A fejlesztéspolitika új korszaka: helyi tudás, közösségi erő – Borboly Csaba

A fejlesztéspolitika új korszaka: helyi tudás, közösségi erő

A régi fejlesztéspolitika véget ért. Nem elég két utat megjavítani és egy kis gyárat idehozni – ez hamis reményeket keltett, látszatmegoldásokat hozott. Lásd a háromszéki „nadrágvölgy” drámáját: a gyárak jöttek-mentek, nem maradt tartós érték. Az aszfaltozás nélkülözhetetlen, de önmagában nem szervezeti fejlesztés. A kulcs a place based gondolkodás: nem egy ember vagy egy csapat víziója hajtja a fejlesztéseket, hanem ahol minden érdekelt fél – közösség, vállalkozók, egyetem, gazdák – elfogadja és magáévá teszi a tervet. Amiben mindenki hisz, azt meg lehet csinálni – és az marad meg tartósan. A „sarokba duzzogás” nem nyit új utat: így elszalasztjuk a lehetőségeket, előregedő társadalom leszünk, és még több fiatal kényszerből megy el.

Mi a place based fejlesztés lényege?

Az EU Közös Kutatóközpontja (JRC) 2020 óta azt erősíti, hogy a sikeres fejlesztés helyi tudásra és erőforrásokra épül, és a közösség maga dönt a prioritásokról. Nem Brüsszel vagy Bukarest szab egyenruhát – hanem Hargita és a régiók mondják meg, mi működik náluk. Vannak már kidolgozott módszertanok, amelyek ezt segítik; a feladat az, hogy ezeket minél előbb beépítsük a jövőtervezésbe. Ha összhangban vagyunk a módszertanokkal, akkor összhangban leszünk a forrásokkal és az elvárásokkal is; ha nem, akkor csak a lehetséges források morzsái jutnak el hozzánk.

A place based lényege:

  • Helyi szereplők bevonása (önkormányzatok, vállalkozások, gazdák, egyház, civil szervezetek, oktatási intézmények).
  • Közös jövőkép és közös felelősség.
  • Külső pénz nem helyettesíti a belső akaratot, csak felerősíti azt.

Fiatalok itthon: mi a valódi kihívás?

Nem kell drámaként megélni minden fiatal elmenetelét. Erdélyben – különösen Székelyföldön – mindig is természetes volt, hogy a fiatalok egy része tanulni vagy gyorsabb jövedelemért megy el. Nem mindenki kényszerből megy: sok tehetős szülő gyereke is külföldön tanul vagy dolgozik. A kihívás ma kettős:

  1. Ne kelljen senkinek kényszerből
  2. Aki haza akar térni, tudjon is – legyen rá társadalmi és gazdasági tér.

Ehhez a gondoskodó állam modellje már nem elég. A jövő a lehetőségeket biztosító állam és társadalmi forma:

  • biztosítja az esélyt a tanulásra, vállalkozásra, családalapításra,
  • de nem ígér mindenkinek „jó fizetést, autót, házat” ajándékba.

Sok-sok program van – EU-s, országos, regionális –, ezeket kell közelebb hozni, hogy aki akar, tudjon belőlük részesülni. Nem elég a 100-as programskálából 10-zel megelégedni, csak azért, mert a politikusok ennyit ismernek. Teret kell engedni a többi 90-nek is, használni kell őket. Így érezhetik a fiatalok, hogy szükség van rájuk itthon, és más döntést fognak hozni.

Miért kulcs az új EU-s MFF (2028–2034)?

Az új EU-s Többéves Pénzügyi Keret (MFF) 2028–2034 már kifejezetten előnyben fogja részesíteni azokat a térségeket, amelyek place based módon terveznek és cselekszenek. Azaz:

  • bevonják a helyi szereplőket,
  • dokumentálják a közösségi részvételt,
  • a fejlesztéseket a helyi valósághoz igazítják,
  • mérik és igazolják az eredményeket.

Itt lép be a „mérföldkő” (milestone) fogalma.

Mit jelent a „mérföldkő” (milestone), és miért kell mindenkinek érteni?

A mérföldkő olyan kötelező teljesítménymutató, amelynek teljesülése nélkül egy program vagy térség:

  • nem fér hozzá további forrásokhoz,
  • vagy jelentősen kevesebb pénzt kap.

Példák (szemléltetésre, nem hivatalos lista):

  • adott projektnél a helyi érintettek legalább 60%-ának bevonása.
  • fiatalok, nők, hátrányos helyzetű csoportok részvétele egy minimum arány felett.
  • zöld célok (energiahatékonyság, kibocsátáscsökkentés) mérhető elérése.
  • digitális készségfejlesztés bizonyos számú résztvevővel.

