A Bolyai Nyári Akadémia július 14-i megnyitóján mondott beszédem

Ebben a nyári időszakban a romániai magyar közéletet az elmúlt napok történései foglalkoztatják, ám sajnos a kormányon lenni vagy ellenzékbe vonulni dilemmában nem térnek ki egy további  nagyon fontos témakörre, ami az életünket nagyban meghatározza: az oktatásra. Ezért ha kényelmetlen is a téma, és hosszabb is leszek, kérem, engedjék meg, hogy mint politikus erre a kérdésre térjek ki.

Tekintve, hogy három nagy szervezetrendszer biztosítja az erdélyi magyarság megmaradását: történelmi egyházaink, oktatási rendszerünk és a politikai-önkormányzati rendszerünk, elmondom, szerintem a politika mit várhat pedagógustársadalmunktól, és ehhez a politikának mit kell nyújtania. Felkérem a pedagógustársadalom intézményeit, igazgatókat, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségét, segítsenek a közoktatásra vonatkozó stratégiai irányok kidolgozásában, hisz éveken, évtizedeken keresztül a politikum nem kezelte az olyan problémákat, mint az oktatás színvonalának esése, főleg reál tantárgyak esetében, a reál tárgyak oktatásának visszaszorulása, a román nyelv oktatása, a magas bukási arany az érettségin, a szakoktatás csutakra tevése. További gond, hogy a rendszerváltás óta eltelt időben több mint hatvanszor módosult az oktatási törvény, csökkentek a pedagógusbérek, illetve a pedagógusok megbecsülése, olyan gyerekek kerülnek érettségizni, akik nagyon jó szakmunkások lehetnének, és persze gond a gyereklétszám csökkenése is.

Azért jöttem tehát el, hogy arra kérjem önöket, különösen a Hargita megyei pedagógusokat, hogy tárjuk fel a problémákat és oldjuk meg, minél többet, minél hamarabb. Bár Hargita Megye Tanácsának nincs hatásköre, eredményt értünk el a leépítések ellen, amikor az RMPSZ vezetőségével együtt léptünk fel a több mint félezer Hargita megyei tanerő és kiszolgáló személyzet leépítése ügyében. Az oktatás területén nagyon komoly partnereink vannak Burus-Siklódi Botond RMPSZ-elnök és Ferencz Salamon Alpár volt főtanfelügyelő, jelenleg a megyei tanács oktatási szakbizottsága elnökének személyében.

A szóban forgó kérdésekről önöknek hangosan beszélniük kell, akár tüntetniük, hiszen néma gyermeknek az anyja sem érti a szavát. A megyei tanácsnál sokszor én biztatom a szakszervezetet, pereljen, érvényesítse a kollégák jogait. Tehát magasabb fokozatra kell kapcsolnia mindenkinek, Önöknek is, mert a dolgok így nem mehetnek tovább.

Az elvándorlás, az elszegényedés valós veszély! Aki az oktatásért harcol és dolgozik, az a magyarság, a székelység autonómiájáért dolgozik, mert megmaradásunk legfontosabb komponense az oktatás. Nagy intézményhálózat van, de azt működtetni kell, sőt minél hatékonyabban kell működtetni.

Az a sajnálatos, hogy minderről a közbeszédben keveset hallani. Szinte érezni lehet egy-egy esetben, hogy az autonómiázás csak a valós munka hiányának elfödésére szolgál. De ez nincs rendben, mert nagyon sok megoldandó kérdést látok magunk körül, olyat, amit ma megoldhatunk, helyi, országos vagy megyei szinten, de holnap már késő lesz. Hisz nemzeti közösségünk megmaradására a legnagyobb veszélyt a fiatalok, értelmiségiek elvándorlása jelenti. Szociális és gazdasági bomba ketyeg az elvándorlás miatt! A Ziarul Financiar című pénzügyi újság mai cikke éppen erről szól: a lakosság elöregedőben, a nők abban a korban, amikor gyereket kellene szülniük, külföldön vállalnak munkát, és nagy részük nem is akar hazatérni.

