Az emberrel együtt kell megvédeni a természetet

A Csíki-medence páratlan természeti értékei nem maguktól maradtak fenn, hanem a gazdák, pásztorok, erdészek és helyi közösségek évszázados munkájának köszönhetően. A virágos kaszálórétek, legelők és hagyományos tájhasználati formák olyan élő örökséget jelentenek, amely egyszerre szolgálja a biodiverzitást és a vidéki élet fennmaradását.

János Ferdinánd kertészmérnök, a Ribon Natur Szövetkezet elnöke szerint a természet védelme közös felelősség, de nem válhat a vidéki közösségek ellehetetlenítésének eszközévé. Úgy fogalmaz: „A természetet nem a vidéki ember ellenében kell megvédeni, hanem vele együtt.”

A Csíki-medencében és Székelyföld több térségében egyre erősebben érzékelhető az a feszültség, amely a természetvédelmi célok, a nagyragadozókkal kapcsolatos konfliktusok, a gazdálkodás biztonsága és a vidéki turizmus jövője között alakult ki. A gazdák, állattartók és erdőgazdálkodók mindennapi tapasztalata azt mutatja, hogy az egyensúly megbomlása nemcsak az emberi életminőséget, hanem hosszabb távon magát a biodiverzitást is veszélyeztetheti.

A hegyi kaszálók, legelők, hagyományos gazdaságok és a pásztorkultúra évszázadokon át alakították azt a tájat, amelyet ma Európa természeti értékként kíván megőrizni. Ha azonban a helyi közösségek nem tudják biztonságban folytatni mindennapi tevékenységüket, akkor a táj fenntartásának alapjai is meggyengülnek.

Székelyföld értékei – a Csíki-medence, az Egyeskő, a Madarasi Hargita, Csíksomlyó és a természetközeli életforma – nemcsak helyi, hanem európai jelentőségű kincsek. Ezek megőrzése közös érdek, de ehhez olyan természetvédelemre van szükség, amely meghallgatja a vidéki embereket, figyelembe veszi a gazdák tapasztalatait, és egyensúlyt teremt ember, természet és közösségi jövő között.

Az üzenet világos: a természetvédelem nem ideológiai kérdés, hanem életfeltétel. A cél nem az, hogy az ember kiszoruljon a természetből, hanem az, hogy ember és természet együtt tudjon megmaradni Székelyföldön.