A kommunizmus áldozatainak emléknapján
Ma a kommunizmus áldozataira emlékezünk a magyarok által lakott területeken. Immár 18 éve annak, hogy a magyar Országgyűlés 2000. június 13-i határozatával a kommunizmus áldozatainak emléknapjává nyilvánította február 25-ét.
A második világháború után a keleti tömb valamennyi államában ugyanazokat a történéseket élték át eleink: ami különbözött, az talán a történések mértéke volt.
De mikor emberi tragédiákról beszélünk, nem lehet mértéket felállítani. A tragédia akkor is tragédia, ha egy embert érint, s akkor is, ha egész közösségeket sújt. A kommunizmus pedig számtalan tragédiát szült, mérhetetlen szenvedést okozott sokak számára.
Gondoljunk csak:
a háború utáni kitelepítésekre;
a negyvenes évek végén államosítás címén végrehajtott kisemmizésre;
az ötvenes évek osztályharcos világára;
a hatvanas évek kollektivizálási buzgalmára;
a hetvenes évek kulturális forradalmára; a nyolcvanas évek nincstelenségére.
No meg az egész időszakot átívelő, mindent átható félelemre.
Gondoljunk csak az elkobzott, s mindmáig vissza nem szolgáltatott közösségi javainkra; úri osztályunk elkobzott vagyonára és visszaszolgáltatásának állandó megkérdőjelezésére.
Gondoljunk a koncepciós perekre, a munkatáborokra, a mártírhalált halt neves és névtelen hősökre.
A mai nap emlékeztető. Arra emlékeztet, hogy ne feledkezzünk meg e sötét történelmi korszak borzalmairól. Ne feledkezzünk meg a nagyapáink és apáink nemzedékének bőven kijutott szenvedésekről. Emlékezetünket azért kell ébren tartanunk, hogy e borzalmak ne ismétlődhessenek meg. S főként azért, hogy gyermekeink soha nem kelljen félelemben éljenek.
2018. február 25., Csíkszereda
