Beszéd az év végi kiértékelőn
Tisztelt Egybegyűltek!
Az egyik városi legenda szerint fürdővendégek szálltak le az éjjeli vonatról Tusnádfürdőn, s az útkereszteződésben álló, kövérkés alaktól megkérdezték, hogy merre van a szállodájuk. Akkor ijedtek meg a vendégek, amikor rájöttek, hogy a kérdezettnek nem jó helyen áll a füle…
Nem tudom, mennyi a valóságalapja ennek a történetnek, de a tanulsága mindenképpen megszívlelendő: nem minden az, aminek látszik. Meg hát mi azt is tudjuk, hogy a medve nem játék… Valahogy úgy jártak a medvével a turisták, mint a gyermekvédelmisek a fizetésemeléssel: nem az volt, aminek látszott.
Kedves vendégek!
Pillanatfelvétel – ezt a címet adták kollégáim mai rendezvényünknek. S amint a meghívóban is láthatták, célunk az volt, hogy kikapcsolódás gyanánt utazzunk vissza egy pillanatra a húszas évekbe.
Feltehetnénk a kérdést, hogy miért éppen oda? Hát azért, mert a sok szenvedést hozó világháború – az első nagy világégés – sok mindenre megtanította az embereket. Például arra, hogy a francia forradalom eszméit – szabadság, egyenlőség, testvériség – a hatalmak, a nagypolitika ki tudja fordítani sarkából, s úgy értelmezni, hogy a népek, nemzetek egymás ellenében próbálják érvényesíteni ezeket az eszméket. A háború rádöbbentette az embereket, hogy a magasztos dolgok mellett vannak más fontos eszmék is, amelyek az egyént, s általa a közösséget is boldogabbá teszik. A sok harc keltette gyűlölködés érzése helyett előtörtek a pozitív érzések is, mint az életöröm, a szeretet, a szerelem. Megjelent az egyén és a kisközösségek önkifejezésének igénye. Ez az igény megnyilvánult a művészetekben: a képzőművészetekben jelentkező számtalan izmusban, vagy a zenében.
Társadalmi szinten a nőmozgalmak kiteljesedésében érhető tetten a változás, ami magával hozta a női divat változását is: kényelmesebbé vált, az emancipációt jelképező férfias elemeket is kölcsönzött, s ugyanakkor jelezte, hogy a nők is helyet kérnek az addig férfiak által dominált világ vezetésében, ugyanis a háborúban bebizonyították, hogy míg a férfiak a nemes eszmék nevében a harctéren öldökölték egymást, addig ők a hátországot biztosították. Az élet folytonosságának letéteményesei voltak.
Szó esett a zenéről. Ez a zene immár az érzelmek kifejezésére is alkalmas volt. Olyan érzelmekére, mint szerelem, féltés, vágyakozás, öröm és a többi, és a többi.
Tisztet kollégák!
Nem véletlen tehát ez az időutazás, ugyanis a húszas évek hangulatának felidézésével szeretnénk megerősíteni Önökben, mindannyiunkban azt a hitet, hogy minden nehézség után képesek vagyunk talpra állni, megerősödni.
Képesek vagyunk erőt meríteni az újjáépítéshez, a folytatáshoz.
S azt is hangsúlyozni szeretnénk, hogy a mi munkánk a politika és a közigazgatás barikádjain lehetetlen és értelmetlen lenne, ha nem volna mögöttünk a család, az érző és megértő házastárs nyújtotta biztonság. Hogy mennyire fontos és nehéz az otthoni helytállás, azt mindenki megtapasztalhatja, ha csak egy napra nyakába szakad a háztartás vezetése: sokkal könnyebben elboldogulunk egy megyével, egy várossal vagy egy nagyközséggel, mint két-három szaladgáló gyermekkel, egy kagylónyi mosatlannal vagy a mosógép bekapcsolásával. Tehát ez az ünnep a mi hátországunkról is szól.
Tisztelt egybegyűltek!
A mai pillanatfelvételen mind együtt vagyunk. Választottak és választottjaink. Ez az együttlét megerősít abban, hogy ha majd a közigazgatási munka sötétjében szembetalálkozunk egy köpcös alakkal, akinek nem jó helyen állnak a fülei, ne ijedjünk meg tőle, hanem eltökélten azt mondjuk: lássuk a medvét!
Emelem poharam együttlétünkre, hátországunkra!
S hogy a szűkszavú klasszikust idézzem, azt mondom: na!
Elhangzott: 2017. november 24., Csíkszereda
