Borboly Csaba: a székelyek a magyar nemzet élcsapata

Az 1848-1849-es magyar forradalom és szabadságharc egyik utolsó helyszínén, a nyergestetői csata 168. évfordulójáról emlékeztek meg július 29-én, szombaton. Csíkkozmás község és a Csíki Területi RMDSZ minden év augusztus elsejéhez legközelebb eső szombaton megemlékezik a székely ősök életáldozatáról. A megemlékezés társszervezője ez évben Hargita Megye Tanácsa és az Aktív Közélet Egyesület volt. A helybéli és környékbeli megemlékezők mellett Öttömös, Daruszentmiklós, Lukácsháza és Isaszeg testvértelepülések képviselői is jelen voltak.

A himnusz eléneklése után elsőként Szántó László, Csíkkozmás polgármestere az ősök áldozatvállalását emelte ki beszédében.

– Az ősök áldozatvállalásában mindig ott volt a remény fénye, egy szebb, jobb és szabadabb jövőképpel. Akik csatába indultak képesek voltak egy emberként, egy testként fölsorakozni a vezetők mögé és tették, amit kértek tőlük. Ilyen vezető volt Tuzson János őrnagy, aki a tizenkétszeres túlerővel szemben is képes volt az élre állni és tisztességgel védeni a hazát – fogalmazott a polgármester.

A magyar kormány nevében Tuzson Bence kormányzati kommunikációért felelős államtitkár, az itt harcoló őrnagy leszármazottja osztotta meg ünnepi gondolatait.

– 1849 augusztus elseje az a nap volt, amely arról szól mit jelent a szabadság, mit jelent a szabadságért küzdeni, mit jelent a hősiesség és a bajtársiasság. De szól arról is mit jelent az elnyomás, az idegen hatalmak támadása – mondta elöljáróban. Felhívta a figyelmet arra, hogy az emlékoszlopon egyetlen név sem szerepel.

– Nem mintha nem érdemelték volna meg a hősi halált halt hősök, hanem már akkor tudták és érezték, hogy nem az egyéni teljesítmény a lényeg. Nem saját magukért küzdöttek, hanem Magyarországért, a magyarság jövőjéért. A magyarság egésze minden magyar emberért felelős, de minden magyar ember felelős a magyarság egészéért is – hangsúlyozta az államtitkár.

Beszéde végén arra kérte a jelenlévőket, hogy vegyenek részt a döntések meghozatalában, hisz a szabadságharc hősei nem azért áldozták életüket, hogy utána a magyarság ne törődjön a saját sorsával.

– Ma nem olyan időket élünk, amikor véráldozatot kell hozni, de a döntés áldozatát nem kerülhetjük el. Részt kell vennünk Magyarország döntéseiben, a magyar sorsot nekünk kell eldöntenünk, ez a nyergestetői hősök üzenete – zárta beszédét Tuzson Bence államtitkár.

Az ünnepi beszédek sorát Borboly  Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke folytatta, aki a székelységről, mint a magyarság élcsapatáról beszélt. Megítélése szerint a kettős állampolgárság intézményével, a nemzetegyesítéssel, a magyar állam felelősséget vállal értünk is. Felelősséget vállal úgy értünk, hogy közben lehetőséget teremt értékeinket megőrizni, bővülni és itthon megtalálni a helyes utat.

– Ne feledjük el, hogy 1848-1849-ben a székelység volt Magyarország egyik élcsapata, élharcosa. Példát tudtunk akkor is mutatni és példát kell ma is mutatnunk. Itt van az az időszak, hogy tudjunk Kárpát-medence szintjén is élcsapatként jó példát mutatni – nyomatékosította Borboly Csaba, aki ugyancsak a döntésekben aktív részvételre buzdított.

– Itt van előttünk a lehetőség, hogy aki még nem tette, tegye a dolgát. Felelősségünk, hogy részt vegyünk egy olyan döntésben, amely által egy erősödő országot még erősebbé tehetünk – mondta a megyeitanács-elnök. Meglátása szerint Székelyföld, akkor lesz erős, ha mindannyian tesszük a dolgunkat. Ha a fiatalok itthon terveznek jövőt, akkor volt értelme őseink áldozatvállalásáért, mert a forradalom a jövőről szól, nemcsak a jelenről. Jövő csak akkor lesz, ha itthon családjaink tudnak bővülni, a fiatalok megtalálják számításaikat – summázta Borboly Csaba.

Tánczos Barna RMDSZ-es szenátor beszédében ráerősített az előtte szólókra.

– Itt mi Székelyföldön magunkra és Magyarországra számíthatunk, másra ritkán, talán soha. Mikor döntés előtt állunk, úgy kell döntenünk, hogy ne a megalkuvót, ne a meghajlót, hanem a gerincesen állót vállaljuk – volt beszédének fő üzenete.

Bilibók Géza plébános rövid imája után a csíkkozmási Bojzás néptánccsoport, valamint  a csíkkozmási Tuzson János fúvószenekar lépett fel. Az ünnepség a kegyelet koszorúinak elhelyezésével ért véget.

Csíkszereda, 2017. július 30.