falut megtartani és jövőt adni a következő nemzedéknek.

Sokan még ma is úgy tekintenek Brüsszelre, mint egy távoli világra, ahol nélkülünk döntenek rólunk. Pedig most éppen az ellenkezője történik. Aki jelen van, aki érvel, aki kapcsolatot épít, aki előkészíti a javaslatait, aki a helyi valóságot lefordítja európai nyelvre, az képes beleszólni abba, milyen szabályok, milyen pénzügyi keretek és milyen lehetőségek születnek a következő évekre.

Ezért éri meg itt lenni. Ezért éri meg felvállalni ezt a témakört. Ezért éri meg dolgozni rajta akkor is, amikor ez időigényes, sok egyeztetéssel jár és gyakran láthatatlan munka. Mert ha nem vagyunk jelen, akkor mások mondják meg helyettünk, mi a fontos nekünk.

A mai vita lényege: jó szabály csak az, ami a valóságban is működik

A mai vita az uniós környezetvédelmi szabályok végrehajtásáról és egyszerűsítéséről szólt. A legfontosabb üzenetem az volt, hogy a szabályozás célja nem lehet pusztán az, hogy újabb előírásokat hozzunk. Olyan szabályokra van szükség, amelyek a való életben is alkalmazhatók.

A jelentéstevő első felszólalásában külön is megköszönte a közös munkát és azokat a módosító javaslatokat, amelyek az egyeztetések során érkeztek. Ennek külön jelentősége van. Ez azt mutatja, hogy a korábbi szakmai és politikai megbeszélések nem voltak hiábavalók. Volt értelme annak, hogy következetesen képviseljük a hegyvidéki, vidéki, kelet-európai térségek szempontjait, köztük Hargita megye valóságát is.

A jelentéstevő világosan megerősítette azt a gondolatot, amelyet mi is képviseltünk: szükség van arra, hogy a döntések mögött világos, megbízható adatok álljanak, és szükség van egyszerűsítésre is. De az egyszerűsítés nem jelenthet deregulációt. Nem jelentheti a szabályok kiüresítését. Az egyszerűsítésnek azt kell szolgálnia, hogy világosabbak legyenek a kötelezettségek, és a környezetvédelmi politikák valóban végrehajthatók legyenek a mindennapi életben.

Pontosan ezt képviseltem a módosítóimban és a mai felszólalásomban is.

Miért voltak fontosak a módosítóim

A benyújtott módosítók lényege az volt, hogy a végrehajtás problémáit ne söpörjük a szőnyeg alá. Az uniós célok lehetnek helyesek és szükségesek, de ha a településeknek, megyéknek, gazdáknak és helyi intézményeknek nincs elég emberük, pénzük, szakértelmük vagy jogbiztonságuk a megvalósításhoz, akkor a jó szándékból végrehajtási válság lesz.

Ezért képviseltem, hogy ne csak azt mérjék Európában, hol vannak hiányosságok, hanem azt is, miért vannak. Van-e elég szakember. Van-e gyakorlati útmutatás. Vannak-e használható adatok. Tudnak-e a kisebb önkormányzatok pályázni. Képesek-e a vidéki és hegyvidéki közösségek teljesíteni azokat az elvárásokat, amelyeket rájuk tesznek.

A másik fontos szempont az volt, hogy az egyszerűsítés nem jelentheti azt, hogy Brüsszel vagy a tagállamok újabb terheket tolnak rá a helyi és regionális önkormányzatokra. Ha új feladat van, kell hozzá pénz, szakmai támogatás, gyakorlati eszköz és kiszámítható segítség is.

A harmadik fontos terület a biodiverzitás és a vidéki együttélés kérdése volt. Egyértelművé kellett tenni, hogy a természetvédelem sikere nem a vidéki emberek félreállításán múlik, hanem azon, hogy partnerként kezeljük őket. A gazdák, pásztorok, erdészek és helyi közösségek nem akadályai a természetvédelemnek, hanem sok esetben ők a fenntartói azoknak a tájaknak, amelyeket Európa ma védeni akar.

Hargita megye hangja a nagyragadozók ügyében

A mi térségünkben a nagyragadozók kérdése nem politikai jelkép, hanem napi valóság. Ez a családok biztonságáról, a gazdák megélhetéséről, az állattartás jövőjéről, a falusi élet megtartásáról és a vidéki gazdaság működőképességéről szól.

Ezért kértem azt, hogy az emberi élet védelmét minden térségben egyformán kell komolyan venni, és bátorítani kell a tagállamokat arra, hogy az emberi élet és biztonság védelmét valóban prioritásként kezeljék. Nem lehetnek első és másodrendű európai polgárok aszerint, hogy valaki nagyvárosban vagy egy hegyvidéki térségben él.

