Az ember élete nem érhet kevesebbet mint egy medvéé

Amit ma elértünk: az EU elismerte, hogy az ember élete elsőbbséget kell élvezzen

A mai szavazáson az ENVE Bizottság elfogadott két olyan kompromisszumos szövegmódosítást, amelyet Borboly Csaba árnyékjelentőként tárgyalt ki. Ezek a szövegek most az EU környezeti jogalkalmazási felülvizsgálatának hivatalos álláspontjába kerülnek.

Az EU most már írásban rögzíti, hogy az emberi élet és biztonság elsődleges szempont az Élőhelyvédelmi Irányelv alkalmazásában. Az EU rögzíti, hogy a hagyományos extenzív gazdálkodás és legeltetés nem ellensége a biodiverzitásnak, hanem annak alapja a hegyvidéki területeken. Az EU elismeri, hogy ha a vadkárkonfliktusok miatt az emberek elhagyják a földet, az maga is biodiverzitás-veszteség. Az EU kötelezi a Bizottságot arra, hogy a jövőbeli felülvizsgálatokban rendszeresen adatot közöljön a fajkezelésről, a konfliktusokról és a derogációk alkalmazásáról.

Ezek az eredmények azért jöttek létre, mert Hargita Megye és Románia tapasztalata ott volt az asztalnál. Mert volt, aki évek óta kitartóan képviseli ezt az ügyet Brüsszelben.

Ami még nem dőlt el: az irányelvek maguk

A mai döntés fontos, de nem elegendő. Az EU Madárvédelmi és Élőhelyvédelmi Irányelveinek úgynevezett stressztesztje most zajlik: az Európai Bizottság azt vizsgálja, hogy ezek a jogi eszközök ma is alkalmasak és arányosak-e. A konzultáció augusztus 4-én zárul.

Ezek az irányelvek nem tesznek különbséget aközött, hogy egy adott tagállamban egy faj szinte kihalt vagy éppen annyira elszaporodott, hogy embereket öl. Romániában a barna medve becsült állománya tudományos vizsgálatok alapján 10 400 és 12 800 egyed között van, három genetikailag elkülönült populációban. Ez a legnagyobb állomány az egész Európai Unióban. Ez nem veszélyeztetett faj. Ez egy túlszaporodott populáció, amely emberi életeket követel.

Borboly Csaba kezdeményezte, hogy a Régiók Bizottsága szeptemberben tematikus vitát tartson a stressztesztről meghívott szakértőkkel, majd alakítson ki önálló intézményi álláspontot. A két EU-s irányelv ugyanis a helyi és regionális hatóságokat érinti legjobban, mégis róluk és nélkülük születnek a döntések.

A medvemaffia és az obstrukció: amit nem lehet tovább elhallgatni

Van egy dimenzió, amelyről Brüsszelben ritkán beszélnek nyíltan. Romániában szervezett érdekcsoportok akadályozzák rendszeresen az állomány-szabályozási döntések végrehajtását. Bírósági eljárásokkal, közigazgatási fellebbezésekkel és politikai nyomással teszik lehetetlenné azt, amit a törvény megenged és a biztonság megkövetelne. Ez nem természetvédelem. Ez gazdasági érdek, amelynek áldozatai emberek.

A közelmúltban Kászon új polgármestere is medvetámadás áldozatává vált és majdnem az életével fizetett. Négy ember élete forgott kockán egyetlen eseményben. Az ilyen esetekben nem az a kérdés, hogy a medve védett-e. Az a kérdés, hogy ki védi meg az embert.

Az EU szintű döntés pontosan azért szükséges, mert ha csak tagállami vagy regionális szinten próbáljuk kezelni ezt a kérdést, a szervezett obstrukció minden alkalommal megtalálja a joghézagot és a bíróságot, ahol meg tudja akadályozni a beavatkozást. Egy világos, tudományos alapú és regionálisan differenciált EU-s keret megfosztja ezeket az érdekcsoportokat attól az eszköztől, amellyel ma élnek. Ezért dolgozunk azon, hogy a szeptemberi vitán és az azt követő CoR állásponton keresztül Brüsszel is értse meg: ez nem helyi ügy, ez európai ügy.

A tagállami szint is mozdul

Fontos jelzés, hogy a kérdés a jövő heti Agri-Fish Tanácsi ülésen is várhatóan napirendre kerül. Ez azt jelzi, hogy a tagállami kormányok szintjén is egyre erősebb az igény arra, hogy az EU jogi keretét a valósághoz igazítsák. A Régiók Bizottsága, a tagállami miniszteri szint és az Európai Parlament frakcióinak összehangolt munkája együtt adhat akkora politikai súlyt, amely valódi szabályozási változást hozhat. Borboly Csaba ezért keresi fel a CoR politikai frakcióit, hogy ebben az ügyben mindenki tudja, mi a tét és mi az, amit közösen tehetünk.

Miért most és miért Brüsszel

Sokan kérdezik, hogy miért kell Brüsszelbe vinni ezt az ügyet. A válasz egyszerű. Mert az Élőhelyvédelmi Irányelv 4-es melléklete ma nem teszi lehetővé a regionális szintű, rugalmas és gyors beavatkozást. Mert az eltérési engedélyek rendszere lassú, nehézkes és bíróság előtt megtámadható. Mert amíg az EU jogi keret nem változik, minden tagállami próbálkozás jogilag sebezhető marad.

Európát nem szabad magára hagyni ebben a vitában. Azok az emberek, akik a Kárpátok hegyeiben élnek, dolgoznak, legeltetnek és gyereket nevelnek, ugyanolyan európai polgárok, mint mindenki más. Az ő biztonságuk is az EU felelőssége.