Ezért érdemes mindenkinek megtanulnia a mérföldkő-logikát:

  • mert nemcsak az EU-s pénzfelhasználást szabja meg,
  • hanem a helyi és országos pénzek, hitelprogramok, állami támogatások irányát is.
    Azaz: mindent. Aki nem érti a mérföldköveket, az pár év múlva azt látja majd, hogy „elfogyott a pénz”, miközben valójában nem illeszkedett az új logikához.

Az új fejlesztéspolitikához igazodó térségek előnyben lesznek nemcsak 2028–2034 között, hanem utána is. 2034-től már egy átépített társadalmi működési szerkezet megy tovább: a pénz oda áramlik, ahol place based tervezés, közösségi részvétel és mérhető hatás van.

Ezért a lényeg nem az, hogy „morzsákat” szedjünk fel a nagy asztalról, hanem az, hogy mi dagasszuk a kenyeret: olyan fejlesztési modelleket építsünk, amelyeket mások is át akarnak venni.

Jövőtervezés – gondolatok és lépések (nem végleges tervek, hanem vitaindító)

A következő felsorolás nem kész programcsomag, hanem példák és ötletek, amelyeket place based módon – közösen, helyi szereplőkkel – kell megvizsgálni. Lehet, hogy valamelyik nem működik, lehet, hogy egy másikból születik majd az igazi megoldás. A lényeg: ne egy ember vagy csapat zárt termékeként tekintsünk rájuk.

Példák megvitatásra (nem végleges tervek):

  • Bio-mezőgazdaság: helyi gazdák hálózata
    (bio minősítés, rövid ellátási lánc, helyi feldolgozás, Székely Termék – de meg kell nézni, piacképes-e, ki tud csatlakozni).
  • Beágyazott ipar: autópálya menti parkok
    (nem összeszerelő-üzem, hanem helyi beszállítói hálózatra építő, hosszú távra ide kötött vállalkozások).
  • Kreatív ipar: design export
    (helyi grafikusok, kézművesek, digitális kreatívok közös platformja – kérdés: milyen piacra, milyen támogatással?).
  • Szolgáltatások: távmunka hubok
    (fiatal IT-sek, szolgáltatási szakemberek számára közös terek, megbízható digitális infrastruktúrával – működik-e nálunk?).
  • Erdőgazdálkodás: precíziós technológia
    (adatvezérelt erdőkezelés, drónok, szenzorok – hogyan fér össze a közbirtokossági rendszerrel?).
  • Turizmus: fenntartható hálózat
    (nem egy-egy nagy projekt, hanem szállás–gasztronómia–programok összekapcsolása – mit bír el a természet?).
  • Digitális képzések: tehetségmegtartás
    (programozás, AI, zöld technológiák online és hibrid képzése – hogyan érjük el a falusi fiatalokat is?).
  • Körforgásos építés: moduláris házak
    (olcsóbb, gyorsabb, energiahatékony lakhatás – elfogadja-e a helyi közösség, belefér-e a hagyományos épített képbe?).
  • Biotech: endemikus növények
    (helyi gyógynövények, niche termékek – van-e elég tudás, partner, piac?).

Ezeket mind meg kell vizsgálni, és csak azt érdemes „felvinni” helyi stratégiába, amiben a szereplők széles köre hisz, és készen áll dolgozni érte.

Nem konzultáció, hanem tematizálás – miért fontos most beszélni erről?

Ez a blog nem konzultációs felhívás, és nem egy konkrét online felületre írt szöveg. Figyelemfelhívás és tematizálás: annak a tudatosítása, hogy új helyzet van, és a „sarokba duzzogás” helyett új nyelvet, új gondolkodást kell megtanulni.

A cél:

  • elindítani a gondolkodást a helyi közösségekben,
  • jelezni a döntéshozóknak, hogy a 2028–2034-es EU-s időszakra most kell felkészülni,
  • rámutatni: a fiatalok jövőjét nem ígéretekkel, hanem lehetőségek rendszerével lehet itthon tartani.

Nem az a kérdés, hogy ki panaszkodik hangosabban, hanem az, hogy:

  • ki érti meg először az új fejlesztési logikát,
  • ki tudja place based módon megszervezni a saját térségét,
  • ki tud mérföldkövekre épülő, hiteles és mérhető fejlesztési pályát felmutatni.

Csak azt vigyük tovább, amiben közösen hiszünk.

#InnovációAJövőért #MorzsaHelyettKenyér #PlaceBased

 

  1. 03. 12.

Válaszolj

E-mail címed nem kerül nyilvánosságra.