Mindemellett az is lemondható, hogy a régiósításról meg egyéb területi felosztásról szóló viták nem érdeklik azon fiatalokat (illetve szüleiket, nagyszüleiket), akik a sikertelen érettségit vagy a több hónapos eredménytelen munkakeresést követően rendelik meg a londoni útra szóló fapadosrepülő-jegyet, az első munkanélküli-segélyből. A fiatalok Románia minden szegletéből kivándorolnak, de e kivándorlás – ma még – Székelyföldön némileg alacsonyabb, mint más térségekben. Nem kell nekünk félnünk a beolvadástól, de igenis komolyan kell aggódnunk a kivándorlás okozta népességfogyásért.

A kivándorlás elleni modellek lényege a munkahelyteremtés! Azt gondolom, az erdélyi magyar emberek többsége pontosan azért fordult el a politikától, azért nem megy szavazni, mert úgy érzi, a politika nem foglalkozik az ő problémáival. A szülők, nagyszülők a gyerekek, unokák iskolai tanulmányait végigaggódják: mi lesz, ha majd végez a fiunk, lányunk, itthon marad, vagy kivándorol? Ezekre a kérdésekre az újabbnál újabb autonómiakoncepciók eddig még nem adtak választ. Abban a koncepcióban hiszek, amelyik ezzel a témakörrel is foglalkozik. Sajnos úgy általában a politikum legtöbbször nem ad választ ezekre a problémákra, pedig a politikusoknak kellene megoldaniuk ezeket. A pedagógusok keze gúzsba van kötve e rossz rendszerben. Van egy magyar oktatási államtitkárunk, de mintha halk lenne a hangunk. Segítsük államtitkárunkat, bátorítsuk, hogy hallassa a hangunkat, érvényesítse érdekeinket, harcoljon Székelyföldért is! Az lenne a feladata a politikának – köztük nekünk, magyar politikusoknak –, hogy energiáit, lehetőségeit az embereket ténylegesen érintő kérdések megoldására használja.

Én személy szerint számítok az Önök segítségére, tanácsára azzal kapcsolatban, hogy milyen elvárások vannak a következő tanévben újrainduló szakoktatásban, hogyan lehetne már nyolcadik osztályban racionális döntéshozatalra készíteni a diákokat és szülőket egyaránt. Feladatunk a munkahelyteremtés, aminek az egyik alapja az lenne, hogy a diákok az iskolában szerzett tudásukat felhasználhassák. Sajnos a kormány nem biztosít elegendő pénzt a szakoktatás megfelelő működésére, ráadásul a szakképzés engedélyeztetése körülményes procedúrával jár.

De láthatjuk, hogy a gyerekek mellett a felnőttek szakoktatása is fontos – ez olyan terület, amellyel közösen kellene foglalkoznunk, ne nézzük tétlenül, hogyan gazdagodnak meg Székelyföldön kívüli, idegen cégek belőlünk, valós eredmény elérése nélkül a területen.

Azt gondolom, jó mesteremberekre mindig szükség lesz, de a mai oktatási rendszer legtöbbször olyan felnőtteket nevel, akiknek nincs szakma a kezükben.

Böjte Csaba testvért idézve, sokszor olyan számítógépeket építünk, amelyeken nincs program, így nem tudnak rendesen működni. Elsődleges célunk kell hogy legyen a szakma becsületének helyreállítása, ezért is a munka szeretetét bele kell nevelni a gyerekekbe.

Végezetül azt kívánom a 12. Bolyai Nyári Akadémia résztvevőinek, hogy a szülőföldön való boldogulás esélyének megteremtése legyen a cél, e téren hallgassanak meg minél több tartalmas előadást, vegyenek részt gyakorlatokon, és érezzék jól magukat Székelyföldön, Hargita megyében!