A nagyragadozókkal kapcsolatos helyzet kezelésében világos és működő rendszerre van szükség. Pontos és tudományos adatokra, megelőzésre, gyors reagálásra, tisztességes és hozzáférhető kompenzációra, jogilag is biztonságos eljárásokra és olyan döntésekre, amelyek nem kívülről nézik a vidéki valóságot, hanem abból indulnak ki.

Ha egy gazda azt látja, hogy a kára után hónapokig várhat, ha egy település azt érzi, hogy nincs eszköze a veszélyhelyzet kezelésére, ha egy család úgy gondolja, hogy a saját biztonsága másodlagos, akkor nem a természetvédelem erősödik, hanem a bizalom gyengül. Bizalom nélkül pedig hosszú távon nincs működő természetvédelem.

Miért fontos ez Hargita megyének és a hozzánk hasonló térségeknek

Hargita megye és a hozzá hasonló megyék sokáig kívül maradtak azon a körön, ahol az uniós források és a jövőt meghatározó nagy fejlesztési elképzelések igazán alakultak. Sokszor csak részben jutottak el hozzánk a lehetőségek, sokszor nem a mi valóságunkhoz igazodtak a programok, máskor pedig nem volt meg időben a szükséges partnerség és előkészítés.

Most viszont változnak a dolgok. Brüsszelben ma valódi tér nyílik arra, hogy helyalapú döntéshozatal mentén alakuljon az új uniós forrásrendszer. Ez azt jelenti, hogy sokkal többet számít, mely térség milyen jövőképpel, milyen partnerséggel, milyen konkrét programokkal és milyen felkészültséggel érkezik.

A következő többéves pénzügyi keret hosszú évekre meghatározza a ma felnövő fiatalok lehetőségeit. Amit most sikerül megértetni a többi tagállammal, amit most sikerül beépíteni az európai gondolkodásba, annak otthon is kézzelfogható következménye lesz. Fejlesztés, beruházás, kutatás, innováció, biztonság, gazdasági esély és közösségi önbizalom múlik rajta.

A kérdés az, mit hagyunk hozományként az utánunk jövőknek. Becsületet, együttműködést, megtisztelést és bizalmat. Vagy közömbösséget, kiszolgáltatottságot és lemaradást. Ez nem elvont kérdés. Ez a mai munka igazi tétje.

Most kell közös megyei jövőképeket és partnerségi terveket készíteni

Éppen ezért most azt kérem Hargita Megye Tanácsától és a megye szereplőitől, hogy készüljünk fel közösen. Most kell elkészíteni az aktuális és ágazati megyei jövőképeket, a cselekvési terveket és a partnerségi terveket.

Most kell egy asztalhoz ültetni az önkormányzatokat, a gazdákat, az erdészeket, a vállalkozókat, az iskolákat, az egyházakat, a civil szervezeteket, a kutatókat és mindazokat, akiknek van mondanivalójuk a megye jövőjéről. Most kell kimondani, milyen Hargita megyét akarunk látni tíz év múlva vízgazdálkodásban, természetvédelemben, turizmusban, innovációban, mezőgazdaságban, oktatásban, közösségépítésben és biztonságban.

Ha nem veszünk részt időben a készülő keretek alakításában, akkor mások fogják kijelölni a folyosókat, és nekünk utólag kell majd ajtót keresni. Ha viszont ott vagyunk, ha építjük a kapcsolatokat, ha előkészítjük a terveinket, akkor ajtókat és ablakokat tudunk nyitni magunknak.

Én a témakörben előkészítettem az anyagokat, javaslatokat dolgoztam ki, előterjesztettem, amit lehetett, programokat és tájékoztató eseményeket szerveztem. A következő lépés az, hogy ebből közös megyei cselekvés legyen.

Nem akarhatunk minimálbéres megye maradni. Nem maradhatunk csak végrehajtói mások elképzeléseinek. Hargita megyének a saját érdekeit, saját erejét és saját jövőképét kell bevinnie az európai döntések közé.

Mi lesz ennek a jelentésnek a sorsa és miért számít

Ez a jelentés azért fontos, mert nem marad egy asztalfiókban. A szöveg sorsa az, hogy az Európai Régiók Bizottságának álláspontjaként bekerül az európai intézmények közötti gondolkodásba, és számítani fog a környezetvédelmi szabályok végrehajtásáról, egyszerűsítéséről, a biodiverzitásról, a vidéki térségek szerepéről és a következő pénzügyi időszak előkészítéséről szóló vitákban.

Számítani fog akkor, amikor a jövőbeli uniós programok és támogatási logikák kialakulnak. Számítani fog akkor, amikor azt vizsgálják, hogyan lehet a szabályokat a gyakorlatban végrehajthatóbbá tenni. Számítani fog akkor, amikor a természetvédelem és az emberi biztonság kapcsolatáról döntenek. És számítani fog akkor is, amikor a kelet-európai és hegyvidéki térségek megpróbálják láthatóvá tenni saját valóságukat Európában.

Ezért volt fontos a mai felszólalás. És ezért fog számítani a holnapi munka is.